„Nánási Zoltán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1934-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
a Bot: br-tagek eltávolítása a listákból
22. sor: 22. sor:
== További információk ==
== További információk ==


*Cseke Péter: Nemzetiségi művelődés és muzeológia. Korunk 1981/5.<br />
*Cseke Péter: Nemzetiségi művelődés és muzeológia. Korunk 1981/5.
*Sike Lajos: Téli esték Székelyhídon. Előre 1983. febr. 27.
*Sike Lajos: Téli esték Székelyhídon. Előre 1983. febr. 27.
*Beke György: Itt egymásra találnak az emberek. Barangolások Biharban. 1984. 108-127.
*Beke György: Itt egymásra találnak az emberek. Barangolások Biharban. 1984. 108-127.

A lap 2013. június 8., 21:23-kori változata

Nánási Zoltán (Nagyvárad, 1934. november 24. –) erdélyi magyar helytörténész, régész.

Életútja

Középiskoláit Nagyváradon végezte (1953), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári oklevelet. 1958-89 között Székelyhídon, 1990-94 között Érmihályfalván középiskolai tanár; 1962-75 között a székelyhídi múzeum munkatársa is.

Munkássága

Első cikkeit a nagyváradi Fáklya közölte (1959); gazdasági, társadalmi, művelődési tárgyú írásait emellett a Falvak Dolgozó Népe, a Művelődés, a Bihari Napló (a Fáklya melléklete), a Crişana, 1992 után az Érmihályfalvi Figyelő és a Székelyhídi Hírlap is; előbbinek szerkesztőbizottsági tagja is 1997-től.

Régészeti és helytörténeti tárgyú dolgozatait az érkörtvélyesi késő-Hallstadt-kori temetkezésekről (1969) és az ottani kelta temető leleteiről (1973), a székelyhídi neolitikus sírról (1971), a Körös-völgye neolitikus festett kerámiás műveltségéről (1972), a gyetényi kerámialeletről (1972) az Acta Muzei Napocensis, a nagyváradi Crisia, az Acta Muzei Porolissensis, a Studii şi Cercetări de istorie veche c. szakfolyóiratokban, a Studii şi comunicări, Satu Mare (1969, 1972), a Centenar Muzeal Orădean (1972) c. kötetekben közölte, ez utóbbi kötetben bemutatta az Ér-völgye történelmi múzeumát, a Crisiában Wilhelm J. Máriával együtt tanulmányt közölt a Székelyhídi Hírlapról (1981).

Jelentősebb magyar nyelvű közleményei: Ottományi műveltség az Ökörvárban (Falvak Dolgozó Népe, 1971. október 27.); Tudományos értékű pénzlelet Székelyhídon (uo. 1972. április 19.); A múlt emlékei az Érmelléken (Bihari Napló 1973/4); II. Rákóczi Ferencre emlékezünk (Fáklya, 1976. március 27.). A Székelyhídi Hírlapban 1996. január 10-től sorozata jelent meg Székelyhíd története címmel, az Érmihályfalvi Figyelőben pedig 1997 áprilisától Érmihályfalva jeles polgárai címmel; ez utóbbiban emlékezett meg többek között Andrássy Ernőről,[1] a Sass Kálmán-perben elítélt orvosról, akinek elkobzott régészeti és helytörténeti gyűjteménye vált a székelyhídi múzeum alapjává. Gede Ildikó és Kárászi Éva Zsuzsanna közreműködésével Érmihályfalva monográfiát írt.[2]

Jegyzetek

  1. Nánási Zoltán: Dr. Andrássy Ernő az Érmellék utolsó polihisztora. Közreadta a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, etc., 2003. 95 p.
  2. Nánási Zoltán: Székelyhíd történeti monográfiája. Székelyhíd : Pro Székelyhíd Egyesület, 2009. 363 p. ill.

Források

További információk

  • Cseke Péter: Nemzetiségi művelődés és muzeológia. Korunk 1981/5.
  • Sike Lajos: Téli esték Székelyhídon. Előre 1983. febr. 27.
  • Beke György: Itt egymásra találnak az emberek. Barangolások Biharban. 1984. 108-127.
  • Benedek Zoltán: Érmellék. Orosháza 1996. 7-8.