„Koszmosz–1 (műhold)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
az OKB-586 az nem az RKK Enyergija |
|||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
|ország = {{Szovjetunió}} |
|ország = {{Szovjetunió}} |
||
|űrügynökség = |
|űrügynökség = |
||
|gyártó = [[ |
|gyártó = [[Déli Gépgyár|Juzsmas]] |
||
|tudományos vezető = |
|tudományos vezető = |
||
|összköltség = |
|összköltség = |
||
A lap 2013. április 3., 21:11-kori változata
| Koszmosz–1 | |
 | |
| A Koszmosz–1 ábrázolása ukrán postai bélyegen | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Gyártó | Juzsmas |
| Típus | technológiai és tudományos kutató műhold |
| Rendeltetés | az ionoszféra tanulmányozása |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1962. március 16. 11:59 UTC |
| Indítás helye | Kapusztyin Jar, Majak–2 indítóállás |
| Hordozórakéta | Koszmosz–2I |
| Visszatérés dátuma | 1962. május 25. |
| Élettartam | 2 hónap |
| Tömeg | 47 kg |
| Energiaellátás | vegyi |
| Pályaelemek | |
| Inklináció | 49° |
| Periódus | 93,1 perc |
| COSPAR azonosító | 1962-008A |
| SCN | 00266 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–1 (oroszul: Космос–1) a szovjet műszeres mesterséges, szabványos rendszerben épített Koszmosz műhold-sorozata első tagja. Polgári tudományos ionoszféra kutató műhold. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.
A műholdakat csak típusjelzéssel látták el (sikertelen indításnál a következő indítás kapta a jelölést).
Küldetés
Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ, oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát.
Jellemzői
1962. március 16-án a Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (11K63) típusú hordozórakétával juttatták földközeli pályára. Hasznos tömege 315 kilogramm, tudományos műszerezttsége 47 kilogramm. Az orbitális egység pályája 93,1 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 km, az apogeuma 976 km volt. Élettartama 70 nap volt. 1962. május 25-én földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.
A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.
A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították.
Az ötféle szabványosított űreszközök energiaellátásban (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal), orientációban (nem orientált, illetve Napra-, Holdra-, Földre-, csillagra orientált), illetve stabilizációs (mágneses-, giroszkópos-, mechanikus és segédfúvókák-, aerodinamikai eszközök) rendszerükben különböznek. Az ötödik típus visszatérő kapszulát tartalmaz a kiszolgáló egységekkel.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Dr. Bitó János - Sinka József – Utak a kozmoszba” - 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
Külső hivatkozások
- Koszmosz–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 17.)
- Koszmosz–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
