Sakk

Sakk
Alapállás a sakktáblán
Legfelsőbb vezető testület	Nemzetközi Sakkszövetség
Eredet	Perzsia
Leghíresebb sportolók	Híres sakkozók listája
Kategória	táblajáték

A sakk egy táblajáték két személy részére, és egyben sportág is. A „sakk” szó – amely nemcsak a játékot jelenti, hanem azt a helyzetet is, amikor az ellenfél királya „ütésben van” – a perzsa „shāh” (شَاه) szóból ered, amely uralkodót jelent. A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Az ismert mese szerint egy bráhmin találta fel a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla mezőire a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első mezőre egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön. A bráhmin így összesen 18446744073709551615 (tizennyolctrillió-négyszáznegyvenhatbilliárd-hétszáznegyvennégybillió-hetvenhárommilliárd-hétszázkilencmillió-ötszázötvenegyezer-hatszáztizenöt) búzaszemet kért.

A sakknak különféle változatai ismertek, ezek közül ez a cikk az Európában legnépszerűbb modern sakkot ismerteti.

Az első világbajnokságot 1886-ban játszották, és Wilhelm Steinitz nyerte. Ezzel ő lett a sportág első világbajnoka. A jelenlegi világbajnok az indiai Visuvanátan Ánand, aki a 2007-ben megszerzett címét 2008-ban, 2010-ben és 2012-ben egyaránt sikeresen megvédte. A bajnokságokat a FIDE rendezi meg. A következő világbajnokság 2013-ban lesz Csennaiban.

A sportágban kétévente olimpiát rendeznek. A magyarok eddig ötször állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára (de Magyarország kétszer nem hivatalos olimpián győzött). A következő Tromsøben lesz, 2014-ben.

A sakk leírása

A hagyományos, kézzel történő sakklépés

A sakkjátékot két játékos játssza egymás ellen a négyzet alakú, nyolc sorra és nyolc oszlopra felosztott sakktáblán, összesen 32 bábuval. A két játékos bábui határozottan eltérő színűek. A színek elnevezése világos, illetve sötét. Köznapi értelemben véve a sötét játékos bábui fekete színűek, míg a világoséi általában fehérek vagy világosbarnák (utóbbi főleg akkor, ha a bábukat fából készítették). A játékosok felváltva lépnek, és mindkettejük célja, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályok szerint bemattolják (azaz megtámadják, mégpedig úgy, hogy a támadást elhárítani se tudja és előle el se tudjon lépni szabályosan).

A sakktáblák és a figurák sokféle anyagból készülhetnek. A legegyszerűbbek akár kartonpapírból is lehetnek, rajzolt figurákkal. Jobb minőségűek a fából készült figurák, de vannak üvegből, csontból és fémből készült táblák és figurák is. Napjainkban a legelterjedtebb a műanyag sakk-készlet. Gyakori az, hogy az utazás közbeni játékhoz mágneses bábukat használnak.

A tábla

Alapállás

A tábla mindig akkor áll helyesen, ha a bal alsó sarokban sötét, a jobb alsóban pedig világos színű mező van. A játékosok síkjára párhuzamosan a sorok vannak, és 1-től 8-ig arab számokkal jelöljük őket. A játékosok síkjára merőlegesen a vonalak vannak, és a-tól h-ig betűkkel azonosítjuk őket. Magán a sakktáblán többnyire nagybetűk láthatók; a játszmák lejegyzésénél kisbetűket írunk. A váltakozó színű négyzetek neve mező, és a vonalak, illetve sorok jelével hivatkozunk rájuk. A játékosok bal keze felé eső sarokmező sötét színű. A világossal játszó játékos esetén ez a mező az a1, sötétnél a h8. Alapállásban a világos király e1-en, a sötét király e8-on áll.

Az a–d vonalak neve vezérszárny, az e–h vonalaké királyszárny. A tábla közepe a centrum. Szűkebb értelemben ez csupán a d4, d5, e4 és e5 mezőket jelenti, tágabb értelemben centrumnak nevezzük a c3, c6, f6 és f3 mezők által kijelölt négyzetet. A sarkaikkal érintkező mezők neve átló. Az a1–h8, ill. a8–h1 átlókat nagyátlóknak hívjuk.

A figurák

A játék kezdetén világosnak és sötétnek ugyanannyi figurája van: 1–1 király, 1–1 vezér (alternatív neve: „királynő”), 2–2 bástya (alternatív neve: „torony”), 2–2 huszár (alternatív neve: „ló”), 2–2 futó és 8–8 gyalog (alternatív neve: „paraszt”). A figurák kiindulási helyzetét, illetve mozgatásuk lehetőségeit a játék szabálya határozza meg.

Sakkfigurák
	király			vezér			bástya			futó			huszár			gyalog

A sakkbábuk balról jobbra: király, vezér, futó, bástya, huszár, gyalog

A 8–8 gyalogon és az 1–1 királyon kívül minden figura tiszt. A huszárt és a futót könnyűtisztnek, a vezért és a bástyát nehéztisztnek hívjuk. A kiindulási helyzetben elfoglalt helyük (királyszárny vagy vezérszárny) alapján szokás beszélni királybástyáról, vezérfutóról stb., ezek azonban nem „hivatalos” elnevezések. Azt a sort, amelyen alapállásban a tisztek és a király állnak (világos esetében az 1., sötét esetében a 8. sort) alapsornak hívjuk.

A figurák értékét egyrészt a lépéslehetőségeik, másrészt az adott állás határozzák meg. Egyszerűbb esetben szokás úgy becsülni, hogy egy gyalog 1 egységet ér, egy könnyűtiszt 3-at, egy bástya 5-öt, a vezér 9-et vagy 10-et. Eszerint általános érvénnyel lehet azt mondani, hogy a vezér erejét tekintve kb. két bástyával vagy három könnyűtiszttel egyenértékű. A konkrét helyzetben ezek az értékek azonban egészen szélsőségesen is változhatnak.

Király

A király lépéslehetőségei.

Bármely irányban (vízszintesen, függőlegesen, átlósan) léphet, de csak egy mezőt, vagyis csak közvetlen szomszédos mezőre léphet, kivéve ha sáncol. Két király nem állhat közvetlen egymás mellett, mert akkor mindkettő sakkban lenne, az előző lépésben tehát az egyik királlyal sakkba léptünk, ami szabálytalan lépésnek számít. A király a játék legfontosabb bábja, hiszen az egész játék a bemattolására irányul. A megnyitástól kezdve védeni kell, ezért is sáncolnak el sokszor hamar a játékosok. A játék elején általában passzív és védelemre szorul, a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és erős támadóbábbá válik. A király mozgását korlátozza, hogy sakkba nem léphet, azaz nem állhat olyan mezőre, amelyen ki lehetne ütni. Azért csak „lehetne”, mert a szabályok szerint a király nem üthető. Ha mégis megtámadják, akkor meg kell szüntetni a támadást. Ezt három fajta módon tehetjük meg.

1. A király kilép a támadásból egy olyan mezőre, ahol nincs támadva.
2. A sakkot adó bábot leütjük. Ez nem lehetséges, ha egyszerre két báb ad sakkot (felfedett kettős sakk).
3. A király és a támadó báb közé másik báb lép, azaz elállja a sakkot adó báb útját. Ezt nem tehetjük meg, ha két báb is támadja a királyt, ha a támadó báb huszár (az ugró lépése miatt), vagy ha a támadó báb a királlyal szomszédos mezőn áll (gyalog esetében mindig ez a helyzet).

Amennyiben a fent leírtak közül egyiket sem lehet végrehajtani, de a király ütésben van, akkor a király mattot kapott.

Vezér

A vezér lépéslehetőségei.

Bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tehát a mozgása olyan mintha egyesítettünk volna egy futót egy bástyával. Ha az ellenséges figura, kiütheti, ha saját báb, meg kell állnia egy mezővel előtte. E szabály egyébként a huszár kivételével minden figurára igaz (csak a huszár ugrik, kivétel sáncolás). Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája. Értékét 9 gyalog értékében (vagy annál többen) szokták meghatározni, bár ez nagymértékben függ a játék állásától.

