„Victor Cousin” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. augusztus 23., 18:45-kori változata

Victor Cousin (Párizs, 1792. november 2. – Cannes, 1867. január 14.) francia filozófus, közoktatásügyi miniszter.

Élete

Apja szegény kézműves volt. Mint az école normale kitűnő tanulóját tanárai, Pierre-Paul Royer-Collard és Maine de Biran a filozófiába vezették be. 1814-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a Sorbonne-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. 1817-ben Németországba ment, majd Hegellel, 1818-ben Schellinggel is megismerkedett. Franciaországba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány 1821-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és amikor 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd 1824-ben második németországi útjára indult. Drezdában a porosz kormány kivánságára - mely karbonarinak tartotta - elfogták és Berlinbe vitték. Visszatérve Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékesszóló és előkelő előadásaival rendkivüli hírt, népszerűséget és befolyást. 1830-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az école normale igazgatója és 1832-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy egykötetes munkával felelt meg: De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította Bártfay Kálmán (Pest 1844). Hasonló célból járta be később Hollandiát és írta meg: De l'instr. Publique en Hollande című munkáját (u. o. 1837). Adolphe Thiers minisztériumában 1840. március 1-jén átvette a közoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt.

Művei

Művei között említést érdemelnek Proklos (5 k. 1820-25) és Abelard (2 kiad. 1849-59) munkáinak kiadásai. Pluto (8. kiad. 1825-40), Decartes (6 k. 1824-26) és Termemann német filozófiatörténetének (2. K. 1831) fordítása, részben kiadása; továbbá Fragments philosophiques (1826), Nouveaux Fragments (1829) Étude sur Pascal (6. Kiad. 1877), Cours de philosophie (1836). Két főműve: Le Vrai, le Beau et le Bien (1817, 23. Kiad. 1881) és Cours de l'histoire de la philosophie moderne (8 k. 1841, 7. kiad 1866). Összes műveit kiadta 22 kötetben (1846-47), ebből tisztán filozofiára tartozik 12 kötet.

Munkássága

Rendszerét ő maga eklekticizmusnak mondja; feladatának tekinti, közvetíteni a skót irány közt, mely metafizikát nem ismer és a német irány közt, mely a priori metafizikát hirdeti. Öregkorában különösen a XVII. század társadalmával és előkelő női alakjaival foglalkozott; ekkor írta: Me de Longueville (1853), Me Sable (1854), Me d. Chevreux (1856), La société francaise au XVII. siécle (2 k. 1858) stb.

Forrás

Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

Kapcsolódó szócikkek

A korai francia pszichológia

FilozófiaPszichológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Élete==
-Apja szegény kézműves volt. Mint az ''école normale'' kitűnő tanulóját tanárai, [[Royer-Collard]] és [[Maine de Biran]] a [[filozófia|filozofiába]] vezették be. [[1814]]-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a [[Sorbonne]]-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. [[1817]]-ben [[Németország]]ba ment, majd [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegellel]], 1818-ben [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schellinggel]] is megismerkedett. [[Franciaország]]ba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány [[1821]]-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és amikor 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd [[1824]]-ben második németországi útjára indult. [[Drezda|Drezdában]] a porosz kormány kivánságára - mely [[karbonari]]nak tartotta - elfogták és [[Berlin]]be vitték. Visszatérve Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékesszóló és előkelő előadásaival rendkivüli hírt, népszerűséget és befolyást. [[1830]]-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az ''école normale'' igazgatója és [[1832]]-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy egykötetes munkával felelt meg: ''De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse'' (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította [[Bártfay Kálmán]] (Pest 1844). Hasonló célból járta be később [[Hollandia|Hollandiát]] és írta meg: ''De l'instr. Publique en Hollande'' című munkáját (u. o. 1837). [[Adolphe Thiers]] minisztériumában [[1840]]. [[március 1.|március 1-jén]] átvette a közoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt.
+Apja szegény kézműves volt. Mint az ''école normale'' kitűnő tanulóját tanárai, [[Pierre-Paul Royer-Collard]] és [[Maine de Biran]] a [[filozófia|filozófiába]] vezették be. [[1814]]-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a [[Sorbonne]]-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. [[1817]]-ben [[Németország]]ba ment, majd [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegellel]], 1818-ben [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schellinggel]] is megismerkedett. [[Franciaország]]ba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány [[1821]]-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és amikor 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd [[1824]]-ben második németországi útjára indult. [[Drezda|Drezdában]] a porosz kormány kivánságára - mely [[karbonari]]nak tartotta - elfogták és [[Berlin]]be vitték. Visszatérve Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékesszóló és előkelő előadásaival rendkivüli hírt, népszerűséget és befolyást. [[1830]]-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az ''école normale'' igazgatója és [[1832]]-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy egykötetes munkával felelt meg: ''De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse'' (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította [[Bártfay Kálmán]] (Pest 1844). Hasonló célból járta be később [[Hollandia|Hollandiát]] és írta meg: ''De l'instr. Publique en Hollande'' című munkáját (u. o. 1837). [[Adolphe Thiers]] minisztériumában [[1840]]. [[március 1.|március 1-jén]] átvette a közoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt.
 == Művei ==