„Lovagregény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: 22 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1159457 adatába |
a részt vevő melléknévi szerepben; OH 1235. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
{{nincs forrás}} |
||
Lovagi epika: a lovagi irodalomba tartozó epikus művek, melyek a korábbi hősénekek, epikus énekek hagyományait követik, de nem szóban terjedtek, hanem írásban rögzítették alkotásait. Kezdetben, a XI. - XII. században elterjedt műfaja az ''eposz'' volt. Cselekményének középpontjában a főhős, a lovag kalandjai, harci cselekedetei állnak. Az egyes történetek elbeszélései lazán kapcsolódnak egymáshoz, az eposznak nincs szigorú szerkezete. A lovag cselekedeteinek bemutatása tanító célzatú: az olvasó megtudhatja, hogy a keresztes hadjáratokban, a pogányok elleni harcokban |
Lovagi epika: a lovagi irodalomba tartozó epikus művek, melyek a korábbi hősénekek, epikus énekek hagyományait követik, de nem szóban terjedtek, hanem írásban rögzítették alkotásait. Kezdetben, a XI. - XII. században elterjedt műfaja az ''eposz'' volt. Cselekményének középpontjában a főhős, a lovag kalandjai, harci cselekedetei állnak. Az egyes történetek elbeszélései lazán kapcsolódnak egymáshoz, az eposznak nincs szigorú szerkezete. A lovag cselekedeteinek bemutatása tanító célzatú: az olvasó megtudhatja, hogy a keresztes hadjáratokban, a pogányok elleni harcokban részt vevő katonák helytállásukkal, vitézségükkel, becsületükkel, hősiességükkel kitűnő lovagokká válnak, dicsőség az osztályrészük, hírnevet szereznek maguknak. '''A főhős az eszményi lovag megtestesülése, egyszerre a legkiválóbb harcos, a leghívebb alattvaló, a legkeresztényibb keresztény, a legodaadóbb szerelmes.''' Az eposzok témáikat az antik hagyományból (trójai háború, Nagy Sándor hadjáratai) és a nyugat-európai mondavilágból (Arthur király mondája) kölcsönzik. Nem szűkölködnek a misztikus és csodás, fantasztikus (mesei) motívumokban. Ezek az elemek, valamint a kedvelt, részben már ismert témák szerepeltetése, a látványos jelenetekben bővelkedő fordulatos cselekmény is hozzájárult a lovageposzok népszerűségéhez. Számos nyelvre fordították őket. Anonymus ''Gesta Hungarorum''ának utalásai alapján feltételezhető, hogy magyar nyelvű fordítások is léteztek. A lovageposzok őrizték meg az európai epikus hagyomány, mondavilág egy részét, s történeteiket a későbbi századok folyamán többször feldolgozták. |
||
A XIII. században a lovageposzokat egyre inkább felváltották a '''lovagregények''', örökölve témáit és motívumkincsét. A prózában előadott lovagi történetek még nagyobb népszerűségnek örvendtek, már nemcsak a nemesség, hanem a kialakulóban lévő városi polgárság körében is. |
A XIII. században a lovageposzokat egyre inkább felváltották a '''lovagregények''', örökölve témáit és motívumkincsét. A prózában előadott lovagi történetek még nagyobb népszerűségnek örvendtek, már nemcsak a nemesség, hanem a kialakulóban lévő városi polgárság körében is. |
A lap 2013. augusztus 11., 11:13-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Lovagi epika: a lovagi irodalomba tartozó epikus művek, melyek a korábbi hősénekek, epikus énekek hagyományait követik, de nem szóban terjedtek, hanem írásban rögzítették alkotásait. Kezdetben, a XI. - XII. században elterjedt műfaja az eposz volt. Cselekményének középpontjában a főhős, a lovag kalandjai, harci cselekedetei állnak. Az egyes történetek elbeszélései lazán kapcsolódnak egymáshoz, az eposznak nincs szigorú szerkezete. A lovag cselekedeteinek bemutatása tanító célzatú: az olvasó megtudhatja, hogy a keresztes hadjáratokban, a pogányok elleni harcokban részt vevő katonák helytállásukkal, vitézségükkel, becsületükkel, hősiességükkel kitűnő lovagokká válnak, dicsőség az osztályrészük, hírnevet szereznek maguknak. A főhős az eszményi lovag megtestesülése, egyszerre a legkiválóbb harcos, a leghívebb alattvaló, a legkeresztényibb keresztény, a legodaadóbb szerelmes. Az eposzok témáikat az antik hagyományból (trójai háború, Nagy Sándor hadjáratai) és a nyugat-európai mondavilágból (Arthur király mondája) kölcsönzik. Nem szűkölködnek a misztikus és csodás, fantasztikus (mesei) motívumokban. Ezek az elemek, valamint a kedvelt, részben már ismert témák szerepeltetése, a látványos jelenetekben bővelkedő fordulatos cselekmény is hozzájárult a lovageposzok népszerűségéhez. Számos nyelvre fordították őket. Anonymus Gesta Hungarorumának utalásai alapján feltételezhető, hogy magyar nyelvű fordítások is léteztek. A lovageposzok őrizték meg az európai epikus hagyomány, mondavilág egy részét, s történeteiket a későbbi századok folyamán többször feldolgozták.
A XIII. században a lovageposzokat egyre inkább felváltották a lovagregények, örökölve témáit és motívumkincsét. A prózában előadott lovagi történetek még nagyobb népszerűségnek örvendtek, már nemcsak a nemesség, hanem a kialakulóban lévő városi polgárság körében is.