Bissau-Guinea

Bissau-Guineai Köztársaság
República da Guiné-Bissau Republi bu Ginne Bisaawóo
Bissau-Guinea zászlaja Bissau-Guinea címere
Nemzeti mottó: Unidade, Luta, Progresso (portugálul: Egység, Küzdelem, Fejlődés Nemzeti himnusz: Bissau-Guinea himnusza
Fővárosa	Bissau
é. sz. 12°, ny. h. 15°12, -15
Államforma	köztársaság
Vezetők
Államfő	Raimundo Pereira ideiglenesen
Miniszterelnök	Carlos Gomes Júnior
Hivatalos nyelv	portugál
Beszélt nyelvek	volof, kreol, törzsi nyelvek
független	1973. szeptember 24.
Tagság	Lista ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége.
Népesség
Népszámlálás szerint	1 861 283 fő (2017)
Rangsorban	152
Becsült	1 704 000 fő (2013. július)
Rangsorban	152
Népsűrűség	48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	36 125 km²
Rangsorban	133
Víz	22%
Időzóna	GMT (UTC)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel	RGB
Hívószám	245
Segélyhívó telefonszám	112 119 121 180
Internet TLD	.gw
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Bissau-Guineai Köztársaság témájú médiaállományokat.
Bissau-Guinea elhelyezkedése Szenegál Gambia Szenegál Guinea BISSAU Farim Cacheu Gabú Mansōa Bafatá Catió A t l a n t i – ó c e á n Bijagós-szigetek

Bissau-Guinea – hivatalosan Bissau-Guineai Köztársaság, vagy portugálul República da Guiné-Bissau (IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) –, egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineaval határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km², becsült népessége kb. 1 600 000 fő.

Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagos-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.

Földrajz

Bissau-Guinea domborzati térképe

Tengerpart, Biombo

Domborzat

Erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m.

Vízrajz

Az ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.

Éghajlat

Bissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (június-szeptember/október). A száraz évszakban aszályos az időjárás.

Élővilág, természetvédelem

A tengerparton mangrove- és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: nílusi krokodil, nílusi víziló, vörhenyes gödény, rózsás flamingó, marabu, a szavannákon: afrikai elefánt, kafferbivaly, antilop, leopárd, foltos hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári manguszta és a gambiai mongúz, a csimpánz, a törpevíziló és a folyami disznó is.

Nemzeti parkjai

A nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.

• Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
• Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
• Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangroveerdő.
• Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.

Természeti világörökségei

Az UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.

Történelem

Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14.században a Mali Birodalom része lett, a 15.században Szongáj fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.

A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17.század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20.század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano de Independencia de Guiné e Caco Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.

PAIGC ellenőrzési pont az úton (1974)

A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amilcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973.szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luís Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre.

Elhagyott tank az út mellett

Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980-november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.

A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

elnöki köztársaság

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Raimundo Pereira

A Népgyűlés épülete Bissauban

Az ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, őt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.

A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.

Politikai pártok

Elnökök

• 1973. szeptember 24. – 1980. november 14.: Luís de Almeida Cabral
• 1980. november 14. – 1999. május 7.: Commandant João Bernardo Vieira
• 1999. május 14. – 2000. február 17.: Malam Bacaï Sanha (ideiglenesen)
• 2000. február 17. – 2003. szeptember 14.: Kumba Ialá
• 2003. szeptember 14. – 2003. szeptember 28.: Verissimo Correia Seabra (ideiglenesen)
• 2003. szeptember 28. – 2005. október 1.: Henrique Rosa (ideiglenesen)
• 2005. október 1. – 2009. március 2.: Commandant João Bernardo Vieira
• 2009. március 3. – 2009. szeptember 8.: Raimundo Pereira (ideiglenesen)
• 2009. szeptember 8. – 2012. január 9.: Malam Bacai Sanhá
• 2012. január 9. óta: Raimundo Pereira (ideiglenesen)

Közigazgatási felosztás

Az országot 9 régió alkotja:

Bissau-Guinea régiói

Bafata Biombo Bissau (autonóm szektor) Bolama Cacheu Gabu Oio Quinara Tombali

Védelmi rendszer

A 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet.

