Római provinciák

A Római Birodalom provinciái Traianus császár alatt (98-117)

A Római Birodalom provinciái. Illyricum, Macedonia, Moesia, Pannonia és Thracia

A provincia (latin, többes szám: provinciae) a Római Birodalom legnagyobb Itálián kívüli területi és adminisztrációs egysége volt egészen a tetrarchia (i. sz. 296) idejéig, amikor a császárok még nagyobb adminisztratív egységeket is alkalmazni kezdtek. Provincia alatt tehát az Itálián kívül eső területeket értjük. Ezek a tartományok alárendeltek Rómának, lakói adót fizetnek az államnak.

A provinciák felosztása kinevezés szerint

A provinciákat általában szenátori rangú politikusok kormányozták, többnyire volt consulok vagy praetorok. Ennek alapján volt egy-egy provincia proconsuli vagy propraetori. Egyiptom, amelyet Kleopátra halála után Augustus foglalt el, kivétellé vált: alacsonyabb státuszú, lovagrendi helytartókat kapott, talán hogy ezzel is kisebb legyen a szenátorok ambíciója a gazdag provincia irányítására.

A Római Köztársaság idején a provinciák helytartóit egy évre nevezték ki. Az év elején sorshúzással vagy kinevezéssel osztották ki a provinciákat a helytartói hivatalra várakozók közt. A problémás provinciákat rendszerint volt konzulok kapták, akik már nagy tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeztek. A légiók elosztása szintén attól függött, milyen veszélyek fenyegették a provinciát. Például i. sz. 14-ben Lusitania nem rendelkezett állandó légióval, Germania Inferior viszont, mivel a rajnai határvidék mindig veszélyes volt, négy állandó légiót is kapott.

A helytartó-aspiránsok főleg az ilyen problémás provinciákra áhítoztak. A probléma háborút jelentett, a háború zsákmányt, rabszolgának eladható foglyokat és meggazdagodást.

Az első római provincia Sicilia volt, Kr. e. 241-től, miután a köztársaság hadai az első pun háborúban meghódították.

A provinciák száma és mérete a római belpolitika függvényében változott. A császárság idején a nagy, vagy nagyszámú sereggel ellátott provinciákat – mint például Pannonia és Moesia – kisebb provinciákra osztották. Így érték el, hogy az egyes helytartók ne tegyenek szert túl nagy hatalomra, ami esetleg már a császári rang iránt is felkelthette volna az étvágyukat.

Amikor létrejött a polgárháborúk időszakát lezáró principátus, Augustus magának tartotta fenn a jogot, hogy számos provinciában ő maga gyakorolja a katonai és adminisztratív főhatalmat. Ezt az intézményt utódai is megtartották, így a stratégiailag létfontosságú tartományok, általában a birodalom sokat támadott határainál, császári provinciák lettek. A többiek szenátori provinciák maradtak, amelyekbe a Szenátus maga nevezhetett ki helytartót.

A Köztársaság provinciái

• Kr. e. 241 Sicilia, propraetori
• Kr. e. 231 Corsica et Sardinia, propraetori
• Kr. e. 197 Hispania Citerior és Hispania Ulterior, propraetori provinciák
• Kr. e. 146 Macedonia-Achaea, propraetori provincia
• Kr. e. 146 Africa proconsularis, proconsuli
• Kr. e. 129 Asia, proconsuli
• Kr. e. 120 Gallia Transalpina (később Gallia Narbonensis), propraetori
• Kr. e. 81 Gallia Cisalpina, propraetori
• Kr. e. 74 Bithynia, propraetori
• Kr. e. 74 Cyrenaica és Creta, propraetori
• Kr. e. 64 Cilicia és Cyprus, propraetori
• Kr. e. 64 Syria, propraetori
• Kr. e. 33 Illyricum, propraetori
• Kr. e. 30 Aegyptus (Egyiptom), propraetori provincia, amely egy speciális rangú helytartót kapott (Praefectus aegypti)

Közigazgatási reformok a 4. században

Diocletianus császár radikális reformot vezetett be, létrehozva a tetrarchiaként ismert rendszert. A birodalom nyugati és keleti felét egy-egy augustus vezette, és mindkettőjüknek alárendeltek egy-egy caesart. Mind a négy hivatalnok, vagy inkább uralkodó a birodalom egy-egy negyedét kapta. Diocletianus ezen kívül bevezette a provinciák felett álló új közigazgatási egységet, a dioecesist. A birodalmat 12 dioecesis-re osztotta, amelyek mindegyikéhez több provincia is tartozott. A dioecesis élén a vicarius állt. Diocletianus császár ezzel egyidőben a provinciák számát is megnövelte, az addigi 46 provinciából 85 kisebb provinciát alakított ki.

A diocletianusi négyesfogat nem sokáig maradt fenn, hiszen a caesari hivatal hamar megszűnt, a többi reform azonban tartósnak bizonyult. I. Constantinus (Nagy Konstantin) 318-ban bevezette a provinciák fölött álló három nagyobb közigazgatási egységet (praefectura praetorio), amelyeket a praefectus praetorio vezetett. Ezek a következők voltak:

• Oriens (dioecesisek: Oriens, Asia, Pontica)
• Illyricum, Italia et Africa (dioecesisek: Pannonia, Thracia, Moesia, Italia, Africa)
• Gallia (dioecesisek: Britannia, Gallia, Viennensis, Hispania)

A Római Birodalom térképe 395 körül. A térkép Gallia, Italia, Illyricum és Oriens pretoriánus prefektúrákat, a 15 dioecesist és a 119 új provinciát ábrázolja.

A birodalom utolsó nagy átszervezésére 395-ben, I. Theodosius császár uralkodása alatt került sor, aki a dioecesisek számát 15-re, a provinciák számát pedig 119-re növelte. Theodosius halála után a birodalom két részre, keleti és nyugati birodalomra bomlott, de ez a felosztás megmaradt, csak a praefectura praetorio körzetek száma nőtt négyre, mivel a korábbi Illyricum, Italia et Africa praefecturát a birodalomszakadás kettévágta. A két részre osztott birodalomban a praefectura praetorio egységek és a hozzájuk tartozó dioecesisek a következők voltak:

• Keletrómai Birodalom
  • Oriens
    • Aegyptus (6 provincia)
    • Oriens (15)
    • Pontica (13)
    • Asia (9)
    • Thracia (6)
  • Illyricum
    • Macedonia (7)
    • Dacia (5)
• Nyugatrómai Birodalom
  • Italia et Africa
    • Pannonia (7)
    • Italia Annonaria (7)
    • Italia Suburbicaria (10)
    • Africa (6)
  • Gallia
    • Britannia (4)
    • Gallia (10)
    • Septem Provinciae (7)
    • Hispania (7)