„Szputnyik–2” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
|ország ={{Szovjetunió}} |
|ország ={{Szovjetunió}} |
||
|űrügynökség = |
|űrügynökség = |
||
|gyártó = [[RKK Enyergija|OKB–1]] |
|gyártó = [[RKK Enyergija|OKB–1]] |
||
|tudományos vezető = |
|tudományos vezető = |
||
|összköltség = |
|összköltség = |
||
A lap 2013. április 6., 09:08-kori változata
| Szputnyik–2 | |
| Fájl:Sputnik2 vsm.jpg | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | OKB–1 |
| Típus | technológiai, kutató |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1957. november 3. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | R–7 Szemjorka |
| Visszatérés dátuma | 1958. április 14. |
| Élettartam | 162 nap |
| Tömeg | 508,3 kg |
| Pályaelemek | |
| Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
| Pályamagasság | 212 / 1660 km |
| Excentricitás | 0,098921 |
| Inklináció | 65,33° |
| Periódus | 403,2 perc |
| COSPAR azonosító | 1957-002A |
| SCN | 00003 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szputnyik–2-t (oroszul: Cпутник-2) 1957. november 3-án állították föld körüli pályára. A második űreszköz volt, és az első olyan űrjármű, ami egy élőlényt vitt magával. A Szputnyik–2 2 méter alapátmérőjű, 4 méter magas, kúp alakú űrkapszula volt, amely rádióadót, távolságmérő rendszert, egy vezérlőegységet, különböző tudományos műszereket és hőmérséklet-szabályozó rendszert tartalmazott. Egy különálló, légmentesen lezárt kabinban egy kísérleti kutyát (Lajkát) vitt magával. Így Lajka kutya lett a világűrbe felemelkedett első Földlakó. A televíziós felvételeket, melyeken kutyák láthatóak a Szputnyik–5 fedélzetén, sokszor tévesen mutatják a Szputnyik–2 kapcsán, mivel a jármű felszereléséhez nem tartozott videokamera.
A küldetés menete
A Szputnyik–2-t egy R–7 hordozórakéta juttatta földkörüli pályára, hasonló, melyet a Szputnyik–1-nél alkalmaztak. A földkörüli pályát elérve az orrkúp sikeresen levált, míg az A blokk nem különült el úgy, ahogyan azt tervezték. Ez a hiba megakadályozta a hőmérséklet-szabályozó rendszer működését, ezenkívül a hőszigetelés is megsérült. A belső hőmérséklet elérte a 40 °C-ot, így feltételezések szerint Lajka csak néhány óráig élhetett. 162 nappal a start után, 1958. április 14-én újra belépett a Föld légkörébe.
Az "utas"
Az első élőlény földkörüli pályán Lajka kutya – eredeti nevén Kudrjavka –, egy 6 kg-os nőstény terrier volt. A Szputnyik–2 kárpitozott űrkabinja elég helyet biztosított számára, hogy lefeküdhessen és felállhasson. Élelmet és vizet automatikusan adagoltak számára zselés formában. Lajka egy hámot viselt az anyagcsere-termékek felfogására. A korai adatok szerint a kutya kissé izgatott volt, de evett az ételéből. Az „utas” biztonságos visszajuttatására a Földre a korban még nem volt lehetőség, így a tervek szerint Lajkát elaltatták volna 10 nap után, de – amint 2002 októberében orosz források nyilvánosságra hozták – Lajka néhány órán belül túlmelegedésben meghalt. A kutatás szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.
A Szputnyik–2 és a Van Allen sugárzási öv
Szputnyik–2 – amíg eléggé északon volt ahhoz, hogy a szovjetek a rádiójeleket fogadhassák –, nem került olyan magasra, hogy érzékelhesse a Van Allen sugárzási övet. Később Harry Messel ausztrál professzor volt az egyetlen, aki adatokkal szolgálhatott volna, mivel az űrjármű adatrögzítő eszközt nem vitt magával. Ennek ellenére a szovjetek nem voltak hajlandóak a kód kiadására, és az ausztrálok sem adták ki az adatokat. 1958-ban mégis együttműködve megerősítették az Explorer–1, 3 és 4 kutatási eredményeit.
Lásd még
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
- A Szputnyik–2 a NASA oldalán Szputnyik–2. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 28.)
|
Elődje: |
Szputnyik–2 |
Utódja: |
