„Lahner György” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1795-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a 1849-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 45. sor: | 45. sor: | ||
[[Kategória:Kivégzett személyek]] |
[[Kategória:Kivégzett személyek]] |
||
[[Kategória:1795-ben született személyek]] |
[[Kategória:1795-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1849-ben elhunyt személyek]] |
|||
A lap 2013. május 12., 18:43-kori változata
| Lahner György | |
 | |
| Lahner György | |
| Született | 1795. október 6.[1] Necpál |
| Meghalt | 1849. október 6. (54 évesen)[1] Arad |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | vezérőrnagy |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lahner György témájú médiaállományokat. | |
Lahner György (Láhner György, Georg Lahner, Necpál, 1795. október 6. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy,[2] az aradi vértanúk egyike.
Élete
A Túróc megyei Necpálon született 1795-ben, német polgári családból. Katonai pályáját Lahner György is a császári hadseregben kezdte: 1816-ban lépett a 33. gyalogezredbe. Felesége az olasz származású Lucia Conchetti volt, házasságukból egy leány gyeremekük született.[3]
Katonai szolgálatait 1848 tavaszán ajánlotta fel a magyar kormánynak. A magyar nyelvet törve beszélte. A harmadik honvédzászlóalj parancsnokaként 1848 szeptemberéig a déli területeken tevékenykedett. Októberben A Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki, ezredesi rangban. Ebben a minőségében a pesti központú magyar fegyvergyártás felfuttatása volt a feladata. Lahner hatalmas szervezőmunkát fejtett ki, ennek következtében a lőfegyvergyártás többszörösére nőtt. 1848 decemberében azonban a hadsereg Windisch-Grätz támadása miatt kénytelen volt feladni Pestet, ezért a hadiipart keletre kellett telepíteni. Lahner az üzemek leszerelésével és elszállításával, a gépsorok és a szakemberek kimenekítésével biztosította a lehetőséget a harc folytatásához. 1849. február 6-ától tábornokká nevezték ki.
A szűkös lehetőségekhez képest feladatát kiválóan oldotta meg, a megmentett gépekkel és munkásokkal felállíttatta a nagyváradi fegyvergyárat, mely minimális időkieséssel újra termelni kezdett, s lehetővé tette a tavaszi hadjárat offenzívájának elindítását. A nagyváradi vár fegyvergyára a legnagyobb hadiipari központ lett az országban. A fegyvergyárban különböző lőfegyvereket, szuronyokat és kardokat is készítettek. A vár környékén puskaporgyár és ágyúöntöde volt. A vár kazamatáiban pedig fegyvergyutacsokat készítettek. Lahner az ágyúkra Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét íratta: „Ne bántsd a magyart!” 1849 májusában a haditanács katonai események miatt döntést hozott a fegyvergyárak Pestre való visszaköltöztetéséről. Lahner ezt is példásan vezényelte le.
Megtorlás
Kötél általi halálra ítélték, hetedikként (a kötél által kivégzettek között harmadikként) végezték ki – a születésnapján. Holttestét Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg és saját birtokán temette el, itt nyugodott 1974-ig, amikor is csontjai átkerültek az emlékoszlop kriptájába.
Forrás
- Magyar életrajzi lexikon
- Réthy Endre-Takács László: Aradi vértanúink, Tankönyvkiadó, 1988, ISBN 963-18-1646-X
- Katona Tamás (szerk.). Az aradi vértanúk. Budapest: Európa. ISBN 963-07-3048-0 (1983). Hozzáférés ideje: 2009. október 5.
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09059.htm, Lahner György, 2017. október 9.
- ↑ Hermann Róbert. „Az 1849-1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2).
- ↑ Özvegye eleinte Damjanichné édesanyjánál lakott, majd Makón, a Návay család vendégeként. Késôbb visszatért Olaszországba, és 1895. augusztus 12-én halt meg Collecampigliben, Varese mellett. Lánya ott is temettette el a masnagói temetôben.(http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm)
Külső hivatkozások