A perzsa neve „tanácsadó”-t jelent. (Wesir, Vazir /‏( وزير‎

Bástya

A bástya lépéslehetőségei.

A figura perzsa nevének (rukh /‏(‏رخ jelentése „harci szekér”.‎

Bármennyi mezőt léphet, de csak függőleges és vízszintes irányban, az átlókon nem. Úgy tartják, nem célszerű túl korán játékba hozni őket, de ha igen, erős bábnak számítanak. Legjobban a nyílt vonalakat „kedvelik”, azaz az olyan vonalakat, amelyeken nem áll más bábu. Legfeljebb 14 mezőre léphet. Kivételes lépése a sáncolás.

A bástya a második legerősebb bábu a vezér után. Értéke körülbelül 5 gyalogéval egyenlő, az állástól függően. Megnyitásban a világosnak az a1-es és h1-es, a sötétnek pedig a a8-as és h8-as mezején helyezkedik el. Nem szokták túl hamar játékba hozni, mert a magányosan elhelyezkedő bástyát a könnyűtisztek könnyen támadhatják. Ha pedig lecserélnénk egy könnyűtisztet egy bástyára, akkor minőséghátrányba kerülne a bástyát elvesztő fél.

Futó

A futó lépéslehetőségei.

Átlós irányban léphet, bármennyi mezőt. Mindkét játékosnak az egyik futója csak a sötét, a másik futója csak a világos mezőkön közlekedik. Egy játékos két futóját futópárnak hívják. Ennek azért van jelentősége, mert a játék előrehaladottabb szakaszaiban a futópár gyakran bizonyul erősebbnek, mint két huszár vagy egy huszár–futó pár (noha alapesetben, mint láttuk, a huszár és a futó ugyanannyit ér).

A futó értékét 3 gyalogéban szokták számolni, bár ez nagymértékben függ az állástól.

Megnyitásban a világosnak az c1-es és f1-es, a sötétnek pedig a c8-as és f8-as mezején helyezkedik el.

Huszár

A huszár lépéslehetőségei

A róla elnevezett „lóugrásban” lép: vízszintesen két mezőt, majd függőlegesen egyet (vagy fordítva). Mivel a huszárnak nincs konkrét menetiránya, csak kiindulási és érkezési mezője (azaz nem „halad”, hanem ugrik), nincs értelme „útjában álló bábról” beszélni. A huszár lépéslehetőségeit egyedül az korlátozza, ha a tábla szélén vagy a sarokban áll, illetve ha saját figurákkal van körülvéve. Sarokmezőről a huszár üres táblán is mindössze két helyre léphet; a centrumban 8-ra. Ahogyan az a diagramról is leolvasható. Mozgása sajátosságából adódóan a huszárlépés kiindulási és érkezési mezeje mindig ellentétes színű. Ebből következik, hogy az indulási mezővel azonos színű mezőre mindig csak páros, ellenkező színű mezőre csakis páratlan számú lépésben juthat el. Ahhoz, hogy az egyébként roppant fürge huszár a kiindulóponthoz képest vele szomszédos mezőre kerüljön, bonyolult manővereket kell megtennie több lépésben.

A játék elején két világos és két sötét huszár van a táblán. Önmagában két huszár nem tudja bemattolni a királyt, de a saját királya segítségével beadható a matt, feltéve, hogy az ellenfélnek még van egy gyalogja, amelyikkel mozoghat. A huszár három gyaloggal egyenértékű. Ebből következik, hogy egyenlő a futóval, de tényleges értéküket a gyalogszerkezet és az állás egyéb sajátosságai határozzák meg.

Gyalog

A gyalog x-re ütni tud, pöttyre pedig lépni.

Mintaállás a bábu lépésére.

Kizárólag előre léphet. A kiindulási helyéről mind a nyolc gyalog tetszés szerint egy vagy két mezőt léphet előre, a továbbiakban azonban lépésenként mindig csak egy mezőt haladhat előre. Ütni azonban csak átlósan tud, szintén csak egy mezőnyi távolságra. Ha a gyalog áthaladt az egész táblán és eljutott az ellenfél alapsorába, átváltozik tisztté. Ez úgy történik, hogy a gyalogot levesszük a tábláról, és a helyére állítunk egy (a táblán levő állományon kívüli) vezért, bástyát, futót vagy huszárt, tetszés szerint. A játékosok többnyire a vezér figuráját választják, mivel az a legerősebb. Ugyanakkor adódhat olyan állás, amikor érdemes más figurát fölvenni. Az alapsorra való belépés (vagy beütés), a gyalog (és esetlegesen a leütött figura) levétele a tábláról, az új figura felhelyezése – mindez egyetlen lépésben történik, mégpedig szükségszerűen: ha a gyalog elérte az utolsó sort, kötelező az átváltozás. (Ez az átváltozás szinte mindig a végjátékban következik be.) Van egy kivételes ütési lépés, az en passant.

Lépés és ütés

Egy mezőn egy időben csak egy figura állhat. A játékot mindig világos kezdi, és tetszése szerint – de a szabályoknak adta kereteken belül – valamelyik figuráját áthelyezi egy másik mezőre. Ezt lépésnek hívjuk. Ezt követően sötét lép egyet. A játékosok felváltva lépnek, passzolásra nincs lehetőség („lépéskényszer”). Ha egy mezőn az ellenfél bábuja áll, azt egy szabályos lépéssel ki lehet ütni: az ellenfél figuráját levesszük a tábláról, és saját, odalépő bábunkat tesszük a helyére. Saját figura kiütésére nincs lehetőség.

Különleges lépések

Példa a sáncolásra

Példa a gyalog lépéslehetőségeire: átváltozás (balra) és en passant (jobbra)

A sakkban három különleges lépés van:

• Sáncolás (avagy a szlengben: rosálás) • A király és az egyik bástya együttes lépése. Ezt világos is, sötét is mindössze egyszer teheti meg a játék során. A király a kiválasztott bástya felé lép két mezőt, a kiválasztott bástya pedig a király által átlépett, tehát a királlyal szomszédos túloldali mezőre kerül. Ha a király a királyszárnyra sáncol, azt rövidsáncnak (írott jele: 0-0), ha a vezérszárnyra, hosszúsáncnak (írott jele: 0-0-0) hívjuk. A sáncolás csak akkor lehetséges, ha az alábbi feltételek mindegyike igaz:

1. a király még nem lépett a játszma folyamán;

2. az a bástya, amellyel sáncolni szeretnénk, még nem lépett a játszma folyamán;

3. a király és a bástya között nem áll sem saját, sem ellenséges báb;

4. a sáncolás előtt a király nem áll sakkban, a sáncolással nem kerül sakkba, és a sáncolás közben nem halad át olyan mezőn, amelyet ellenséges báb támad.

• Ütés menet közben (en passant) • Ha a kiindulási mezőjéről kettőt lépő gyalogunkkal áthaladunk egy ellenséges gyalog ütésmezején, akkor az ellenfél gyalogunkat a következő lépésben – de csakis akkor – leütheti. Az ütés pontosan úgy történik, mintha az ütött gyalog csak egyet lépett volna.

• Átalakulás • Ha a gyalog beér az ellenfele alapsorára, akkor át kell változtatni a gyaloggal azonos színű tisztté: vezérré, bástyává, huszárrá vagy futóvá, a játékos választása szerint, függetlenül attól, hogy az adott tisztből hány van még játékban. Általában a vezért szokás választani, mivel az a legerősebb figura. Előfordulhat azonban, hogy a játékhelyzet miatt más átalakulás a kívánatosabb. Ennek leggyakoribb esete a huszárrá változás, mivel ez az egyetlen figura, amelynek lépésére a vezér nem képes. Bástyává vagy futóvá átalakulni akkor szokás, ha az új vezér megjelenése patthelyzetet eredményezne. Ha nincs olyan kiütött figura, amit az átváltozott gyalog helyére tehetnénk, használhatunk másik készletből való bábokat, vagy valamilyen jelzőt, pl. pénzérmét.

