„Satrapa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 47 interwiki link migrálva a Wikidata d:q170305 adatába
Forrás + Jegyzetek.
1. sor: 1. sor:
{{nincs forrás}}
A '''satrapa''' az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az [[ókor]]i [[Médek|méd]] és [[Óperzsa Birodalom|óperzsa]] birodalmakban, beleértve az [[Akhaimenida királyok listája|Akhaimenida dinasztiát]] és több utódállamát, így a [[Szászánida Birodalom|Szászánida Birodalmat]] és a hellenisztikus birodalmakat.
A '''satrapa''' az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az [[ókor]]i [[Médek|méd]] és [[Óperzsa Birodalom|óperzsa]] birodalmakban, beleértve az [[Akhaimenida királyok listája|Akhaimenida dinasztiát]] és több utódállamát, így a [[Szászánida Birodalom|Szászánida Birodalmat]] és a hellenisztikus birodalmakat.


13. sor: 12. sor:
== Átvitt értelemben ==
== Átvitt értelemben ==
Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak.
Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak.
A magyarban (''Satrapa'' vagy ''satrafa'' alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokoskodó nőkre, különösen anyósokra.
A magyarban (''Satrapa'' vagy ''satrafa'' alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokoskodó nőkre, különösen anyósokra.<ref>[http://meszotar.hu/keres-satrafa A satrafa jelentése (meszotar.hu/)]</ref><ref>[http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/49310 Banya, satrafa, szipirtyó]</ref>


== Méd-perzsa satrapák ==
== Méd-perzsa satrapák ==
22. sor: 21. sor:
A satrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A satrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak.
A satrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A satrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak.


Hatalmát további ellensúlyok is korlátozták. Pénzügyi főhivatalnoka (perzsául ''ganzabara'') és a tartomány hadseregéért és erődítményeiérét felelős katonai parancsnok tőle függetlenek voltak és időközönként személyesen tettek jelentést a királynak. A satrapának azonban saját csapatai lehettek.
Hatalmát további ellensúlyok is korlátozták. Pénzügyi főhivatalnoka (perzsául ''ganzabara'') és a tartomány hadseregéért és erődítményeiért felelős katonai parancsnok tőle függetlenek voltak és időközönként személyesen tettek jelentést a királynak. A satrapának azonban saját csapatai lehettek.
*A nagy szatrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén satrapának hívták (a görög-római szerzőknél ''hüparkhosz'', vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy szatrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított.
*A nagy szatrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén satrapának hívták (a görög-római szerzőknél ''hüparkhosz'', vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy szatrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított.
*Mivel a szatrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alszatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanusítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, [[Perszepolisz]] új birodalmi stílusát.
*Mivel a szatrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alszatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanúsítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, [[Perszepolisz]] új birodalmi stílusát.


*Amikor a központi uralom valamilyen okból meggyengült, a satrapák függetlensége megnövekedett, például az eredeti szabálytól eltérően a katonai parancsnok jogköreit is megkaphatták tartományukban. Előfordult az is, hogy a satrapa cím ugyanazon a családon belül öröklődött és ez növelte a tartományi elöljárók ragaszkodását hatalmukhoz. Az [[5. század]] közepétől gyakorivá váltak a satrapák által a király ellen kirobbantott lázadások. [[I. Dareiosz]]nak például sokat kellett harcolnia a lázadó satrapákkal, [[II. Artaxerxész]] idejében [[Kisázsia]] nagyobb része és [[Szíria]] gyakran került a nyílt lázadás állapotába. az utolsó nagy lázadásokat [[III. Artaxerxész]] verte le.
*Amikor a központi uralom valamilyen okból meggyengült, a satrapák függetlensége megnövekedett, például az eredeti szabálytól eltérően a katonai parancsnok jogköreit is megkaphatták tartományukban. Előfordult az is, hogy a satrapa cím ugyanazon a családon belül öröklődött és ez növelte a tartományi elöljárók ragaszkodását hatalmukhoz. Az [[5. század]] közepétől gyakorivá váltak a satrapák által a király ellen kirobbantott lázadások. [[I. Dareiosz]]nak például sokat kellett harcolnia a lázadó satrapákkal, [[II. Artaxerxész]] idejében [[Kisázsia]] nagyobb része és [[Szíria]] gyakran került a nyílt lázadás állapotába. az utolsó nagy lázadásokat [[III. Artaxerxész]] verte le.
37. sor: 36. sor:


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
<References/>

== Forrás ==
* [http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/7426.html Ókori lexikon (Szerkesztette: Pecz Vilmos)]


[[Kategória:Óperzsa Birodalom]]
[[Kategória:Óperzsa Birodalom]]

A lap 2013. augusztus 7., 18:28-kori változata

A satrapa az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az ókori méd és óperzsa birodalmakban, beleértve az Akhaimenida dinasztiát és több utódállamát, így a Szászánida Birodalmat és a hellenisztikus birodalmakat.

Anakronisztikus módon gyakran használják az ókori keleti államok helytartóira akkor is, ha a hivataluk neve valójában más volt, például az Asszír Birodalom saknu és bel pihati tisztviselői.

A szatrapiákat (tartományokat) irányító satrapákat meghatározatlan időre nevezte ki a perzsa uralkodó, általában a perzsa nemesek közül. Többek közt az adók beszedéséért és a közigazgatás irányításáért voltak felelősek. Bírói jogaik is voltak, ugyanakkor kötelesek voltak hadsereget küldeni, ha a király hadbavonult.

