Zerinváry Szilárd (csillagász)

Zerinváry Szilárd (Arad, 1915. február 8. – Budapest, 1958. január 1.) tanár, csillagász, természettudományi író.

Életpályája

1938-ban szerzett földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet a szegedi egyetemen. Ezután a kőszegi Hunyadi Mátyás középiskolai nevelőintézetben tanított, ahol nagy hatással volt Izsák Imre Gyulára, a későbbi csillagászra. Később átkerült a budapesti Bolyai Akadémiára. 1945-ben hadifogságba esett, ahonnan csak 1948 tavaszán érkezett vissza. 1949 és 1953 között Szentendrén tanított a Táncsics Mihály tisztiiskolán. 1956 nyarától haláláig az Akadémiai Kiadó osztályvezetője volt.

Ifjúkorában sok versét kiadták:

• Önálló kötete: Tavaszi ének (1936)
• 21 költő (Körösvidéki költők antológiája) (1936)
• Hangszerek vallomása (?1939)

Főbb művei

• A Naprendszer élete (Budapest, 1953)
• A Föld helye a Világmindenségben (Budapest, 1954)
• Nap, Föld, Emberiség (Budapest, 1955)
• A Föld fizikája (Budapest, 1956)
• A távcső világa (Kulin Györggyel, Budapest, 1956)
• A kultúra világa 1. A világmindenség (Dr. Aujeszky László, Dr. Balázs Júlia, Dr. Kulin György, Róka Gedeon mellett, Minerva-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959)

Emlékezete

• Szentendre város támogatásával a Csillagászat Baráti Köre 1963-ban Zerinváry Szilárd-emlékérmet alapított az amatőr csillagászok és a tudományos ismeretterjesztők elismerésére. A kör 1989-es megszűnése után többé nem adták ki.
• Zerinváry Szilárd (Természettudományi Közlöny, 1958. január);
• ifj. Bartha Lajos: Emlékezés egy kiváló csillagászról (Pestmegyei Hírlap, 1961. 157. szám).

Külső hivatkozások

• Ponticulus Hungaricus