„Malcolm McLaren” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Samariay (vitalap | szerkesztései)
kiegészítés
a WPCleaner v1.29 - [010] Bezáratlan szögletes zárójelek (Fixed using WPM:E)
58. sor: 58. sor:


==Sex Pistols==
==Sex Pistols==
1975 nyarán McLaren SEX törzsvásárlóinak [[Paul Cook]]nak és [[Steve Jones (zenész) | Steve Jones]]nak saját zenei törekvések bevezetését tanácsolta, valamint hogy az akkori bolti kisegítőt, basszusgitáros [[Glen Matlock]]ot is vegyék be magukhoz. Az akkori gitáros/énekes [[Wally Nightingale]]t a próbákról elhagyták, majd McLaren ismerőse, Bernie Rhodes (a [[The Clash] együttes későbbi vezetője]) tanácsára a csere frontembert egy másik ügyfél,[[John Lydon]] személyében találták meg. Az ezidőben zöld festett hajat, szakadt ruhákat "Utálom" felírattal viselő Lydon, alias "Johnny Rotten", csatlakozott az együtteshez és feltehető, hogy McLaren adta a Sex Pistols nevet (kijelentése szerint azt akarta, hogy úgy hangozzon, mint "szexi fiatal gyilkosok")
1975 nyarán McLaren SEX törzsvásárlóinak [[Paul Cook]]nak és [[Steve Jones (zenész) | Steve Jones]]nak saját zenei törekvések bevezetését tanácsolta, valamint hogy az akkori bolti kisegítőt, basszusgitáros [[Glen Matlock]]ot is vegyék be magukhoz. Az akkori gitáros/énekes [[Wally Nightingale]]t a próbákról elhagyták, majd McLaren ismerőse, Bernie Rhodes (a [[The Clash]] együttes későbbi vezetője]) tanácsára a csere frontembert egy másik ügyfél,[[John Lydon]] személyében találták meg. Az ezidőben zöld festett hajat, szakadt ruhákat "Utálom" felírattal viselő Lydon, alias "Johnny Rotten", csatlakozott az együtteshez és feltehető, hogy McLaren adta a Sex Pistols nevet (kijelentése szerint azt akarta, hogy úgy hangozzon, mint "szexi fiatal gyilkosok")


1977 májusában [[II. Erzsébet brit királynő]] uralkodásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségekkel egyidőben megjelent a [[God Save the Queen (Sex Pistols dal)|God Save the Queen]]". McLaren a [[Westminster-palota]] elé szervezett egy hajót, mellyen az együttes lemezbemutatót játszott volna. A hajót a rendőrség körbezárta és McLarent letartóztatták de a kívánt publicitást így is sikerült elérnie.
1977 májusában [[II. Erzsébet brit királynő]] uralkodásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségekkel egyidőben megjelent a [[God Save the Queen (Sex Pistols dal)|God Save the Queen]]". McLaren a [[Westminster-palota]] elé szervezett egy hajót, mellyen az együttes lemezbemutatót játszott volna. A hajót a rendőrség körbezárta és McLarent letartóztatták de a kívánt publicitást így is sikerült elérnie.

A lap 2013. augusztus 25., 12:26-kori változata

Malcolm McLaren
McLaren 2009 októberében
McLaren 2009 októberében
Életrajzi adatok
Születési névMalcolm Robert Andrew McLaren
Született1946. január 22.[1][2][3][4][5]
Stoke Newington
SzármazásStoke Newington, London, Anglia
Elhunyt2010. április 8. (64 évesen)[6][1][2][3][4]
Bellinzona
SírhelyHighgate temető
HázastársaVivienne Westwood (1971–1980)
GyermekeiJoseph Corré
IskoláiGoldsmiths, Londoni Egyetem
Pályafutás
MűfajokRock, punk, hip hop, Új hullám (zene), Pop
Aktív évek1971–2010
Kapcsolódó előadó(k)Sex Pistols, New York Dolls, Bow Wow Wow, The World's Famous Supreme Team
Hangszerénekhang
TevékenységZenész, Énekes, Szövegíró, zenekar-menedzser, vállalkozó
KiadókCharisma, Island/Atlantic, Epic/SME, Gee Street/Island/Polygram, Virgin/EMI
IPI-névazonosító
  • 00431519773
  • 00051532017

Malcolm McLaren weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Malcolm McLaren témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Malcolm Robert Andrew McLaren (1946. január 22 – 2010. április 8. [7]) angol impresszárió, képzőművész, előadóművész, ruhatervező és butik tulajdonos vállalkozó, aki rendkívül tehetségesen és találékony módon ötvözte tevékenységei széles skáláját.