Fogott figura lép, letett bábu marad!

Franciául: pièce touchée. Az alább említett kivételtől eltekintve ha a lépésre következő játékos megérinti saját figurái egyikét, köteles azzal lehetőség szerint szabályos lépést tenni. Ha az ellenfél figuráját érinti meg, lehetőség szerint köteles azt kiütni. Továbbá a megtett lépést tehát nem lehet visszavonni, azaz az elengedett bábu már nem mozdítható. Ez alól a versenyző csak akkor mentesül, ha az érintés előtt Igazítok! felkiáltást tesz, majd ezt végre is hajtja. Nem hivatalos játszmáknál e szabály alkalmazásáról előzetes megegyezés alapján döntenek. Ez alól csak egy kivétel van: ha olyan figurát érintett meg a játékos, amellyel nem lehet szabályos lépést megtenni.

Sakkadás

A világos színnel játszó játékos sakkot adott a bástyájával.

Ha az ellenfél lépésével olyan helyzet alakul ki a táblán, hogy amennyiben megint ő következne lépéssel, kiüthetné a királyunkat, akkor sakkot kaptunk, másként fogalmazva a királyunk sakkban áll. A sakkot kötelező megszüntetni. Ez háromféleképpen történhet:

1. Kilépünk a sakkból, vagyis királyunkkal olyan mezőre lépünk, amelyet nem támad ellenséges báb.
2. Leütjük a sakkot adó bábot.
3. Közbehúzunk egy másik figurát a támadó báb és a királyunk közé. Ez a megoldás értelemszerűen nem jöhet szóba, ha huszártól kaptunk sakkot, vagy közvetlenül szomszédos mezőről.

Vannak különleges sakkfajták, amik már nem részei az alapszabálynak, hanem következményei, de taktikai szempontból érdekesek.

• Felfedett sakk • amikor nem attól a figurától kapjuk a sakkot, amely a tényleges lépést tette. Ez úgy történhet, hogy a királyunk és a sakkadó báb között volt egy másik ellenséges figura, és ellenfelünk ez utóbbival kilépett az útból.

• Kettős sakk • ha a lépést követően nem egyetlen, hanem két figura is támadja a királyunkat. Ez történhet például úgy, hogy a királyunk és az ellenséges bástya között álló huszár ellép az útból (felfedett sakk), de maga is olyan mezőre érkezik, ahonnan sakkban tartja királyunkat. A kettős sakk nagyon erős lépésnek számít, hiszen kizárólag a sakkból való kilépéssel lehet megszüntetni.

• családi sakkról • akkor beszélünk amikor a huszár a királyon kívül több, 2 vagy 3 nehéz tisztet támad egyszerre.

A sakkjáték célja

A sakkjáték célja olyan állás elérése, amelyben az ellenfél királya sakkban (ütésben) van, de nincs olyan mező, ahová szabályosan léphetne, és más szabályos módon sem tudja a sakkot kivédeni (azaz közbehúzni egy másik figurát, vagy leütni a támadó bábot). Ha ez történt, a király mattot kapott. Az eredeti játékszabályok szerint a játékot akkor nyeri meg valaki, ha ellenfelének mattot ad. A versenysakkban azonban az is győzelemnek számít, ha ellenfelünknek elfogyott az egész játékra meghatározott gondolkodási ideje (lásd alább). A gyakorlatban a mattadást általában nem várják be, hanem a vesztésre álló játékos feladja a játszmát

Események a játszma során

Csere: ha a két játékos egymás azonos értékű figuráit üti le. Tehát gyalogot adunk gyalogért, könnyűtisztet könnyűtisztért, bástyát bástyáért vagy vezért vezérért.

Kötés: olyan játékhelyzet, amikor egy figurával nem lehet vagy nem ajánlatos lépni, mert ezzel üthető helyzetbe („ütésbe”) kerülne egy másik bábunk. Ha ez utóbbi a király, a lekötött figura lépését a szabályok zárják ki. E helyzetet szokás „abszolút kötésnek” is nevezni, szemben a „relatív kötéssel”, amikor a kérdéses bábuval lehet szabályosat lépni, csak a fenti okokból nem éri meg.

Áldozat: ha (többnyire a jobb pozíció kedvéért) anyagi hátránnyal engedjük leütni valamely figuránkat. Azaz nem cseréről van szó.

Minőség: a bástya és a könnyűtiszt különbsége. Ha például egy ütésváltásban világos elveszít egy futót, sötét egy bástyát, akkor világosnak minőség előnye van.

Csel: anyagi áldozat a megnyitásban, taktikai vagy pozíciós ellenérték reményében.

Csapda: gyakorlatlanabb sakkozók ellen bevethető lépéssorozat, amelyben az egyik fél látványos anyagi áldozatot vállal. Ha a partner ezt elfogadja, gyors és megsemmisítő vereséggel fizet érte.

Fór: fórnak nevezzük, ha az egyik játékos előnybe került a másikkal szemben. Fór lehet a gyakorlott játékos által biztosított anyagi előny a gyengébb félnek: az erősebb 16 figura helyett 15 (esetleg még kevesebb) figurával kezdi a játékot. A hiányzó figura függvényében beszélünk például bástyafórról vagy vezérfórról.

Villa: olyan játékhelyzet, amikor egy figurával (általában gyaloggal, vagy huszárral) egyszerre két ellenséges tisztet támadunk. Anyagi vagy minőségi előnyt lehet vele szerezni.

A sakkjátszma részei

A játékosok a játszma során bármikor illetve folyamatosan törekedhetnek mattadásra. A játékosok játékerejének növekedésével illetve hasonló játékerejű ellenfelek játszmáiban a tényleges mattadásra vagy a játszma bármilyen módon való eldöntésére egyre több lépés után kerül sor. A sakkjátszma 3 szakaszát szokás megkülönböztetni:

Megnyitás

A megnyitás a játék kezdeti szakasza. A fő cél ekkor a jobb támadási pozíció megszerzése (ez gyakran a centrummezők birtoklását vagy kontrollját jelenti), a bábuk mozgásba hozatala valamint az ellenfél kibontakozásának megakadályozása. Ez általában körülbelül 8–10 lépést jelent, de esetenként 30 lépésig is eltarthat. Amikor például 30 lépésről beszélünk, akkor 30 pár lépésről van szó. A sakkban a lépéseket általában párosával számolják.

Mivel véges számú játékindítás lehetséges, lehetőség van a játszmakezdő lépéskombinációk kiértékelésére, amit ma már számítógépes szoftverekkel végeznek. (A versenyeken természetesen csak a játékosok emlékezőképessége dönt.) Az ezzel foglalkozó tudományág, a megnyitáselmélet alapvetően háromfajta kezdést különböztet meg:

1. Nyílt megnyitás: nyitólépése e4 e5, (Például ilyen a spanyol megnyitás.)

2. Félig nyílt megnyitás: nyitólépése e4 (…), és az e5 helyett más lépés (…). (Például c5 után a szicíliai védelem.)

3. Zárt megnyitás: A többi lépés 1. d4, 1. c4 vagy 1. Hf3 (Például a vezércsel több változata.)

Ezen megnyitások elnevezése arra utal, hogy a zárt megnyitásban gyakran zárt állás alakul ki. Azaz ellenfelek bábui jobban lezárják a lehetőségeket, és utána pozíciósabb a játék. Tipikusan például a centrumban két gyalogvonal alakul ki, amely ideiglenesen korlátozza a tisztek mozgását.

Kezdés vagy végjáték?

Kezdő játékosok esetében előfordulhat az ún. susztermatt, amikor a mattot az első 4 lépésen belül megadják. A tipikus a hosszabb, esetenként akár 8–10 lépésből álló megnyitási szakasz, kivételesen vannak megnyitások ahol még a 20 lépésen túl is megnyitásról beszélünk. Létezik 2 lépéses matt is, az úgynevezett bolondmatt.