Neve

A szó az óperzsa khshathrapāvā („a tartomány védelmezője”) szóból származik: khshathra („birodalom”) és pāvā („protektor”) összetétele.

A bibliai héberben ahashdarpān (többes számban אֲחַשְׁדַּרְפְּנִים ahashdarpenim). Az ógörögben σατράπης, szatrápēsz, latinizálva satrapes. A modern perzsában ساتراپ (keshvarban vagy shahrban). A perzsa szó rokona lehet a harcos osztályra utaló szanszkrit ksatrija szónak.

Átvitt értelemben

Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak. A magyarban (Satrapa vagy satrafa alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokoskodó nőkre, különösen anyósokra.[1][2]

Méd-perzsa satrapák

A szatrapiák (tartományok) rendszerét a perzsáknál először Nagy Kürosz kezdte el széleskörűen alkalmazni Kr. e. 530 körül. A tartományi birodalomszervezést azonban már a Kürosz által meghódított Méd Birodalom is alkalmazta korábban. A méd tartományok, amelyek a meghódított területekből alakultak, királyok és kormányzók vezetése alatt álltak, akik a méd király alárendeltjei voltak. Ezzel szemben a perzsáknál a királyi rang az isteni származás koncepciójával kötődött egybe, így a tartományi vezetők nem lehettek királyok. A Kürosz kinevezte 20 satrapa nem király volt, de alkirályi jogosítványokkal képviselték a királyt (igaz, a satrapák közt voltak olyanok, akik igyekeztek függetlenedni a királytól). I. Dareiosz továbbfejlesztette a tartományi rendszert, 23-ra emelte a szatrapiák számát és megállapította az általuk évente fizetendő adó összegeit (Behisztuni felirat).

A perzsa satrapa a tartomány közigazgatásának feje volt. Hasonló udvar vette körül, mint a királyokat. Ő gyűjtötte be az adókat, ellenőrizte a helyi hivatalnokokat, törzseket és városokat, és egyszersmint a szatrapia legfőbb bírája volt, aki elé lehetett vinni a polgári- és a bűnügyeket is. A satrapa felelt az utak biztonságáért, ő fojtotta el a helyi lázadásokat és ő küzdött meg a rablócsapatokkal.

A satrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A satrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak.

Hatalmát további ellensúlyok is korlátozták. Pénzügyi főhivatalnoka (perzsául ganzabara) és a tartomány hadseregéért és erődítményeiért felelős katonai parancsnok tőle függetlenek voltak és időközönként személyesen tettek jelentést a királynak. A satrapának azonban saját csapatai lehettek.

  • A nagy szatrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén satrapának hívták (a görög-római szerzőknél hüparkhosz, vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy szatrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított.
  • Mivel a szatrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alszatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanúsítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, Perszepolisz új birodalmi stílusát.
  • Amikor a központi uralom valamilyen okból meggyengült, a satrapák függetlensége megnövekedett, például az eredeti szabálytól eltérően a katonai parancsnok jogköreit is megkaphatták tartományukban. Előfordult az is, hogy a satrapa cím ugyanazon a családon belül öröklődött és ez növelte a tartományi elöljárók ragaszkodását hatalmukhoz. Az 5. század közepétől gyakorivá váltak a satrapák által a király ellen kirobbantott lázadások. I. Dareiosznak például sokat kellett harcolnia a lázadó satrapákkal, II. Artaxerxész idejében Kisázsia nagyobb része és Szíria gyakran került a nyílt lázadás állapotába. az utolsó nagy lázadásokat III. Artaxerxész verte le.

A satrapa rangot gyakran említi az Ótestamentum (Eszter könyve 3:12, 8:9, 9:3, Ezra könyve 8:36 és leggyakrabban Dániel könyve 3:2,3:3,3:27,6:1,6:2,6:3).

A hellenisztikus kor satrapái

A szatrapiák-satrapák rendszerét megőrizte a Perzsa Birodalmat meghódító Nagy Sándor, majd a hellenisztikus utódállamokat létrehozó utódai is, különösen a Szeleukida Birodalom, amelyben a satrapa nevet a görög sztratégosz cím váltotta. A sztratégoszok tartományai kisebbek voltak a satrapákéinál. Végül a hellenisztikus birodalmakat a Római Birodalom döntötte meg, amely saját, jelentősen eltérő tartományi közigazgatási rendszerét vezette be a meghódított területeken.

Párthus és szasszánida satrapák

Az egykori Perzsa Birodalomnak a Római Birodalmon kívül eső területein létrejött Parthus Birodalom új alapokon szerveződött: itt a király hatalma a nagy területeket uraló nemesi családok támogatásán nyugodott, akik katonákkal és adókkal tartoztak a királynak. A városok viszonylagos önállóságot élveztek, de adót fizettek. A parthusokat követő Szászánida Birodalom központosítottabb és a satrapa-rendszerhez hasonlóbb volt. A félfüggetlen királyságok és önkormányzó városállamok helyett helyőrségekkel ellátott „királyi városokat” hoztak létre, az élükön a király által kinevezett kormányzókkal (shahrab). A shahrab nem csak a várost, de a környező vidéket is uralta.

Jegyzetek

Forrás