„Jekelfalussy József” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nagypaja (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Források + Infobox + További információk + javítások. (A KSH honlapján nem Budapest szerepel a halálozás helyének, hanem Lontó).
Címke: HTML-sortörés
1. sor: 1. sor:
{{Életrajz infobox
| név = Jekelfalussy József
| kép =
| képméret =
| képaláírás =
| születési név =
| születés helye = [[Rimaszombat]]
| születés dátuma = [[1849]]. [[október 9.]]
| halál helye = [[Lontó]]
| halál dátuma = [[1901]]. [[február 12.]] {{életkor-holt|1849|10|9|1901|2|12}}
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
| házastárs =
| szakma = [[Statisztika|statisztikus]], [[Közgazdaságtan|közgazdász]]
| aktív évek =
| iskolái = [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetem]]
| művésznév =
| becenév =
| szerepei =
| munkái = Magyarország népességi statisztikája<br>Hazánk bűnügyi statisztikája<br>Magyarország iparstatisztikája
| díjak =
| kitüntetés =
| aláírás =
| hivatalos oldala = <!--http:// nélkül! -->
| blogja =
| e-mail =
| MySpace =
| IMDb =
| PORT.hu =
}}

[[Kép:Jekelfalussy József.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Jekelfalussy József portréja, a Vasárnapi Újság illusztrációja, 1896]]
[[Kép:Jekelfalussy József.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|Jekelfalussy József portréja, a Vasárnapi Újság illusztrációja, 1896]]
Jekelfalusi és margitfalvi '''Jekelfalussy József''' ([[Rimaszombat]], [[1849]]. [[október 9.]] – [[Budapest]], [[1901]]. [[február 12.]]) statisztikus, közgazdász, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1888), majd rendes (1893) tagja. 1892–1901 között az [[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal]] igazgatója volt, számos vonatkozásban korszerűsítette a [[statisztika]]i adatfelvétel és -feldolgozás módszertanát, megvetette a magyarországi szociális és gazdaságstatisztika alapjait.
Jekelfalusi és margitfalvi '''Jekelfalussy József''' ([[Rimaszombat]], [[1849]]. [[október 9.]] – [[Lontó]]<ref>Életének utolsó éveiben visszatérő betegséggel küzdött. Egyre többet tartózkodott felesége birtokán. 1901. február 12-én hunyt el, Lontón. ([http://www.ksh.hu/mult_jekelfalussy_jozsef Életrajz - KSH])</ref>, [[1901]]. [[február 12.]]) statisztikus, közgazdász, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező (1888), majd rendes (1893) tagja. 1892–1901 között az [[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal]] igazgatója volt, számos vonatkozásban korszerűsítette a [[statisztika]]i adatfelvétel és -feldolgozás módszertanát, megvetette a magyarországi szociális és gazdaságstatisztika alapjait.


== Életútja ==
== Életútja ==
Alapiskoláit [[Lőcse|Lőcsén]], majd [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjesen]] és [[Nagyszombat]]on végezte. 1869-ben [[Pest]]re költözött, ahol a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának tisztviselője lett, s ezzel egyidejűleg beiratkozott a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetem]] jogi karára is. 1871-ben a minisztériumi osztályból szervezett [[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal]] gyakornokként átvette Jekelfalussyt, aki 1871–1872-ben elvégezte a statisztikai tanfolyamot, és statisztikusi szakvizsgát tett. 1873-tól segédfogalmazói rangban dolgozott a statisztikai intézetben. Jogtudományi doktori oklevelét végül 1874-ben szerezte meg, s még ugyanabban az évben váltóügyvédi vizsgát is tett. 1878–1879-ben katonaként részt vett [[Bosznia]] okkupációjában, majd hazatérve megházasodott és felépíttette [[lontó]]i kastélyát. Ezzel párhuzamosan immár fogalmazóként, 1882-től miniszteri titkárként folytatta munkáját a statisztikai hivatalban. 1886-ban címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban kinevezték az intézet aligazgatójává. 1888-ban tényleges miniszteri osztálytanácsos lett, 1892-ben – [[Keleti Károly]] halála után – pedig átvette az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatását, s haláláig irányította az intézet munkáját.
Alapiskoláit [[Lőcse|Lőcsén]], majd [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjesen]] és [[Nagyszombat]]on végezte. 1869-ben [[Pest (történelmi település)|Pestre]] költözött, ahol a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának tisztviselője lett, s ezzel egyidejűleg beiratkozott a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetem]] jogi karára is. 1871-ben a minisztériumi osztályból szervezett [[Központi Statisztikai Hivatal|Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal]] gyakornokként átvette Jekelfalussyt, aki 1871 és 1872 között elvégezte a statisztikai tanfolyamot, és statisztikusi szakvizsgát tett. 1873-tól segédfogalmazói rangban dolgozott a statisztikai intézetben. Jogtudományi doktori oklevelét végül 1874-ben szerezte meg, s még ugyanabban az évben váltóügyvédi vizsgát is tett. 1878-tól 1879-ig katonaként részt vett [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia]] okkupációjában, majd hazatérve megházasodott és felépíttette [[lontó]]i kastélyát. Ezzel párhuzamosan immár fogalmazóként, 1882-től miniszteri titkárként folytatta munkáját a statisztikai hivatalban. 1886-ban címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban kinevezték az intézet aligazgatójává. 1888-ban tényleges miniszteri osztálytanácsos lett, 1892-ben – [[Keleti Károly]] halála után – pedig átvette az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatását, s haláláig irányította az intézet munkáját.