Középjáték

A középjáték a megnyitásnak nevezett szakasz után következik és jelentős részben a választott megnyitás határozza meg a kezdetét. A középjátékban a játékosok vagy helyzeti vagy ún. anyagi (a bábuk számában illetve játékerejében való) előnyök szerzésére törekednek. Jellemző az, hogy sok bábu van még a táblán, emiatt az állásokban sok lehetőség van, így az állások kiértékelése és a legjobb lépés meghatározása itt a legnehezebb. Fontos feladat a motívumok (pl.: görög áldozat (klasszikus futóáldozat)) felismerése és kiaknázása.

Végjáték

A végjáték a játszma utolsó szakasza, amelyben a táblán általában kevés báb marad. Emiatt a lehetséges lépések száma korlátozottabb, a tábla jobban átláthatóbb egy személy számára. Azonban nagyon profi sakkban, itt is nagyon éles, és hosszú taktikai játékok alakulhatnak ki. Három fő dologra kell figyelni végjátékkor:

Lépéskényszer

Gyalogok szerepe, ami ilyenkor felértékelődik.

A király, aminek a szerepe megerősödik és az aktivitása megnő, hiszen nincs már a pályán olyan sok bábu, hogy gyorsan mattot lehessen adni.

A játszma kimenetele

Sakk-matt

Ha királyunk sakkban áll, és a sakk megszüntetése semmilyen módon sem lehetséges, a játszma véget ért: mattot kaptunk. A másik fél nyerte meg a játszmát.

Ha időre játszunk, és lejárt a gondolkodási időnk, elveszítettük a játszmát.

A játék kimenetele további öt esetben döntetlen:

1. Patt • a lépésre következő félnek nincs semmilyen lépéslehetősége, a királya azonban nincs sakkban.
2. Az ötven lépés szabálya • Ha úgy történik a játszma során 50 lépés, hogy közben nincs sem ütés, sem gyaloglépés és bármelyik játékos igényli, akkor a játszma döntetlen.
3. Háromszori tükörkép • a táblán háromszor ugyanaz az állás látható. Ez nagyon gyakran örökös sakk formájában jelentkezik, azaz a király különféle sakkokat kap, amiből kilép, de a sakkokat ismételni lehet.
4. Nincs mattadó erő • az ütések következtében már egyik félnek sincs megfelelő anyagi ereje, hogy mattot adhasson. Lehetetlen a mattadás akkor, ha megmaradt figurakészletünk az alábbiak valamelyike:
   1. király
   2. király és egy huszár
   3. király és egy futó
   4. király és két huszár (Abban az esetben, ha az ellenfélnek a királyon kívül nincs más figurája. Ha a királyon kívül tud mással is lépni, a mattadás elvileg lehetséges.)
      Egyetlen gyaloggal ugyan nem lehet mattot adni, de ennek ellenére az egyetlen megmaradt gyalog is mattadó erőnek számít, hiszen elvi lehetősége van, hogy átváltozzon mattadó bábbá.
5. Megegyezés • A játékosok a játék folyamán bármikor megegyezhetnek döntetlenben. Döntetlent ajánlani csak a saját lépésünk megtételével egyidejűleg lehet. Az ajánlatot a másik fél elfogadhatja vagy elutasíthatja. A játék során korlátlan számban lehet döntetlent ajánlani.

A sakkjátszmák lejegyzése

a mezők jelölései

A sakktábla mezőinek és a báboknak betűjeleivel egyértelműen lejegyezhető a sakkjátszma menete. Versenyen a játékosnak kötelessége, hogy mind saját, mind ellenfele lépését feljegyezze az ún. játszmalapra. Ez alól van kivétel időhiányban, és ún. schnell partikban. A lejegyzett játszma nincs szerzői joggal védve. Minden egyéb esetben feljegyzik a meccset.

A mezők koordináta-rendszerben helyezkednek el. A vízszintes sorokat arab számokkal, függőleges oszlopokat pedig latin betűkkel jelölik. A világos oldaláról nézve a bal alsó sarok az a1-es mező. valamint innen távolodva legyenek számozva az oszlopok és a sorok. Mindig a betűt írjuk előre.

A magyarban a bábuk jelölései a következőek:

• Király K
• Vezér V
• Bástya B
• Huszár H
• Futó F
• A gyalogot nem jelöljük külön.

„Megjegyzések” lehetnek például, ha valamelyik fél sakkot ad, ezt + jellel jelöljük. Amennyiben kettős sakkot ad, azt ++ jellel jelöljük. Illetve a matt szimbóluma: #. A következő jelölések fordulnak még elő:

• Nagyon jó lépés: !!
• Jó lépés: !
• Érdekes lépés: !?
• Kockázatos lépés ?!
• Rossz lépés ?
• Vesztő lépés ??

„Változás” alatt az ütést vagy a gyalog átváltozását értjük.

• Ütésnél, Hf3xe5 (x-szel jelöljük)
• Gyalogátváltozásnál, e2-e1=V (= jellel jelöljük és utána annak a bábunak a jelét írjuk, amit helyette felvettünk)

A feljegyzés módja a következő: Lépés száma; Mi lép; Honnan lép; Változás (ha van); Hova lép; Megjegyzés a lépéshez (ha van). Ez a lépés hosszú jelölésének a módja. Tehát egy lépés jelölése például: 10. Hg1-f3. Ezt írhatjuk röviden Hf3-nak.

A sáncolásnak külön jele van. A rövidsáncnak: O-O a hosszúsáncnak: O-O-O

A játszma végén jelzik a meccs végkimenetelét:

• 1:0 – világos nyert
• 0:1 – sötét nyert
• 1/2–1/2 – döntetlen

Játék időre

Sakktábla sakkórával

Annak érdekében, hogy egy-egy játszma ne nyúljon a végtelenségbe, a versenyeken sakkórát használnak. A sakkóra olyan készülék, amely két óraszerkezetet tartalmaz. Az egyik óra leállítása elindítja a másikat és viszont. Lépésének megtételét követően a játékos egy gomb lenyomásával leállítja saját, egyben elindítja ellenfele óráját.

A sakkóra segítségével meghatározható, hogy a játékosoknak mennyi gondolkodási idő álljon rendelkezésükre a játék során. Akinek letelik a gondolkodási ideje (a hagyományos, analóg óránál: leesik a zászlója), elveszíti a játszmát, ugyanúgy, mintha mattot kapott volna. Ez alól kivétel, ha ellenfelének már nincs a táblán mattadó bábja.

A versenysakkban a játékosnak az első 40 lépés megtételére 2 órája van, a továbbiakban minden 20 lépésre 1-1 órája. Sokkal kevesebb az idő a villámsakkban: Az úgynevezett rapid játszmákban a rendelkezésre álló idő 20–20 perc az egész partira nézve, a villámpartikban (blitz vagy schnell) 5–5, esetleg 3–3 perc, a bulett játékban mindössze 1–1 perc.

A sakk története

Iráni sakk-készlet a 12. századból

Az első ismert sakkváltozat valószínűleg Indiában alakult ki, 600 körül. A csaturanga (chaturanga) a modern sakkhoz képest leegyszerűsített volt. Perzsiába került, majd az arab hódítás nyomán (633–644) a muzulmán világban kezdett elterjedni. Itt egy bizonyos al-Adli ar Rumi 840 körül megírja az első sakk-könyvet. Európába a sakk arab közvetítéssel jutott, és közben olyan változtatásokat alkalmaztak, ami elvezetett a mai modern sakkig. 820 körül a sakk satrandzs formájában megjelenik Oroszországban is, majd 1000-re elterjed egész Nyugat-Európában. A másik irányba a fejlődési útvonal kevésbé követhető. A legvalószínűbb elképzelés szerint Indiából Kínába, majd Japánba vitték át a játékot, és közben jóval nagyobb változásokon ment keresztül, mint a nyugat felé tartó útja során.

