„Sárga lap” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Labdarúgás kategória hozzáadva (a HotCattel)
6. sor: 6. sor:
[[Anglia|Angliában]] rendezték a VIII., az [[1966-os labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzéseit. A német [[Rudolf Kreitlein]] vezethette az egyik csoportmérkőzést, az [[Anglia]]–[[Argentína]] (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda [[Gottfried Dienst]] (Svájc) és [[Zsolt István]] voltak. Kreitlein csak németül beszélt. Ezen a mérkőzésen figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd az ítélet ellen vitázó argentin [[Antonio Rattín]]t kiállította a játékvezető. A játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező [[Kenneth Aston]] - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen – a sajtó által közismertté vált - magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bíró ítéletét! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a [[Mexikó]]ban rendezett IX., az [[1970-es labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzésein alkalmaztak először.
[[Anglia|Angliában]] rendezték a VIII., az [[1966-os labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzéseit. A német [[Rudolf Kreitlein]] vezethette az egyik csoportmérkőzést, az [[Anglia]]–[[Argentína]] (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda [[Gottfried Dienst]] (Svájc) és [[Zsolt István]] voltak. Kreitlein csak németül beszélt. Ezen a mérkőzésen figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd az ítélet ellen vitázó argentin [[Antonio Rattín]]t kiállította a játékvezető. A játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező [[Kenneth Aston]] - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen – a sajtó által közismertté vált - magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bíró ítéletét! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a [[Mexikó]]ban rendezett IX., az [[1970-es labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzésein alkalmaztak először.


[[1970]]. [[május 31.|május 31]]-én [[Mexikóváros]]ban, az [[Estadio Azteca|Azték Stadionban]], 107 160 néző előtt, a Mexikó – Szovjetunió (0:0) csoportmérkőzést irányító német [[Kurt Tschenscher]] alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet [[Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev|Jevgenyij Lovcsevnek]] mutatott fel.
[[1970]]. [[május 31.|május 31]]-én [[Mexikóváros]]ban, az [[Estadio Azteca|Azték Stadionban]], 107 160 néző előtt, a tornát megnyitó Mexikó – Szovjetunió (0:0) csoportmérkőzést irányító német [[Kurt Tschenscher]] alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet [[Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev|Jevgenyij Lovcsevnek]] mutatott fel.


== Szabályok ==
== Szabályok ==

A lap 2013. július 19., 00:41-kori változata

A sárga lap a labdarúgásban és számos egyéb sportágban sorozatos szabálytalanságok esetén alkalmazott figyelmeztetést jelentő jelzőeszköz.

Története

A nemzetközi labdarúgás történetében sokszor előfordult, hogy a közös nyelv ismeretének hiányában egy-egy játékvezetői ítéletnél komoly tiltakozás, ellenállás alakult ki a döntés ellen. A szabályok a játék fejlődésével folyamatosan alakulnak. Egy elhamarkodott kiállítás sokszor megpecsételte a vétkes csapat sorsát.

Angliában rendezték a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit. A német Rudolf Kreitlein vezethette az egyik csoportmérkőzést, az AngliaArgentína (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda Gottfried Dienst (Svájc) és Zsolt István voltak. Kreitlein csak németül beszélt. Ezen a mérkőzésen figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd az ítélet ellen vitázó argentin Antonio Rattínt kiállította a játékvezető. A játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező Kenneth Aston - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen – a sajtó által közismertté vált - magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bíró ítéletét! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a Mexikóban rendezett IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzésein alkalmaztak először.

1970. május 31-én Mexikóvárosban, az Azték Stadionban, 107 160 néző előtt, a tornát megnyitó Mexikó – Szovjetunió (0:0) csoportmérkőzést irányító német Kurt Tschenscher alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Lovcsevnek mutatott fel.

Szabályok

Sárga és piros lap
Király Gergő felmutatja a sárga lapot Végh Andrásnak

Ha valamelyik játékos az alábbiak közül valamelyik szabálytalanságot követi el, a játékvezető a sárga színű kártyát mutatja fel neki, illetve szabad kezével rámutat.[1] Majd a játékvezető elkönyveli a sárga lapot. Amíg a játékvezető könyvel, tilos a labdát játékba hozni.

Sárga lappal kell figyelmeztetni azt a játékost, aki elköveti az alábbi szabálysértések valamelyikét:

  • sportszerűtlen magatartásban vétkes;
  • szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt;
  • következetesen vét a játékszabályok ellen;
  • késlelteti a játék újraindítását;
  • szabadrúgásnál, szögletrúgásnál vagy bedobásnál nem tartja be az előírt távolságot;
  • a játékvezető engedélye nélkül belép vagy visszatér a játéktérre;
  • a játékvezető engedélye nélkül szándékosan elhagyja a játékteret.
  • gólörömnél leveszi a mezét

Egy csere vagy egy lecserélt játékosnak is figyelmeztetés jár a sárga kártya felmutatásával, ha elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:

  • sportszerűtlen magatartásban vétkes;
  • szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt vagy valamely asszisztenst;
  • késlelteti a játék újraindítását.

Nem mutatható fel sárga kártya a kispadon hivatalosan tartózkodó, de sportszerűtlenül viselkedő személyeknek, például edzőnek, orvosnak, gyúrónak, technikai vezetőnek. Hogyha egy játékosnál összegyűlik a sárga lapból kettő, akkor már a második sárga kártya felmutatása után a piros lapot kell elővennie a játékvezetőnek. 2 sárga lap = piros lap vagyis kiállítás.

Források

  1. Sárga lap”, Soccer Rules-Rules Of Soccer, 2008. január 23. (Hozzáférés: 2008. január 23.)