== Munkássága ==
== Munkássága ==
Pályája elején főleg a [[népszámlálás]] módszertani problémái, valamint a [[demográfia]]i adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatásszerkezet, bűnözés stb.). Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos [[romák|cigányösszeírás]] megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több [[helységnévtár]] és [[címtár]] összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Iparstatisztikai munkája kapcsán körvonalazódó [[közgazdaságtan|nemzetgazdasági]] elgondolásait közgazdasági szakfolyóiratokban ''([[Nemzetgazdasági Szemle]], [[Közgazdasági Szemle]], [[Budapesti Szemle]]'' stb.) publikálta, s az 1890-es évekre a magyarországi közgazdászkörök elismert alakja lett. Szerkesztette a ''Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv'' (1887-től), a ''Nemzetgazdasági Szemle'' (1889–1892), a ''Közgazdasági és Közigazgatási Szemle'' (1893–1894) és a ''Közgazdasági Szemle'' (1895–1899) című szakfolyóiratokat.
Pályája elején főleg a [[népszámlálás]] módszertani problémái, valamint a [[demográfia]]i adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatásszerkezet, bűnözés stb.). Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos [[Cigányok|cigányösszeírás]] megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több [[helységnévtár]] és [[címtár]] összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Iparstatisztikai munkája kapcsán körvonalazódó [[közgazdaságtan|nemzetgazdasági]] elgondolásait közgazdasági szakfolyóiratokban ''([[Nemzetgazdasági Szemle]], [[Közgazdasági Szemle]], [[Budapesti Szemle]]'' stb.) publikálta, s az 1890-es évekre a magyarországi közgazdászkörök elismert alakja lett. Szerkesztette a ''Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv'' (1887-től), a ''Nemzetgazdasági Szemle'' (1889–1892), a ''Közgazdasági és Közigazgatási Szemle'' (1893–1894) és a ''Közgazdasági Szemle'' (1895–1899) című szakfolyóiratokat.


Kiváló szervező hírében állt, s igazgatása közel tíz éve alatt – többek között a már említett módszertani újításai segítségével – magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrisebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a [[statisztikai törvény]]t (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában.
Kiváló szervező hírében állt, s igazgatása közel tíz éve alatt – többek között a már említett módszertani újításai segítségével – magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrissebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a [[statisztikai törvény]]t (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában.


== Társasági tagságai és elismerései ==
== Társasági tagságai és elismerései ==
14. sor: 44. sor:


== Főbb művei ==
== Főbb művei ==
*''Népünk hivatása és foglalkozása az 1880-ban végehajtott számlálás szerint.'' Budapest, 1882.
*''Népünk hivatása és foglalkozása az 1880-ban végrehajtott számlálás szerint.'' Budapest, 1882.
*''A községek háztartása és pótadójuk 1881.'' Budapest, 1883.
*''A községek háztartása és pótadójuk 1881.'' Budapest, 1883.
*''A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban.'' Budapest, 1883.
*''A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban.'' Budapest, 1883.
*''Hazánk bűnügyi statistikája 1873–80.'' Budapest, 1884.
*''Hazánk bűnügyi statisztikája 1873–80.'' Budapest, 1884.
*''Magyarország népességi statistikája.'' Budapest, 1884.
*''Magyarország népességi statisztikája.'' Budapest, 1884.
*''Magyarország házi ipara az 1884. év elején.'' Budapest, 1885.
*''Magyarország házi ipara az 1884. év elején.'' Budapest, 1885.
*''Magyarország malomipara 1885. év elején.'' Budapest, 1885.
*''Magyarország malomipara 1885. év elején.'' Budapest, 1885.
29. sor: 59. sor:
*{{ÚMÉL|3|583–584}}
*{{ÚMÉL|3|583–584}}
*[http://www.gomororszag.sk/120.html B. Szabó Márta: Jekelfalussy József emlékezete]
*[http://www.gomororszag.sk/120.html B. Szabó Márta: Jekelfalussy József emlékezete]

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Források ==
*{{cite web| url = http://www.ksh.hu/mult_jekelfalussy_jozsef| title = Életrajza a KSH honlapján| accessdate= 2013-06-22| author = Központi Statisztikai Hivatal| language = magyar}}
*{{cite web| url = http://www.ksh.hu/mult_torteneti_kronologia| title = A KSH történeti kronológiája| accessdate= 2013-06-22| author = Központi Statisztikai Hivatal| language = magyar}}