Eredete (1000–1850)

Taktikai állás Lucena könyvében, 1497

Európában legkésőbb Britanniába került a játék. Ide a normannok hozták el, miután 1066-ban elfoglalták a szigetet. Lassú fejlődésnek indult a játék, amely során hosszú időn át tartott a játék feltérképezése és struktúrájának kiismerése. Ennek első mérföldköve a játék algebrai lejegyzése volt, amire a bizonyítékot egy 1173-ban íródott francia kézirat őrizte meg az utókor számára. Majd 1283-ban megjelent az első (európai) sakk-könyv, melyet Bölcs Alfonz íratott le, A játékok könyve (Libro de los juegos). Ebben csak néhány fejezetben tárgyalnak a játékról. Az első olyan könyv, amely kizárólag a sakkról szólt, a göttingeni kézirat volt, 1471-ben.

A század elején nagy változtatásokon ment át a játék, melynek során a bábuk lépésének a többsége megváltozott. 1490-ben alkalmazták először a menet közbeni ütés (en passant) szabályát (bár 1880-ig kellett várni, mire az összes ország elfogadta). A tudomány fejlődésével 1497-ben megjelent az első nyomtatott sakk-könyv, amely a spanyol Lucena műve s a megnyitásokról szólt. A játék népszerűsége rohamtempóban nőtt. Olaszországban 1550-ben megalakult a világ első sakk-klubja.

Ruy López de Segura 1561-ben kiadta az első teljes sakk-tankönyvet; ebben felsorolta a megnyitásokat, a középjátékot és a végjátékot. Elsőként használta a csel kifejezést a (gyalog)áldozatos megnyitásokra. A művében először említett spanyol megnyitást róla nevezték el Ruy Lopeznek. Nem sokkal később, 1575-ben, megrendezték az első sakkversenyt a Madridban székelő királyi udvarban.

A 18. század közepén az európai sakkélet a dél-európai országokból Franciaországba költözött. A két legjelentősebb francia mester François-André Danican Philidor és Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais voltak, akik felfedezték a gyalogok jelentőségét és megújították a sakk stratégiáját. Ebben az évszázadban, 1758-ban jelent meg az első magyar nyelvű sakk-könyv is, az ismeretlen szerzőtől származó Sách, avagy királyos játéknak szabott rend-tartási.

A sakkélet ekkoriban nagy európai városok kávéházaiban központosult, mint például a Café de la Régence Párizsban vagy a Simpson's Divan Londonban.

A 19. században rengeteget fejlődött a sakkszervezet: sok sakk-klub alakult, sakk-könyveket, folyóiratokat adtak ki. Voltak levelezős mérkőzések városok között, például a londoni sakk-klub ellen játszott az edinburgh-i sakk-klub 1824-ben.

A sportág születése (1851–1945)

A halhatatlan sakkjátszma, Anderssen–Kieseritzky, 1851

Az első nemzetközi sakkversenyt 1851-ben Londonban rendezték meg. Ez volt az 1851-es londoni sakktorna, amelyet a német Adolf Anderssen nyert meg. Minden sakkmester és sakkrajongó elismerte tudását, üdvözölték energikus, támadó stílusát. Ekkor játszották az úgynevezett halhatatlan sakkjátszmát. Örökzöld játék vagy Morphy Operájaként is emlegetik. „A sakk művészet legmagasabb csúcsa”, így emlegették kortársai.

Mélyebb betekintést a sakk természetébe két fiatalabb játékos hozott. Amerikai Paul Morphy, aki rendkívüli sakkcsodagyereknek számított. Legyőzte az összes komoly versenytársát (kivéve Howard Stauntont, aki nem volt hajlandó játszani). Morphy sikere abban ered, hogy kombinációi, ragyogó támadásai és összehangolt stratégiát ösztönösen tudta használni. Mestere volt, hogyan kell előkészíteni a támadásokat. A pozíció fontosságának tudományos megközelítését és megértését pedig Steinitz forradalmasította.

Steinitz alapított egy fontos hagyományt: ő versenyzett a német mester, Johannes Zukertorttal, 1886-ban. Ez tekinthető az első hivatalos bajnokságnak a világbajnoki címért. Steinitz elvesztette a címét 1894-ben a nála sokkal fiatalabb Emanuel Lasker német matematikus ellen, aki 27 évig megőrizte ezt a címet. Ez a leghosszabb hivatali idő amit valaki világbajnokként töltött. Egészen egy csodagyerek, a kubai José Raúl Capablanca (1921-1927 világbajnok) feltűnéséig világbajnok volt. Ő szerette az egyszerű pozíciós és a végjátékra kihegyezett játszmákat. Minden porcikáját bevetette, hogy véget vessen a német nyelvű sakk dominanciának. Veretlen volt a versenyeken nyolc évig, egészen 1924-ig.

1927-ben, női sakkvilágbajnokság jött létre, a "férfi" mintájára a címet a cseh-angol mester Vera Menchik nyerte. Nincs külön férfi sakkvilágbajnokság. Nyílt világbajnokság amelyiken nemre, korra, vallásra, bőrszínre és minden egyéb megkülönböztető jegyre való tekintet nélkül bárki elindulhat. Ezzel szemben a női sakkvilágbajnokságon csak nők indulhatnak, ugyanúgy minden egyéb megkülönböztető jegyre tekintet nélkül.

Utódja az orosz-francia Aljechin volt. Erős támadó játékos hírében állt, amit a róla elnevezett megnyitás is tanusít. 1946-ban bekövetkezett haláláig, világbajnok volt. Ezzel beteljesült utolsó vágya. Rövid időre ugyan elvesztette a címet egy holland játékos Max Euwe ellen 1935-ben, de visszanyerte két évvel később. Ez volt az egyetlen sikeres visszatérés a sakkvilágbajnokságok történetében. Az összes többi esetben a korábbi világbajnokoknak nem sikerült véglegesen visszahódítani a címet.

A háború utáni korszak (1945 után)

A Wehrmacht Turkesztáni Légiójának önkéntesei sakkoznak, Franciaország, 1943

Aljechin 1946-os halála után kérdéses marad a világbajnoki cím sorsa, ezért 1947-ben a FIDE kialakítja a világbajnoki cím megszerzésének hivatalos rendjét. 1948-ra kitűzik a következő világbajnokságot, amelyen a meghívottak körmérkőzéseket játszanak és a legtöbb pontot elérő lesz az új bajnok. A versenyt a szovjet sakkiskola megalapítója és a szovjet sakk hegemónia elindítója, Botvinnik nyerte. A Szovjetunió felbomlásáig összesen egy nemszovjet bajnok volt, az amerikai Bobby Fischer (1972–75) Botvinnik megreformálta a megnyitás értelmezését. Minden sötéttel játszó játékos arra törekedett, hogy az egy lépés hátrányát ledolgozza, míg ő a kezdeményezésre tette a hangsúlyt. . Világbajnoksága alatt, ő érte el a történelem legmagasabb pontszámát, 2885-öt (1945. október). A világ legerősebb játékosai kerültek be (anyagi támogatással) zónaközi versenyekre, és itt kvalifikálhatták magukat a versenyre. A világbajnoknak joga volt visszavágót kérni az elvesztett címéért egy évvel később. Így történhetett, hogy összesen háromszor vesztette el a címét, melyből kétszer vissza tudta nyerni. 1957-ben elvesztette Vaszilij Szmiszlov ellen, de 1958-ban visszanyerte. 1960-ban elveszítette a címet a 23 éves lett csodagyerek Mihail Tallal szemben, aki egy rutinos és taktikus támadó játékos volt. Botvinnik ismét visszaszerezte a címet a visszavágón, 1961-ben.

Miután az 1961-ben, a FIDE eltörölte ezt az automatikus jogot. A következő bajnok, az örmény Tigran Petroszjan, a védelem zsenije és emellett erős pozíciós játékos volt. A címet két cikluson keresztül tudhatta a magáénak (1963–1969). Utódja, az orosz Borisz Szpasszkij (1969–1972) képes volt nyerni mind pozicionális, mind pedig éles taktikai stílusban. A következő bajnokságban, A második világháború óta az első nem szovjet-kihívó, az amerikai Bobby Fischer, aki ellenfelei által hallatlan magabiztossággal és egyértelműen megnyerte a világbajnoki mérkőzést. 1975-ben azonban Fischer visszautasította, hogy megvédje világbajnoki címét szovjet Anatolij Karpov ellen, amikor a FIDE nem teljesítette a követeléseit, és Karpov küzdelem nélkül nyert a cím alapértelmezése szerint. Fischer modernizálta a sakk számos aspektusát, különösen alaposan felkészült a megnyitásokra.

