„Bissau-Guinea” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Népesség aktualizálása |
|||
124. sor: | 124. sor: | ||
[[File:People in Guinea Bissau visit shops along a busy street.jpg|thumb|Fővárosi utcakép]] |
[[File:People in Guinea Bissau visit shops along a busy street.jpg|thumb|Fővárosi utcakép]] |
||
=== Általános adatok === |
=== Általános adatok === |
||
A fővárosban, [[Bissau]]-ban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 |
A fővárosban, [[Bissau]]-ban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%. |
||
A hivatalos nyelv a [[portugál nyelv|portugál]]. |
A hivatalos nyelv a [[portugál nyelv|portugál]]. |
A lap 2013. szeptember 23., 17:32-kori változata
Bissau-Guineai Köztársaság | |||
República da Guiné-Bissau Republi bu Ginne Bisaawóo | |||
| |||
Nemzeti mottó: Unidade, Luta, Progresso (portugálul: Egység, Küzdelem, Fejlődés Nemzeti himnusz: Bissau-Guinea himnusza | |||
Fővárosa | Bissau | ||
é. sz. 12°, ny. h. 15°Koordináták: é. sz. 12°, ny. h. 15° | |||
Államforma | köztársaság | ||
Vezetők | |||
Államfő | Raimundo Pereira ideiglenesen | ||
Miniszterelnök | Carlos Gomes Júnior | ||
Hivatalos nyelv | portugál | ||
Beszélt nyelvek | volof, kreol, törzsi nyelvek | ||
független | 1973. szeptember 24. | ||
Tagság | Lista | ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 1 861 283 fő (2017)[1] | ||
Rangsorban | 152 | ||
Becsült | 1 704 000 fő (2013. július) | ||
Rangsorban | 152 | ||
Népsűrűség | 48 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 36 125 km² | ||
Rangsorban | 133 | ||
Víz | 22% | ||
Időzóna | GMT (UTC) | ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem | CFA frank (XOF ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | RGB | ||
Hívószám | 245 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .gw | ||
Villamos hálózat | 220 volt | ||
Elektromos csatlakozó | Europlug | ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bissau-Guineai Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
|
Bissau-Guinea – hivatalosan Bissau-Guineai Köztársaság, vagy portugálul República da Guiné-Bissau (IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) –, egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineaval határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km², becsült népessége kb. 1 600 000 fő.
Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagos-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.
Földrajz
Domborzat
Erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m.
Vízrajz
Az ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.
Éghajlat
Bissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (június-szeptember/október). A száraz évszakban aszályos az időjárás.
Élővilág, természetvédelem
A tengerparton mangrove- és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: nílusi krokodil, nílusi víziló, vörhenyes gödény, rózsás flamingó, marabu, a szavannákon: afrikai elefánt, kafferbivaly, antilop, leopárd, foltos hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári manguszta és a gambiai mongúz, a csimpánz, a törpevíziló és a folyami disznó is.
Nemzeti parkjai
A nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.[2]
- Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
- Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
- Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangroveerdő.
- Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.
Természeti világörökségei
Az UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.
Történelem
Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14.században a Mali Birodalom része lett, a 15.században Szongáj fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.[3]
A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17.század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20.század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano de Independencia de Guiné e Caco Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.
A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amilcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973.szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luís Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre.
Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980-november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.
A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
elnöki köztársaság
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, őt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.
A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.
Politikai pártok
Elnökök
- 1973. szeptember 24. – 1980. november 14.: Luís de Almeida Cabral
- 1980. november 14. – 1999. május 7.: Commandant João Bernardo Vieira
- 1999. május 14. – 2000. február 17.: Malam Bacaï Sanha (ideiglenesen)
- 2000. február 17. – 2003. szeptember 14.: Kumba Ialá
- 2003. szeptember 14. – 2003. szeptember 28.: Verissimo Correia Seabra (ideiglenesen)
- 2003. szeptember 28. – 2005. október 1.: Henrique Rosa (ideiglenesen)
- 2005. október 1. – 2009. március 2.: Commandant João Bernardo Vieira
- 2009. március 3. – 2009. szeptember 8.: Raimundo Pereira (ideiglenesen)
- 2009. szeptember 8. – 2012. január 9.: Malam Bacai Sanhá
- 2012. január 9. óta: Raimundo Pereira (ideiglenesen)
Közigazgatási felosztás
Az országot 9 régió alkotja:
|
Védelmi rendszer
A 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet.[4]
Népesség
Általános adatok
A fővárosban, Bissau-ban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%.