A zilált családi körülmények közé született fiú számos brit művészeti főiskolán megfordult, majd a "szociális lázadó" szerepkört választotta magának követve a francia forradalmárok, illetve a Szituacionista Internacionálé (Situationist International) elveit.

A divathullámokat figyelmesen követő McLaren az 1970-es években észrevette, hogy a fiatal generáció teljesen új stílusra van kiéhezve. Ezen az észlelésen alapul a punk mozgalom kezdeményezése, melyhez barátnőjével, Vivienne Westwood-dal közösen vezetett a Chelsea-i SEX butik szolgáltatott ruhákat és kiegészítőket. Az 1973-ban feloszlás előtt álló amerikai New York Dolls együttes utolsó fellépéseire McLaren tervezte a kosztümöket és a díszletek egy részét. Ezután a Sex Pistols menedzselése következett, ahová a nihilista frontembert, Johnny Rottent szerződtette. Az ellentmondásos kislemez, mely a királynő uralkodásának évfordulóján jelent meg, jellemző McLaren megbotránkoztató taktikájára "God Save the Queen". A promóciós csónakút végén a Parlament előtti letartóztatása további hírnevet szerzett neki.

McLaren szólistaként is fellépett, kezdetben a hiphop és a világzene népszerűsítőjeként, majd később a funk, a diszkózene, a tánc-divat valamint az opera és a kortárs elektronikus zenei formák változatos összeelegyítésével vonta magára a figyelmet.

Élete utolsó éveit Párizsban és New York-ban töltötte. Hashártya-áttétes rákban halt meg egy svájci kórházban.

Arra a vádra, hogy olcsó piaci trükkökkel népszerűsíti a kultúrát, azt válaszolta, hogy reméli ez a vád igaznak bizonyul.


Gyermekkor

Malcolm McLaren Pete McLaren, a skót mérnök, és Emily Isaacs gyermekeként született, a második világháború utáni Észak-Londonban. Két éves korában apja elhagyta a családot és a gyereket anyai nagyanyja, Rose Corre Isaacs, a korábban gazdag portugál szefárd zsidó gyémántkereskedők lánya nevelte fel a Stoke Newington negyedben. Ezekről az időkről McLaren így mesélt Andrew Dentonnak az Enough Rope c. műsorban: "a nagymamám mindig azt mondta : Rossznak lenni jó ... jónak lenni egyszerűen unalmas" [8].

McLaren hat éves korában anyja férjhez ment Martin Levi-hez, egy textilkereskedő vállalkozóhoz, akivel közösen egy női ruházati vállalkozást működtettek a londoni East End-en.

McLaren tinedzser korában már elhagyta otthonát, és miután egy sor munkát kipróbált (volt pl. borkóstoló is), több művészeti főiskola padját is koptatta, mielőtt 1971-ben végleg búcsút mondott az oktatási intézményeknek.

A késő 60-as években McLarent a Szituacionista Internacionálé (Situationist International) mozgalom vonzotta, különösen annak az Egyesült Királyságban népszerű u.n. King Mob ága. Ez a mozgalom az abszurd és provokatív akciók segítségével akarta a társadalmi változást elősegíteni. 1968-ban McLaren sikertelenül próbált Párizsba utazni, hogy ott csatlakozhasson a tüntetésekhez . Ehelyett egyik diáktársával, Jamie Reiddel részt vettek a Croydon Művészeti Iskola megszállásában. McLaren később a mozgalom néhány elemét a pop és rock csoportjai promóciójánál is felhasználta [9].

New York Dolls, Vivienne Westwood és SEX

1971-ben McLaren egyik iskolatársával, Patrick Caseyvel és barátnőjével, Vivienne Westwooddal főleg Teddy Boy ruhákat árusító ruházati boltot nyitott a nyugat-londoni Kings Road-on. A bolt neve Let It Rock lett. Ebben az időben McLaren és Westwood is tervezett ruhákat színházi és filmes produkciókra, mint pl. a Ez lesz az a nap (film) és a Mahler. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, de McLaren kiábrándult ebből a kezdeti stílusból, főleg a Teddy boy-jal járó problémák miatt, akik a bolt fő ügyfelei voltak.

