„Szent Vitus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 31. sor: | 31. sor: | ||
== Tisztelete == |
== Tisztelete == |
||
Tiszteletének első emlékei a 600-as évek körüli időkből maradtak fenn. [[756]]-ban Szent Vitus ereklyéit a [[párizs]]i [[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis bazilikába]] szállították, majd [[836]]-ban a [[corveyi apátság]]ba. [[1355]]-ben a fejét [[Prága|Prágába]] vitték, és ott őrzik a [[Szent Vitus-székesegyház|Szent Vitus-dómban]], amelyet [[I. Vencel cseh fejedelem|Szent Vencel]] emeltetett a tiszteletére. Ereklyéit mintegy 130 helyen őrzik. |
|||
A leggyakrabban üstben ülő fiúként ábrázolják, kezében pálmaággal, könyvvel és hollóval, sassal vagy kakassal. A kakassal azért kapcsolták össze, mert az általa kiszorított szláv fényistenhez, Svantevithez hasonlóan neki is kakasokat áldoztak. Ritkábban megjelenik a szász királyok védőszentjeként, hermelinnel és országalmával. |
A leggyakrabban üstben ülő fiúként ábrázolják, kezében pálmaággal, könyvvel és hollóval, sassal vagy kakassal. A kakassal azért kapcsolták össze, mert az általa kiszorított szláv fényistenhez, Svantevithez hasonlóan neki is kakasokat áldoztak. Ritkábban megjelenik a szász királyok védőszentjeként, hermelinnel és országalmával. |
||
A lap 2013. június 26., 20:22-kori változata
| Szent Vitus | |
 | |
| Születése | |
| 290 Mazara del Vallo | |
| Halála | |
| 303. június 13. Lucania | |
| Tisztelete | |
| Sírhely | Szent Vitus-székesegyház |
| Ünnepnapja | június 15. |
| Védőszentje ennek | gyógyszerészeknek, vendéglősöknek, sörfőzőknek, vincelléreknek, rézműveseknek, táncosoknak és színészeknek, fiataloknak, háziállatoknak, a cseheknek, Prágának, Szászországnak, Szicíliának |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Vitus témájú médiaállományokat. | |
Szent Vitus (Mazara del Vallo, i. sz. 3. század – Lucania, 303. június 13.) vértanú, a gyógyszerészek, vendéglősök, sörfőzők, vincellérek, rézművesek, táncosok és színészek, fiatalok, háziállatok, a csehek, Prága, Szászország és Szicília védőszentje. Vid, másként Vitus, Vida ifjú ókeresztény vértanú, a középkor végének kedvelt pártfogója, a tizennégy segítőszent egyike.
Legendája
Az Érdy-kódexben is megtalálható legenda szerint Szicília délnyugati tengerpartján, a mai Mazara del Vallo területén született. Hétéves volt, amikor nevelőjével, Modestusszal és dajkájával, Crescentiával Lucaniába szöktek, mert apja a kereszténység megtagadására akarta kényszeríteni. Mindhármukat Diocletianus udvarába vitették, és noha Vitus meggyógyította a császár fiát, és más csodákat is véghezvitt, forró olajjal telt üstbe vetették. Egy angyal visszavitte Lucaniába, de ott hamarosan meghalt.
Tisztelete
Tiszteletének első emlékei a 600-as évek körüli időkből maradtak fenn. 756-ban Szent Vitus ereklyéit a párizsi Saint-Denis bazilikába szállították, majd 836-ban a corveyi apátságba. 1355-ben a fejét Prágába vitték, és ott őrzik a Szent Vitus-dómban, amelyet Szent Vencel emeltetett a tiszteletére. Ereklyéit mintegy 130 helyen őrzik.
A leggyakrabban üstben ülő fiúként ábrázolják, kezében pálmaággal, könyvvel és hollóval, sassal vagy kakassal. A kakassal azért kapcsolták össze, mert az általa kiszorított szláv fényistenhez, Svantevithez hasonlóan neki is kakasokat áldoztak. Ritkábban megjelenik a szász királyok védőszentjeként, hermelinnel és országalmával.
Fiume városa 1991 óta Szent Vitus napját jelölte ki a város napjává.[1]
Jegyzetek
Források
- Catholic Encyclopedia
- Erich Wenneker: Vitus (Veit) Heiliger. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. Band XII (1997) Spalten 1530-1533