Népesség

A főváros, Bissau egy útja

Fővárosi utcakép

Általános adatok

A fővárosban, Bissau-ban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%.

A hivatalos nyelv a portugál.

Népek: balanta (25%), fula (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel, európai, mulatt).

A népesség vallásai: törzsi 50%, muzulmán 45%, keresztény 5%.

Legnépesebb települések

Bissau-Guinea városai
Rangsor	Név	Lakosság		Régió
		1979-es népszámlálás	2005-ös becslés
1.	Bissau	109 214	388 028	Bissau
2.	Bafatá	13 429	22 521	Bafatá
3.	Gabú	7 803	14 430	Gabú
4.	Bissorã	n.a.	12 688	Oio
5.	Bolama	9 100	10 769	Bolama
6.	Cacheu	7 600	10 490	Cacheu
7.	Bubaque	8 400	9 941	Bolama
8.	Catió	5 170	9 898	Tombali
9.	Mansôa	5 390	7 821	Oio
10.	Buba	n.a.	7 779	Quinara
11.	Quebo	n.a.	7 072	Quinara
12.	Canchungo	4 965	6 853	Cacheu
13.	Farim	4 468	6 792	Oio
14.	Quinhámel	n.a.	3 128	Biombo
15.	Fulacunda	n.a.	1327	Quinara

Gazdaság

Árusok az út szélén, Quinhamel

Bissau-Guinea agrárország. Földünk 10 legszegényebb országának egyike. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki. Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF). A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe még alig kapcsolódik be.

Gazdasági ágazatok

Rizsföld

Mezőgazdaság

A földterület 11%-a szántó, 38%-a rét és legelő, 38%-a erdő és bozót, 1%-a állandó kultúra, 12%-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.

Ipar

Ipara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.

Kereskedelem

Fő kiviteli cikkei: kesudió, földimogyoró, bauxit, pálmamag, hal, gyapot. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, nyersanyag, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik. Egyéb kereskedelmi partnerei: India, Olaszország, Szenegál, Kína, Thaiföld, Dél-Korea, Belgium.

Közlekedés

Az úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van, ezenkívül még három kisebb kikötő és két kisebb repülőtér van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.

Kultúra

Oktatási rendszer

Bissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az országban létezik három egyetem a volt Amilcar Cabral amit most Lusofona egyetemnek hívnak, a Colinas de Boé Egyetem és a nemrégen nyílt Jean Peagget Egyetem.

Turizmus

Az időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges. 2012 januárjában itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.

Sport

Bissau-Guinea eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.

• Bővebben: Bissau-Guinea az olimpiai játékokon

A Bissau-guineai labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a Amilcar Cabral kupán szerzett ezüstérem volt.

• Bővebben: Bissau-guineai labdarúgó-válogatott

Ünnepek

Egy tipikus falu Bissau-Guineában

Dátum	Ünnep
Január 1.	Újév
Január 20.	A hősök napja
Március 8.	Nemzetközi nőnap
Május 1.	A munka ünnepe
Augusztus 3.	A gyarmat időszak mártírjainak napja
Szeptember 24.	A függetlenség napja
Október 23.	A ramadán vége
November 24.
A bárány ünnepe
December 25.	Karácsony

Források

• Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 85–86. o. ISBN 963-05-6928-0  
• Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 963-8475-28-5
• Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963 477 038X
• Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Kartal & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Bissau-Guinea témájú médiaállományokat.

• Fotók
• World Fact Book
• További információk
• Kokain rajzolta fel a térképre az afrikai narkóállamot – Origó-cikk
• Magyarok fosztották ki Bissau Guinea eurókészletét - Index cikk