„En passant” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Leírása: 1. A sakktáblán vonalak vannak és nem oszlopok. 2. A "kikerüli" szó, szerintem nem megfelelő. |
|||
| 60. sor: | 60. sor: | ||
== Leírása == |
== Leírása == |
||
''En passant'' ütésre akkor van lehetősége a játékosnak, ha gyalogja a saját kezdőállásához képest a felezővonalon túl következő soron áll (ez a világossal játszó számára az 5., sötét számára a 4. sor). Ha egy ilyen állásban az ellenfél gyalogja a jobbra, vagy a balra lévő |
''En passant'' ütésre akkor van lehetősége a játékosnak, ha gyalogja a saját kezdőállásához képest a felezővonalon túl következő soron áll (ez a világossal játszó számára az 5., sötét számára a 4. sor). Ha egy ilyen állásban az ellenfél gyalogja a jobbra, vagy a balra lévő vonalon alapállásából (tehát a 7., illetve a 2. sorról) kettőt lép előre - azaz áthalad az előretolt gyalog ütési mezőjén -, akkor leüthető, ugyanúgy, mintha csak egyet lépett volna előre. Ez az egyetlen lépés a sakkban, amikor az ütés úgy történik, hogy az ütő bábu nem a kiütött bábu helyére lép - hanem mögé. |
||
Mivel az ütési mezőt átlépő gyalog ugyanúgy kiüthető, mintha ütésbe lépett volna, gyakran előfordul, hogy az alapállású gyalogot emiatt eleve nem is tolják előre. Az ''en passant'' helyzetnek a végjátékban is lehet jelentősége, amikor az egyik fél azért nem tud döntetlent elérni, mert olyan gyalogja maradt, amely ''en passant'' helyzetbe léphet (és így üthető), szemben az olyan gyaloggal, amelyet ha előrelép az ellenfél valamely figurája blokkol. |
Mivel az ütési mezőt átlépő gyalog ugyanúgy kiüthető, mintha ütésbe lépett volna, gyakran előfordul, hogy az alapállású gyalogot emiatt eleve nem is tolják előre. Az ''en passant'' helyzetnek a végjátékban is lehet jelentősége, amikor az egyik fél azért nem tud döntetlent elérni, mert olyan gyalogja maradt, amely ''en passant'' helyzetbe léphet (és így üthető), szemben az olyan gyaloggal, amelyet ha előrelép az ellenfél valamely figurája blokkol. |
||
| 66. sor: | 66. sor: | ||
Az ''en passant'' lépés kiegyenlíti a különböző pozíciójú gyalogok közti erőkülönbséget. Erősebbé teszi a felezővonalon túlra tolt gyalogot, amely azonban innentől már csak egy mezőt léphet, szemben az alapvonalon álló gyalogokkal, amelyeket két mezővel is előrébb lehet tolni. |
Az ''en passant'' lépés kiegyenlíti a különböző pozíciójú gyalogok közti erőkülönbséget. Erősebbé teszi a felezővonalon túlra tolt gyalogot, amely azonban innentől már csak egy mezőt léphet, szemben az alapvonalon álló gyalogokkal, amelyeket két mezővel is előrébb lehet tolni. |
||
Az en passant ütés csakis közvetlenül azután húzható meg, hogy az alapállású gyalogot előretolják két mezőt (világos esetében a 4. sorra, sötét esetén az 5. sorra). Ha tehát rögtön nem ütünk ''en passant'' ütéssel, a következő lépésben erre már nincsen lehetőség. |
Az en passant ütés csakis közvetlenül azután húzható meg, hogy az alapállású gyalogot előretolják két mezőt (világos esetében a 4. sorra, sötét esetén az 5. sorra). Ha tehát rögtön nem ütünk ''en passant'' ütéssel, a következő lépésben erre már nincsen lehetőség. |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
A lap 2013. május 13., 11:13-kori változata
Az en passant (ejtsd: án pászón [ɑŋpʰaˈsɑŋ], franciául „menet közben”, „elhaladóban”) különleges lépés a sakkban, olyan ütés, amelyre akkor kerülhet sor, ha az egyik fél gyalogja kettőt előrelépve kikerülné az ellenfél gyalogjának átlós ütését. Az egyetlen eset a sakkban, amikor egy gyalog nem az átlósan előtte álló, hanem a mellé lépő figurát ütheti ki.
Bár a lépés már évszázadok óta része a sakk szabálykönyvének, a versenyeken nem játszó amatőr sakkjátékosok közül sokan nem ismerik (eltérően a sakk másik különleges lépésétől, a sáncolástól, amelyet alapszinten is ismerni szoktak).
Szemléltető ábrák
A következő ábrasorozat azt mutatja be, hogy zajlik az en passant.
|
Kezdő helyzet: sötét következik
|
Sötét lép, világos jön
|
Világos lép
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Leírása
En passant ütésre akkor van lehetősége a játékosnak, ha gyalogja a saját kezdőállásához képest a felezővonalon túl következő soron áll (ez a világossal játszó számára az 5., sötét számára a 4. sor). Ha egy ilyen állásban az ellenfél gyalogja a jobbra, vagy a balra lévő vonalon alapállásából (tehát a 7., illetve a 2. sorról) kettőt lép előre - azaz áthalad az előretolt gyalog ütési mezőjén -, akkor leüthető, ugyanúgy, mintha csak egyet lépett volna előre. Ez az egyetlen lépés a sakkban, amikor az ütés úgy történik, hogy az ütő bábu nem a kiütött bábu helyére lép - hanem mögé.
Mivel az ütési mezőt átlépő gyalog ugyanúgy kiüthető, mintha ütésbe lépett volna, gyakran előfordul, hogy az alapállású gyalogot emiatt eleve nem is tolják előre. Az en passant helyzetnek a végjátékban is lehet jelentősége, amikor az egyik fél azért nem tud döntetlent elérni, mert olyan gyalogja maradt, amely en passant helyzetbe léphet (és így üthető), szemben az olyan gyaloggal, amelyet ha előrelép az ellenfél valamely figurája blokkol.
Az en passant lépés kiegyenlíti a különböző pozíciójú gyalogok közti erőkülönbséget. Erősebbé teszi a felezővonalon túlra tolt gyalogot, amely azonban innentől már csak egy mezőt léphet, szemben az alapvonalon álló gyalogokkal, amelyeket két mezővel is előrébb lehet tolni.
Az en passant ütés csakis közvetlenül azután húzható meg, hogy az alapállású gyalogot előretolják két mezőt (világos esetében a 4. sorra, sötét esetén az 5. sorra). Ha tehát rögtön nem ütünk en passant ütéssel, a következő lépésben erre már nincsen lehetőség.