Hogy bizonyítsa rátermettségét a címre, versenyről versenyre járt, ahol szinte mindig első lett. Karpov kétszer védte meg a világbajnoki címét Viktor Korcsnoj ellen, és uralta a tabellákat a 1970-es és a korai 1980-as években. Karpov uralkodása 1985-ben fejeződött be. Egy másik szovjet játékos Garri Kaszparov nyerte el a címet. Kaszparov és Karpov öt vitatott világbajnoki mérkőzést folytattak egymás közt 1984 és 1990 között; Karpov sosem nyerte vissza a világbajnoki címét. 1993-ban Garri Kaszparov és Nigel Short szakított a FIDÉ-vel, hogy megszervezzék a saját bajnoki címüket, és létrehoztak egy konkurenst a Professional Chess Association-et (PCA). Innentől kezdve egészen 2006-ig egyszerre két világbajnok volt: a PCA és a klasszikus bajnok. A steinitzi hagyományt meghosszabbítva, egyesítették a két címet. Kaszparov elvesztette klasszikus címet 2000-ben az orosz Vlagyimir Kramnyik ellen. A 2006-ban Kramnyik legyőzte a FIDE-világbajnok Veszelin Topalovot és vált vitathatatlan sakkvilágbajnokká. 2007 szeptemberében elveszítette a címet, az indiai Visuvanátan Ánand ellen, aki Mexikóvárosban megnyerte a bajnoki versenyt. Anand megvédte világbajnoki címét a visszavágó mérkőzésen, 2008-ban.

Versenyek

Sakkolimpiák

A sakkolimpia kétévente rendezett nemzetközi sakkverseny, melyen a Föld országainak válogatottjai mérik össze tudásukat. Ez a legrangosabb nemzetek közötti verseny. A versenyt 1950 óta a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) rendezi.

Sakkvilágbajnokságok

Az első világbajnokságot 1886-ban játszották, és Wilhelm Steinitz nyerte. Azóta sokat változott a rendszer, de az alapelv ugyanaz maradt. Selejtező versenyeken kiválasztani a világ legjobbjait, majd közülük a legjobbak legjobbikát. Ilyen versenyek például a zónaközi versenyek és a sakkvilágkupák. A Világbajnokjelöltek versenyére az előzőeken kívül még meghívást kap az Élő-pontok rangsorában a legjobb(ak) és az előző évi világbajnokság kiesője. Ebből az általában 6-8-10 emberből választják ki a világbajnokjelöltet, aki megküzdhet a címért a világbajnokkal. A kiválasztás régen kieséses rendszerű, újabban svájci rendszerű körmérkőzések keretén belül zajlik.

A jelenlegi világbajnok, Visuvanátan Ánand a sportág 15. bajnoka. 2007-ben szerezte meg a címet és 2012 májusában harmadszorra sikerült megvédenie.

Magyar sakkbajnokság

A bajnokságot legtöbbször a fővárosban, Budapesten bonyolították le. A hivatalos számozás a második világháború utántól kezdődik, de az első nem hivatalos bajnokság 1906-ban volt.

Női sakkvilágbajnokság

A női sakkvilágbajnokságot a nyílt világbajnokság mintájára 1927-ben hozták létre. Az első világbajnok Vera Menchik volt, 1927 és 1944 között. A bajnokság máig egyetlen magyar bajnoka Polgár Zsuzsa, aki 1996 és 1999 között tudhatta magáénak a címet. A jelenlegi világbajnok Hou Ji-fan 2010 óta.

Ifjúsági sakkvilágbajnokság

Az ifjúsági sakkvilágbajnokság a fiatal sakkozók számára évenként megrendezésre kerülő világbajnoki verseny a 8, 10, 12, 14, 16 és 18 év alatti korosztályokban. Első elődje az 1974-ben Franciaországban nem hivatalosan a 18 éven aluliak számára indított Kadétbajnokság. Ezt a következő két évben is a 18 éven aluliak számára rendezték, de 1976-ban már nagyon fiatal játékosokat is engedtek elindulni, mint Garri Kaszparov és Julian Hodgson, akik 12 évesek múltak akkor és szerepelhetett néhány 18 évesnél valamivel idősebb játékos is, mint Louis Roos.

Minősítés és pontrendszerek

A sakkjátékosok minősítésére pontrendszert használnak, mely a sakkjátékosok egymáshoz viszonyított játékerejét – a partikon elért eredmények alapján – egy értékszámmal (Élő-szám) határozzák meg. Ezt minden játszma után ki lehet számítani: egy gyengébb (alacsonyabb értékszámú) játékos ellen elszenvedett vereség vagy döntetlen csökkenti, míg egy erősebb ellenfél legyőzése növeli az értékszámot. A jelenleg is alkalmazott Élő-pontrendszert Élő Árpád (1903-1992) magyar származású amerikai fizikus dolgozta ki, melyet 1960-ban vett át az USCF (US Chess Federation, „Az Egyesült Államok Sakkszövetsége”), majd 1970-ben a FIDE (Fédération Internationale des Échecs – Nemzetközi Sakkszövetség) is, de nemzetközi téren ékezetek nélkül, egyszerűen ELO-nak írják.

Címet csak a FIDE adhat, mégpedig a következőket:

Sakkminősítések

• FIDE-mester - (röviden FM) Ha az élő pontszáma 2300 vagy több.
• Nemzetközi mester - (röviden IM) Ha az élő pontszáma 2400 vagy több.
• Nagymester - Röviden GM; Néha International Grandmaster vagy IGM nak is írják. Ezt a címet akkor nyerheti el ha az élő pontszáma 2400 vagy több.
• Szupernagymester - nem hivatalos cím, azok a sakkozók, akiknek az értékszáma meghaladja a 2700-at

Minden cím nyitott mind a férfiak, mind a nők számára, de vannak csak nőknek szóló címek is. Minden cím megvan ott is, de elérésükhöz 200-zal kevesebb pont kell. Jelölésben is különböznek, egy W-t helyeznek a megfelelő cím elé (tehát WFM, WIM és WGM).

2011 augusztusában az aktív nagymesterek és nemzetközi mesterek száma a világon 1363 és 3153 volt. A nagymesterek számában legerősebb három ország Oroszország, Ukrajna és Németország – 208, 78 és 76 fővel. Izlandon legnagyobb az egy főre jutó nagymesterek száma, 11 GM és 13 IM jut a mindössze 310 000-es lakosságra.

A mostani számítás szerint a legmagasabb pontszám (2851) Garri Kaszparové, amit 1999 júliusa és 2000 januárja között tudhatott a magáénak.

A sakk és a kultúra

Sakkjátékosok, Németország, 1320 körül

A sakk a középkorban és a reneszánszban a nemesi kultúra egyik jelentős része volt. Sok esetben tanították is a hadvezéreknek. A stratégiai ismeretek szükségessége miatt a királyok játékának tartották, de a sakk nem egy főrangú személynek volt a fő szenvedélye. Sakk gyakran szolgál alapul a prédikációnak és az erkölcsnek. Erre példa a Liber de moribus Hominum et officiis Nobilium ac Popularium super ludo scachorum (Könyv az emberek szokásairól és a nemesek kötelességeiről avagy a Sakk Könyve), amelyet egy piemonti dominikánus szerzetes, Jacobus de Cessolis írt 1300 körül. Ez a könyv volt az egyik legnépszerűbb a középkorban. A művet lefordították más nyelvekre is. Az arisztokrácia sok bonyolult sakk-készletet használt, de mára már sok elveszett, de részlegesen megmaradtak olyan sakkfigurák, mint a lewisiek.

Két király és két vezér a Lewisi sakkfigurákból amelyek a British Museumban láthatóak

Egy példa erre a Carmina Burana 209. éneke, a 13. században, amely sakkfigurák nevével kezd, Roch, pedites, regina...

