Kenotáfium

A hirosimai Memorial Cenotaph

Kenotáfium (görög forma kenotáfion, latin forma cenotaphium): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír vagy álsír. Olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit, hanem olyan személy(ek) emlékét őrzi, aki(k)nek teste máshol, vagy ismeretlen helyen van eltemetve, vagy a holttest(ek) nem fellelhető(k), nem hozzáférhető(k) (pl. tengerbe vesztek).

A szó eredete, írásmódjai

Az ógörögül κενοτάφιο[ν] szó (kenotafio[n]) jelentése „üres sír”. Etimológiája: κενός, (kenosz) = „üresség” és τάφος (taphosz) = „a sír”).

Történelmi háttér

Az álsírok és kultikus sírok időben első előfordulása az ókori Egyiptomban találhatók. Az egyiptomi halottkultusz elképzelései lehetővé tették, hogy a több helyen épített sírok mindegyike szolgálhasson kultikus célokat.

Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. A régi görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a Styx partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd Szophoklész: Antigoné c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket (κενοτάφιον) állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.

Ezt a szokást követték a rómaiaknál (cenotaphium) is. Hitük szerint a holtak szellemét (dii manes) kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Cenotáfiumnak nevezték azokat a mauzóleumokat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A cenotáfiumot a rómaiak tumulus honorarius-nak, vagy inanis-nak , jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.

Cenotáfiumok a radzsasztáni Bada Bagh-ban (India).

Forrás

• Révai nagy lexikona

A londoni Cenothaph

Ismertebb kenotáfiumok

• Tört falú piramis - az egyiptomi Sznofru egyik sírhelye.
• A várnai csatában (1444) elesett II. Ulászló magyar király síremléke a csata színhelyén, Várna közelében létesített mauzóleum-emlékparkban.
• Mária Krisztina osztrák főhercegnő, tescheni hercegnő síremléke az Ágostonrendiek bécsi templomában (Augustinerkirche), Antonio Canova műve.
• The Cenotaph: London Westminster kerületében, a kormányzati negyedben, a Whitehall közepén, a Downing Street közelében áll. 1919–20-ban építette Sir Edwin Lutyens. A Brit Birodalomért harcoló (ténykedő), világszerte elesett katonák, hadirepülők, hadi- és kereskedelmi tengerészek emlékére. A királynő, a miniszterelnök és a háborús veteránok küldöttségei minden évben megkoszorúzzák, (november 11-ét, az első világháborút befejező fegyverszünet emléknapját követő vasárnapon.
• A Neue Wache a berlini Unter den Linden sugárúton (Karl Friedrich Schinkel építész műve), amelyet III. Frigyes Vilmos porosz király emeltetett 1816–18 között, a napóleoni háborúkban elesett porosz katonák emlékezetére.
• Memorial Cenotaph a hirosimai Béke-Emlékparkban (Peace Memorial Park), amelynek táblái az 1945. augusztus 6-i amerikai atomtámadás áldozatainak nevét tartalmazza.

Források

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 764. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
• Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó 1973.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Kenotáfium témájú médiaállományokat.

• MEK-OSZK, Ókori lexikon
• Anthony Rich: Dictionnaire des antiques romains et grecques, 3. kiadás, 1883.
• A londoni Cenotaph
• BBC-dokumentáció a londoni Cenotaph-ról.