== További információk ==
* [http://www.ksh.hu/statszemle_archive/1999/1999_12/1999_12_1000.pdf Jekelfalussy József emlékezete - Központi Statisztikai Hivatal]
* [http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=jekelfalussy-jozsef-muveinek-valogatott-bibliografiaja&ID=334001 Jekelfalussy József műveinek válogatott bibliográfiája (antikvárium.hu)]


{{A KSH elnökei}}
{{A KSH elnökei}}

A lap 2013. június 22., 17:36-kori változata

Jekelfalussy József
Született1849. október 9.
Rimaszombat
Elhunyt1901. február 12. (51 évesen)
Lontó
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásastatisztikus, közgazdász
IskoláiPesti Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Jekelfalussy József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jekelfalussy József portréja, a Vasárnapi Újság illusztrációja, 1896

Jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy József (Rimaszombat, 1849. október 9.Lontó[1], 1901. február 12.) statisztikus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1888), majd rendes (1893) tagja. 1892–1901 között az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatója volt, számos vonatkozásban korszerűsítette a statisztikai adatfelvétel és -feldolgozás módszertanát, megvetette a magyarországi szociális és gazdaságstatisztika alapjait.

Életútja

Alapiskoláit Lőcsén, majd Eperjesen és Nagyszombaton végezte. 1869-ben Pestre költözött, ahol a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának tisztviselője lett, s ezzel egyidejűleg beiratkozott a Pesti Egyetem jogi karára is. 1871-ben a minisztériumi osztályból szervezett Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal gyakornokként átvette Jekelfalussyt, aki 1871 és 1872 között elvégezte a statisztikai tanfolyamot, és statisztikusi szakvizsgát tett. 1873-tól segédfogalmazói rangban dolgozott a statisztikai intézetben. Jogtudományi doktori oklevelét végül 1874-ben szerezte meg, s még ugyanabban az évben váltóügyvédi vizsgát is tett. 1878-tól 1879-ig katonaként részt vett Bosznia okkupációjában, majd hazatérve megházasodott és felépíttette lontói kastélyát. Ezzel párhuzamosan immár fogalmazóként, 1882-től miniszteri titkárként folytatta munkáját a statisztikai hivatalban. 1886-ban címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban kinevezték az intézet aligazgatójává. 1888-ban tényleges miniszteri osztálytanácsos lett, 1892-ben – Keleti Károly halála után – pedig átvette az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatását, s haláláig irányította az intézet munkáját.

Munkássága

Pályája elején főleg a népszámlálás módszertani problémái, valamint a demográfiai adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatásszerkezet, bűnözés stb.). Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos cigányösszeírás megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több helységnévtár és címtár összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Iparstatisztikai munkája kapcsán körvonalazódó nemzetgazdasági elgondolásait közgazdasági szakfolyóiratokban (Nemzetgazdasági Szemle, Közgazdasági Szemle, Budapesti Szemle stb.) publikálta, s az 1890-es évekre a magyarországi közgazdászkörök elismert alakja lett. Szerkesztette a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv (1887-től), a Nemzetgazdasági Szemle (1889–1892), a Közgazdasági és Közigazgatási Szemle (1893–1894) és a Közgazdasági Szemle (1895–1899) című szakfolyóiratokat.

Kiváló szervező hírében állt, s igazgatása közel tíz éve alatt – többek között a már említett módszertani újításai segítségével – magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrissebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a statisztikai törvényt (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában.

Társasági tagságai és elismerései

Munkássága elismeréseként 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1893-ban rendes tagjává választották, 1892 és 1900 között a nemzetgazdasági bizottság előadója volt. 1885-től tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (International Statistical Institute, ISI).

Főbb művei

  • Népünk hivatása és foglalkozása az 1880-ban végrehajtott számlálás szerint. Budapest, 1882.
  • A községek háztartása és pótadójuk 1881. Budapest, 1883.
  • A községi pénzügy főbb eredményei hazánkban. Budapest, 1883.
  • Hazánk bűnügyi statisztikája 1873–80. Budapest, 1884.
  • Magyarország népességi statisztikája. Budapest, 1884.
  • Magyarország házi ipara az 1884. év elején. Budapest, 1885.
  • Magyarország malomipara 1885. év elején. Budapest, 1885.
  • Magyarország iparstatisztikája 1885-ben. Budapest, 1886.
  • Fogházaink állapota 1872–1886. Budapest, 1887.

Felhasznált irodalom

Jegyzetek

  1. Életének utolsó éveiben visszatérő betegséggel küzdött. Egyre többet tartózkodott felesége birtokán. 1901. február 12-én hunyt el, Lontón. (Életrajz - KSH)

Források

További információk