Modern kor

A felvilágosodásban elterjedt nézet volt, hogy a sakk az önfejlesztés eszköze.

Benjamin Franklin, A sakk etikája (The Morals of Chess) című esszéjében (1750-ben) írta:

"A sakk nem csupán egy üres szórakozás, számos nagyon értékes tulajdonsága van az elmére, használat során az emberi életet utánozza, mert az élet egyfajta sakk. Hatásos az óvatosság. Ha játszunk, akkor a sakkból, mi is tanulunk: I. Előrelátás, és úgy véli, hogy a következmények is számítanak [...] II. Körültekintés, amely felméri az egész sakktáblát: - a viszonya a több darabhoz, és a helyzetekhez [...] III. Óvatosság Vigyázat, ne tegyük elhamarkodottan lépéseket [...] "

Stefan Zweig egyik leghíresebb műve a Sakknovella. A mű egy óceánjáró gőzösön játszódik, ahol a hidegen kalkuláló, robotszerű, kapzsi sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől.

A sakkot gyakran ábrázolták a művészetben; jelentős műben, ahol a sakk kulcsszerepet játszott. Ilyen például:A Game at Chess; The Defense (Luzsin-védelem); The Royal Game; Through the Looking-Glass vagy a thriller film Knight Moves, ahol egy sakk nagymester a főszereplő, akit azzal vádolnak, hogy egy sorozatgyilkos.

Ma már sok iskolában tanítják a sakkot.

Érdekességek

A sakktáblán játszható egyéb játékok

A sakktáblán más játékok is játszhatók, például az ún. francia sakk, a dáma, az Arimaa vagy a rókavadászat, amelynek célja a „róka”, azaz egy figura bekerítése. A kezdő sakkozók feladatául szokták adni, hogy a sakktábla egyik felére felállított összes figurát, lólépésben szedje le. Ez nem csak a huszár lépéseinek megfigyelését, gyakorlását jelenti, hanem összpontosítást kíván, és a kombinatív készséget is fejleszti.

A leggyorsabb matt

Animáció a susztermattról

A leggyorsabb matt ami lehetséges, a bolondmatt. A második leggyorsabb a susztermatt.

• A susztermatt a következő lépésekből áll:

1. e4 e5

2. Vh5?! Hc6

3. Fc4 Hf6??

4. Vxf7# 1–0

Számítógépes sakkprogramok

Az 1950-es évektől kezdődően a számítógépek fejlődésével párhuzamosan egyre több, egyre erősebb sakkprogramot írtak. 1947-ben készült el a világ első sakk-komputer programja (Türing). 1974-ben volt az első sakkprogram-világbajnokság. A győztes a szovjet Kaissza (Caissa) nevű program volt.

Az 1990-es évek második felétől a számítógépes sakkprogramok játékereje olyan nagy lett, hogy még egy sakknagymester számára is komoly kihívást jelent egy erős sakkprogram elleni parti. Nagy feltűnést keltett, amikor 1996-ban a történelemben első alkalommal a sakkprogram győzött: a Deep Blue szabályos mérkőzésen legyőzte az akkori világbajnokot, Garri Kaszparovot. 1997-ben a Deep Blue (több partiból álló) mérkőzést nyer a világbajnokkal szemben. A meccs végeredménye: 3½–2½ (Két győzelem, egy vereség, három döntetlen.) A legjobb sakkprogramok már képesek legyőzni a legerősebb emberi játékosokat.

A 2000-es évek technológiai fejlődése a személyi számítógépeket is képessé tette megfelelő sakkprogramok futtatására. A jelenlegi 4-8 magos processzorokkal ellátott gépek játékereje bőven meghaladja a 3000 Élő-értéket. Kaszparov az ilyen programokkal való játékot ahhoz hasonlította, mintha egy súlyemelő egy erőgéppel akarná felvenni a versenyt.

Különleges sakkbábok és sakktáblák

Fájl:Kertisakk.jpg

Esztergált fa kerti sakk

Az asztali sakktáblán kívül régóta népszerűek a magánkertekben, nyilvános parkokban, strandokon, köztereken felállított nagy méretű sakkok is. Az élősakkban a bábukat idomított kutyák, sőt néha szolgák is helyettesítették. Ez már a múlté, de a kerti sakk nem: ma az esztergált, faragott, kovácsolt és műanyag óriás sakk (kerti sakk) készletek divatosak.

Hármas sakk: A játékot, mint a neve is elárulja, hárman játsszák. A lépések megegyeznek a sakk lépéseivel, de mindenki mindenki ellen játszik. Ebből következően teljesen más stratégiát követel, mint a hagyományos sakk. A hármas sakk igazi különlegességét a tábla középen található csillag alakú 6 mező adja. Ebben a hat mezőben ugyanis a soron lévő játékos szabadon döntheti el, hogy mely irányba, mely ellenfél ellen kívánja csapatait felvonultatni. Igazi érdekes szórakoztató társasjáték különlegesség a hármas sakk.

Iskola-előkészítés a sakk segítségével

A társasjáték, mint az értelemfejlesztő szabályjátékok egyik fajtája rengeteg olyan lehetőséget rejt magában, amely a gyermek gondolkodását észrevétlenül, játékos formában gazdagítja. A sakk az egyik olyan játék, amely komplexen fejleszti a gyermek személyiségét. A sakk szabályainak tanulása közben bővül emlékezete, szókincse, megkülönbözteti a bábukat és nevet rendel melléjük, megismeri tulajdonságaikat: melyik hogyan léphet (a lólépés kezdetben igen nehéz számukra!), hogyan üthet, illetve megtanul síkban tájékozódni, ami nagyon fontos, hiszen az iskolai munka is füzetek, könyvek világában zajlik. Megismeri a mátrixot: a sor és oszlop fogalmát, egyezteti a bábuk helyét. Eligazodik a táblán, ha azt hallja, hogy „huszár lép a c3-ra”, mivel megtanulja a számokat, betűket is. Mindeközben egy sor már tárolt információt mozgósít és kombinál össze, és idegrendszerében a sejtek közti kapcsolatok száma sokszorozódik. Ezeket a kapcsolatokat fogja felhasználni mindenfajta tanulása során! Ezért a sakk transzferhatása igen jelentős.

Híres sakkozók

A szócikk tartalma:

• A férfi és női világbajnokok
• A FIDE 100 legjobb játékosa
• A jelenlegi magyar nemzetközi nagymesterek
• Más híres magyar sakkozók

Világbajnokok

1886 óta megrendezésre kerülő versenysorozat abszolút győztese. Egyszerre csak egy személy töltheti be ezt a címet. A versenyen "bárki" elindulhat, vagyis nincs negatív diszkrimináció. A nők számára 1927-ben létrehoztak egy külön világbajnokságot.

Férfiak

Wilhelm Steinitz (1886–1894), Emanuel Lasker (1894–1921), José Raúl Capablanca (1921–1927), Alekszandr Aljehin (1927-1935, 1937–1946), Max Euwe (1935–1937), Mihail Botvinnik (1948-1957, 1958–1960, 1961–1963), Vaszilij Szmiszlov (1957–1958), Mihails Tāls (1960–1961), Tigran Petroszjan (1963–1969), Borisz Szpasszkij (1969–1972), Bobby Fischer (1972–1975), Anatolij Karpov (1975–1985), Garri Kaszparov (1985–2000), Vlagyimir Kramnyik (2000–2007), Visuvanátan Ánand (2007–)

Nők

Vera Menchik (1927–1944), Ljudmila Rugyenko (1949–1953), Jelizaveta Bikova (1953-1956, 1958–1962), Olga Rubcova (1956–1958), Nona Gaprindasvili (1962–1978), Maja Csiburdanidze (1978–1991), Hszie Csün (1991-1996, 1999–2000), Polgár Zsuzsa (1996–1999), Zsu Csen (2001–2004), Antoaneta Sztefanova (2004–2006), Hszua Juhua (2006–2008), Alekszandra Kosztyenyuk (2008–2010) Hou Ji-fan (2010–)

Sakk és matematika

Egy huszár nagy utazása

Matematikai problémákat is fel lehet vetni a sakktáblán. Ilyen például a domináns királynők problémája vagy a nyolckirálynő-probléma. De olyan feladványok is lázban tartották az embereket, mint például végig lehet-e egy huszárral úgy menni mind a 64 mezőn, hogy egy mezőre csak egyszer léphet rá. Ez a feladat huszárvándorlás-probléma néven vált ismertté. Az utóbbi feladatra jobb oldalon található egy lehetséges megoldás.

