„Agostyán” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.251.35.170 (vita) szerkesztéséről Ato 01 szerkesztésére |
|||
63. sor: | 63. sor: | ||
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a [[Gerecse]] jellemző növényei. |
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a [[Gerecse]] jellemző növényei. |
||
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle. |
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle. |
||
A gyönyörű [[lucfenyő|luc]]-, [[páfrányfenyő|páfrány]]- és [[Himalájai selyemfenyő|selyemfenyő]] fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott [[Cédrus|Atlasz-cédrus]] (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes [[Közönséges tiszafa|tiszafa]]- (Taxus) gyűjteményt, továbbá [[tulipánfa|tulipánfát]] (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is. |
A gyönyörű [[lucfenyő|luc]]-, [[páfrányfenyő|páfrány]]- és [[Himalájai selyemfenyő|selyemfenyő]] fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott [[Cédrus|Atlasz-cédrus]] (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes [[Közönséges tiszafa|tiszafa]]- (Taxus) gyűjteményt, továbbá [[tulipánfa|tulipánfát]] (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is. |
A lap 2013. szeptember 24., 21:03-kori változata
Agostyán | |
Agostyán, az Arborétum bejárata | |
Közigazgatás | |
Település | Tata |
Városhoz csatolás | 1985 |
Irányítószám | 2835 |
Népesség | |
Teljes népesség | 565 fő |
Földrajzi adatok | |
Távolság a központtól | 5 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 39′ 59″, k. h. 18° 23′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 59″, k. h. 18° 23′ 06″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostyán témájú médiaállományokat. |
Agostyán (németül Augustin) egykori Komárom-Esztergom megyei község, 1985 óta Tata város része.
Története
Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.
Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.
1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.
1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.
Az arborétum
Fő nevezetessége az Agostyáni Arborétum, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Tata felől érkezve ezt az Agostyán és Tardos közötti Bocsájtó-völgy jobb oldalán találjuk.
A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Eszterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.
A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.
Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.
A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.