1973 augusztusában McLaren és Westwood New Yorkba látogatott, hogy részt vegyenek a National Boutique Fair kiállításon. Itt találkoztak a New York Dolls[10] együttessel, majd miután a kings-roadi boltot átnevezték "Too Fast To Live Too Young To Die"-ra , ők kezdték ellátni a csoportot fellépő ruhákkal. 1974 októberében a boltot ismét átnevezték, ezúttal SEXra, hogy a név is tükrözze a növekvő érdeklődésüket a fetishwear és provokáció iránt. 1975 elején a McLaren és Westwood piros lakkbőr kosztümöket tervezett a New York Dolls részére, valamint a színpadon díszletként használt szovjet típusú sarló és kalapács motívum, mint provokáció volt hivatott az együttes népszerűségét növelni. Ez azonban nem bizonyult sikeresnek, és a Dolls hamarosan felbomlott, és 1975 áprilisában McLaren visszatért Nagy-Britanniába.

Sex Pistols

1975 nyarán McLaren SEX törzsvásárlóinak Paul Cooknak és Steve Jonesnak saját zenei törekvések bevezetését tanácsolta, valamint hogy az akkori bolti kisegítőt, basszusgitáros Glen Matlockot is vegyék be magukhoz. Az akkori gitáros/énekes Wally Nightingalet a próbákról elhagyták, majd McLaren ismerőse, Bernie Rhodes (a The Clash együttes későbbi vezetője]) tanácsára a csere frontembert egy másik ügyfél,John Lydon személyében találták meg. Az ezidőben zöld festett hajat, szakadt ruhákat "Utálom" felírattal viselő Lydon, alias "Johnny Rotten", csatlakozott az együtteshez és feltehető, hogy McLaren adta a Sex Pistols nevet (kijelentése szerint azt akarta, hogy úgy hangozzon, mint "szexi fiatal gyilkosok")

1977 májusában II. Erzsébet brit királynő uralkodásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségekkel egyidőben megjelent a God Save the Queen". McLaren a Westminster-palota elé szervezett egy hajót, mellyen az együttes lemezbemutatót játszott volna. A hajót a rendőrség körbezárta és McLarent letartóztatták de a kívánt publicitást így is sikerült elérnie.

1977 októberében megjelent a Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols, ezzel a lemezzel szerepeltek Angliában az utolsó koncertjükön, mielőtt 1978 januárjában az együttes amerikai turnéra indult. Ebben az időben, míg McLaren menedzselte az együttest, a zenekar tagjai (elsősorban John Lydon) azzal vádolták McLarent, hogy nemcsak félremenedzselte a társulást, de a járandóságukat sem kapták meg. McLaren ugyanakkor azt állította, hogy az együttes teljes felépítése az ő "terméke", amit a The Great Rock 'n' Roll Swindle filmben el is mesél. McLaren magának tartotta meg a Sex Pistols szerződéses jogait, amíg Lydon bíróság elé nem vitte az ügyet az 1980-as években. Lydon megnyerte pert és a teljes irányítást átvette McLarentől 1987-ben. McLaren és Lydon ismét csak a zenekar feloszlása után volt hajlandó beszélni egymással. A 2000-es években készült filmben (The Filth and the Fury) a Sex Pistols még életben lévő tagjai mondják el saját verziójukat eseményekről.

Más művészekkel való kapcsolat

Szólózenei karrier

British Airways hírdetés

Egyéb projektek

Képzőművészet és kiállítások

Késői évek

Domain névvel kapcsolatos viták

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. http://www.independent.co.uk/news/people/news/malcolm-mclaren-dies-aged-64-1939621.html
  7. Peck, Tom. „Malcolm McLaren dies aged 64”, The Independent, 2010. április 8. (Hozzáférés ideje: 2010. április 8.) 
  8. McLaren, Malcolm. Andrew Denton interjúja.. Enough Rope (Transcript; Audio). ABC Television., Sydney. 2006. július 10. (Hozzáférés ideje: 2010. április 8.)
  9. Sex Pistols: the inside story By Fred Vermorel, Judy Vermorel – From Situationism to Punk, pp220-224 [1]
  10. England's Dreaming: Sex Pistols & Punk Rock by Jon Savage, Faber, 1989

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Malcolm McLaren című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.