Pszichológia

A sakk pszichológiájának kiterjedt tudományos szakirodalma van. Alfred Binet és mások megmutatták, hogy a sakktudás központi részét nem a téri-vizuális képesség, hanem tanult elemek és verbális képességek alkotják.

Adriaan de Groot doktori disszertációjában megmutatta, hogy a sakkmesterek igen gyorsan felismerik a sakkállások legfontosabb jellemzőit. De Groot szerint ez a gyors helyzetfelismerés, amit több éves gyakorlás és tapasztalat alapoz meg, fontosabb a nyers számítási képességnél (annál, hogy az ember hány lépést képes előre kiszámolni). De Groot kimutatta azt is, hogy a sakkmesterek képesek a mindössze néhány másodperc erejéig mutatott állás csaknem tökéletes visszaidézésére. A memorizáció képessége nem lehet önmagában felelős a sakkban való jártasságért, hiszen véletlenszerűen felállított sakkfigurák esetében a mesterek és a kezdők ugyanolyan mértékben tudták felidézni az állást (kb. féltucat pozíciót mindkét esetben). Sokkal inkább a minták felismerésének képessége különbözteti meg a képzett játékost a kezdőtől – mely mintákat azután könnyebb memorizálni, mint a különálló figurákat. Ha a felállított sakkfigurák egy tényleges játszmaállás részei voltak, a mesterek pozíció-felidézési képessége közel állt a tökéleteshez.

Sakkvariánsok

Kezdőállás a Gliński hexasakkban

Sakkvariánsok azok amelyek a sakkal közös őstől származnak, de különböznek a lépésekben vagy az alapállásban vagy a táblában. Több mint 2000 ilyen variánst ismerünk. A legnépszerűbb a kínai sakk, és a sógi.

• A sakk első változatai a csaturanga és a satrandzs voltak.
• Nemzeti változatai a kínai sakk, sógi, koreai sakk és a thai sakk. Ezeket összeköti a közös előd.
• A modern sakk változatai, mint például a chess960 amit Bobby Fischer talált fel. Valamint ilyen változat a hexasakk, amely már nem négyzet alakú és nem két szín van benne. A feltaláló (Gliński) szülőországában (Lengyelország) a legelterjedtebb. Ide sorolható még a Polgár László által jegyzett csillagsakk is, amelyet csillag alakú táblán játszanak.

Képgaléria

• 
  Sakkozók a Városligetben (1982)
• 
  Sakkozók a Városligetben (1982)

Források

• Graham Burgess. The Mammoth Book of Chess. New York: Carroll & Graf (2000). ISBN 0-7867-0725-9 
• Tamburro, Pete (2010. Szeptember). „Challenging the Ruy Lopez”. Chess Life, 18–21. o.  
• Tarrasch, Siegbert. The Game of Chess. New York: Courier Dover Publications (1987). ISBN 0-486-25447-X. OCLC 15631832 
• Harding, Tim. Better Chess for Average Players. New York: Courier Dover Publications (2003). ISBN 0-486-29029-8. OCLC 33166445 
• Leibs, Andrew. Sports and Games of the Renaissance. Westport, CT: Greenwood Publishing Group (2004). ISBN 0-313-32772-6 
• Murray, H.J.R.. A History of Chess. Northampton, Mass.: Benjamin Press (originally published by Oxford University Press) (1913). ISBN 0-936317-01-9. OCLC 13472872 
• Bird, Henry Edward. Chess History and Reminiscences. Forgotten Books [First published 1893] (2008). ISBN 978-1-60620-897-7 
• Burgess, Graham. The Mammoth Book of the World's Greatest Chess Games, 2nd, New York: Carroll & Graf (2004). ISBN 978-0-7867-1411-7 
• Metzner, Paul. Crescendo of the Virtuoso: Spectacle, Skill, and Self-Promotion in Paris during the Age of Revolution. Berkeley: University of California Press (1998). ISBN 0-520-20684-3. OCLC 185289629 
• Verwer, Renzo. Bobby Fischer for Beginners. Alkmaar: New in Chess (2010). ISBN 978-90-5691-315-1 
• Pritchard, David. The Encyclopedia of Chess Variants. Godalming: Games & Puzzles Publications (1994). ISBN 0-9524142-0-1. OCLC 60113912 
• Holding, Dennis. The Psychology of Chess Skill. Hillsdale, N.J.: Erlbaum (1985). ISBN 978-0-89859-575-8. OCLC 11866227 
• de Groot, Adriaan D.. Thought and Choice in Chess. The Hague: Mouton Publishers (1946 (first Dutch ed.); 1965 (English ed.)). OCLC 4988227 
• de Groot, Adriaan D., Gobet, Fernand. Perception and Memory in Chess: Heuristics of the Professional Eye. Assen, NL: Van Gorcum (1996). ISBN 90-232-2949-5 
• Franklin, Benjamin. A Benjamin Franklin Reader. New York: Simon & Schuster [1779] (2003). ISBN 978-0-7432-5782-4. Hozzáférés ideje: 2010. december 12. 
• Kasparov, Garry. My Great Predecessors, part I. London; Guilford, CT: Everyman Chess (2003a). ISBN 1-85744-330-6. OCLC 223602528 
• Kasparov, Garry. My Great Predecessors, part II. London; Guilford, CT: Everyman Chess (2003b). ISBN 1-85744-342-X. OCLC 223906486 
• Kasparov, Garry. My Great Predecessors, part III. London; Guilford, CT: Everyman Chess (2004a). ISBN 1-85744-371-3. OCLC 52949851 
• Kasparov, Garry. My Great Predecessors, part IV. London; Guilford, CT: Everyman Chess (2004b). ISBN 1-85744-395-0. OCLC 52949851 
• Kasparov, Garry. My Great Predecessors, part V. London; Guilford, CT: Everyman Chess (2006). ISBN 1-85744-404-3. OCLC 52949851 
• Keene, Raymond. Gary Kasparov's Best Games. London: B. T. Batsford (1993). ISBN 0-7134-7296-0. OCLC 29386838 
• Pritchard, David. The Encyclopedia of Chess Variants. Godalming: Games & Puzzles Publications (1994). ISBN 0-9524142-0-1. OCLC 60113912 
• Pritchard, David. Popular Chess Variants. London: Batsford Chess Books (2000). ISBN 0-7134-8578-7. OCLC 44275285 
• Vale, Malcolm. The Princely Court: Medieval Courts and Culture in North-West Europe, 1270–1380. Oxford: Oxford University Press (2001). ISBN 0-19-926993-9. OCLC 47049906 
• Saariluoma, Pertti. Chess Players' Thinking: A Cognitive Psychological Approach. New York: Routledge (1995). ISBN 978-0-415-12079-1 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Chess című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Schach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A Magyar Sakk Szövetség honlapja
• A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) oldala (angol)
• Magyar Sakkvilág - folyóirat
• A sakk szabályai
• A sakk szerepe az iskolaelőkészítésben
• Sakk.lap.hu - linkgyűjtemény

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Sakk témájú médiaállományokat.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Sakk témában.

Nézd meg a sakk címszót a Wikiszótárban!

• Kínai sakk
• Sógi – japán sakk
• Koreai sakk
• Hnefatafl – viking sakk
• Sakkváltozatok
• Bolondmatt
• Susztermatt
• Hexasakk
• Francia sakk
• Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE)
• Kvantumsakk (más néven progmatos sakk)
• Bíró sakk
• Dámasakk
• Fischer random sakk (más néven Sakk960)
• Arimaa