A hivatalos nyelv a portugál.
Népek: balanta (25%), fula (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel, európai, mulatt).
A népesség vallásai: törzsi 50%, muzulmán 45%, keresztény 5%.
Legnépesebb települések
Bissau-Guinea városai | |||||
Rangsor | Név | Lakosság | Régió | ||
1979-es népszámlálás |
2005-ös becslés | ||||
1. | Bissau | 109 214 | 388 028 | Bissau | |
2. | Bafatá | 13 429 | 22 521 | Bafatá | |
3. | Gabú | 7 803 | 14 430 | Gabú | |
4. | Bissorã | n.a. | 12 688 | Oio | |
5. | Bolama | 9 100 | 10 769 | Bolama | |
6. | Cacheu | 7 600 | 10 490 | Cacheu | |
7. | Bubaque | 8 400 | 9 941 | Bolama | |
8. | Catió | 5 170 | 9 898 | Tombali | |
9. | Mansôa | 5 390 | 7 821 | Oio | |
10. | Buba | n.a. | 7 779 | Quinara | |
11. | Quebo | n.a. | 7 072 | Quinara | |
12. | Canchungo | 4 965 | 6 853 | Cacheu | |
13. | Farim | 4 468 | 6 792 | Oio | |
14. | Quinhámel | n.a. | 3 128 | Biombo | |
15. | Fulacunda | n.a. | 1327 | Quinara |
Szociális rendszer
Gazdaság
Bissau-Guinea agrárország. Földünk 10 legszegényebb országának egyike. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki. Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF
). A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe még alig kapcsolódik be.
Általános adatok
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
A földterület 11%-a szántó, 38%-a rét és legelő, 38%-a erdő és bozót, 1%-a állandó kultúra, 12%-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.
Ipar
Ipara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.
Kereskedelem
Fő kiviteli cikkei: kesudió, földimogyoró, bauxit, pálmamag, hal, gyapot. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, nyersanyag, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik. Egyéb kereskedelmi partnerei: India, Olaszország, Szenegál, Kína, Thaiföld, Dél-Korea, Belgium.
Az országra jellemző egyéb ágazatok
Közlekedés
Az úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van, ezenkívül még három kisebb kikötő és két kisebb repülőtér van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.
Kultúra
Oktatási rendszer
Bissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az országban létezik három egyetem a volt Amilcar Cabral amit most Lusofona egyetemnek hívnak, a Colinas de Boé Egyetem és a nemrégen nyílt Jean Peagget Egyetem.
Kulturális intézmények
Tudomány
Művészetek
Hagyományok, néprajz
Gasztronómia
Turizmus
Az időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges. 2012 januárjában itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.
Sport
Bissau-Guinea eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.
- Bővebben: Bissau-Guinea az olimpiai játékokon
A Bissau-guineai labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a Amilcar Cabral kupán szerzett ezüstérem volt.
- Bővebben: Bissau-guineai labdarúgó-válogatott
Ünnepek
Dátum | Ünnep |
---|---|
Január 1. | Újév |
Január 20. | A hősök napja |
Március 8. | Nemzetközi nőnap |
Május 1. | A munka ünnepe |
Augusztus 3. | A gyarmat időszak mártírjainak napja |
Szeptember 24. | A függetlenség napja |
Október 23. | A ramadán vége |
November 24. | |
A bárány ünnepe | |
December 25. | Karácsony |
Források
- Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 85–86. o. ISBN 963-05-6928-0
- Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 963-8475-28-5
- Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963 477 038X
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Kartal & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ http://travel.mapsofworld.com/guinea-bissau/national-parks-in-guinea-bissau/
- ↑ A Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. 245. o. ISBN 963-05-5280-9 szerint 1951-től mint Portugália tengerentúli tartománya vette fel ezt a nevet.
- ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 86. o. ISBN 963-05-6928-0