„Vörös Khmer” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
A '''Vörös khmer''' mozgalom (franciául: ''Khmer rouges'') azoknak a [[kambodzsa]]i [[kommunizmus|kommunistáknak]] a neve, akik [[Pol Pot]] vezetésével az [[1970-es évek]] legvéresebb diktatúráját, a [[Demokratikus Kampucsea|Demokratikus Kampucseát]] megteremtették. Uralmuk alatt nagyjából 1,7 millió embert öltek meg. Nevükben a ''vörös'' a baloldaliságra, a ''[[khmerek|khmer]]'' Kambodzsa domináns etnikai csoportjára utal.
A '''vörös khmer''' mozgalom (franciául: ''Khmer rouges'') azoknak a [[kambodzsa]]i [[kommunizmus|kommunistáknak]] a neve, akik [[Pol Pot]] vezetésével az [[1970-es évek]] legvéresebb diktatúráját, a [[Demokratikus Kampucsea|Demokratikus Kampucseát]] megteremtették. Uralmuk alatt nagyjából 1,7 millió embert öltek meg. Nevükben a ''vörös'' a baloldaliságra, a ''[[khmerek|khmer]]'' Kambodzsa domináns etnikai csoportjára utal.


== Kialakulása ==
== Kialakulása ==

A lap 2013. augusztus 10., 17:31-kori változata

A vörös khmer mozgalom (franciául: Khmer rouges) azoknak a kambodzsai kommunistáknak a neve, akik Pol Pot vezetésével az 1970-es évek legvéresebb diktatúráját, a Demokratikus Kampucseát megteremtették. Uralmuk alatt nagyjából 1,7 millió embert öltek meg. Nevükben a vörös a baloldaliságra, a khmer Kambodzsa domináns etnikai csoportjára utal.

Kialakulása

A kambodzsai kommunisták 1960 szeptember végén tartották meg első pártkongresszusukat üres vasúti kocsikban Phnompenben. Ekkorra már öt éve folyt a párt szervezése. A kommunista értelmiségiek elsősorban tanárként, közíróként próbálták meg - modernizálást, demokratizálást hirdető - eszméikkel elérni a fiatalokat: magán- és állami iskolákban tanítottak, újságokat adtak ki.[1]

A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni Szihanuk herceg rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. Észak-Vietnam kommunistái természetesen támogatták Pol Potot, így a Forradalmi Hadsereg bekapcsolódott a vietnami háborúba is. Az amerikai csapatok őket is támadták.

1970-ben egy amerikai támogatású puccs során Szihanuk herceg eltávolították az állam éléről, Szihanuk ekkor nemzeti egységkormányt szervezett a Khmer részvételével és együtt folytatták a harcot. Az egységkormányban azonban a kommunisták átvették a hatalmat és 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak, és az országot átnevezték Demokratikus Kampucseára. 1976-ban Szihanuk herceg lemondott az államfői tisztségről, nemsokára pedig beiktatták Pol Potot, mint az új kormány miniszterelnökét.

Eredetük ellenére a Vörös Khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, se nem maoisták, se nem marxista–leninisták. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2 000 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább kétmillió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. (A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a vietnamiak három millióról, a Yale Egyetem 1996-os kutatása 2 millióra teszi a halottak számát.) Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is. Céljuk egy önellátó kommunista agrártársadalom kialakítása volt, ebből a megfontolásból a városi lakosság és a buddhista szerzetesek nagy részét rizstermelő munkatáborokba telepítették vagy kivégezték, az infrastruktúrát és az ipart gyakorlatilag felszámolták. Hatalomra jutásukig szorosan együttműködtek a vietnami kommunistákkal, ám utána a szovjetbarát vietnami irányvonallal szemben Kína felé orientálódtak. Emögött elsősorban nem ideológiai megfontolások álltak, hanem a vietnami befolyás megakadályozása volt a céljuk.

Rendszeresek voltak az életmódgyűlések, amelyeken kötelető volt a részvétel. Ezeket általában a párt egy régebbi harcosa vezette. A résztvevőknek be kellett számolniuk gyengeségeikről.[2]

1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnami csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre, a Thaifölddel határos Pailin környékére menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. Uralmát a vietnamiak kambodzsai kivonulásáig Kína és közvetve Thaiföld is támogatta. A vörös khmerek azonban egyre inkább elszigetelődtek, ahogy a kambodzsai kormányok hatalma megszilárdult. Számuk teljesen elenyészővé vált, amikor sok csapat élt az 1995-ben ajánlott amnesztiával. Pol Pot 1998-as halálát követően 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat. A vörös khmer vezetők elleni perek napjainkban zajlanak. Öt vezetőt vádoltak meg, az első, Kaing Guek Eav 2009. februárjában állt bíróság elé. A széles körű felelősségre vonás elmaradt ott is.

Források

  1. Elizabeth Becker: When the war was over
  2. BBC: Utazás a Gyilkos mezőkre. (Hozzáférés: 2013. augusztus 5.)

Lásd még

Külső hivatkozások