„Japán nyelv” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ext:Lengua japonesa |
|||
591. sor: | 591. sor: | ||
{{Link FA|sco}} |
{{Link FA|sco}} |
||
{{Link FA|vi}} |
{{Link FA|vi}} |
||
[[en:Japanese language]] |
|||
[[ab:Иапон бызшәа]] |
|||
[[ace:Bahsa Jeupun]] |
|||
[[af:Japannees]] |
|||
[[als:Japanische Sprache]] |
|||
[[am:ጃፓንኛ]] |
|||
[[an:Idioma chaponés]] |
|||
[[ang:Iapanisc sprǣc]] |
|||
[[ar:لغة يابانية]] |
|||
[[arc:ܠܫܢܐ ܝܦܢܝܐ]] |
|||
[[arz:لغه يابانى]] |
|||
[[ast:Xaponés]] |
|||
[[az:Yapon dili]] |
|||
[[ba:Япон теле]] |
|||
[[bar:Japanische Språch]] |
|||
[[bat-smg:Japuonu kalba]] |
|||
[[bcl:Hapones]] |
|||
[[be:Японская мова]] |
|||
[[be-x-old:Японская мова]] |
|||
[[bg:Японски език]] |
|||
[[bjn:Bahasa Japang]] |
|||
[[bn:জাপানি ভাষা]] |
|||
[[bo:ཉི་ཧོང་སྐད།]] |
|||
[[br:Japaneg]] |
|||
[[bs:Japanski jezik]] |
|||
[[ca:Japonès]] |
|||
[[cdo:Nĭk-buōng-ngṳ̄]] |
|||
[[ce:Yaponhoyn mott]] |
|||
[[ceb:Hinapones]] |
|||
[[ckb:زمانی ژاپۆنی]] |
|||
[[cs:Japonština]] |
|||
[[cv:Япон чĕлхи]] |
|||
[[cy:Japaneg]] |
|||
[[da:Japansk (sprog)]] |
|||
[[de:Japanische Sprache]] |
|||
[[dsb:Japańšćina]] |
|||
[[dv:ޖަޕާނީ]] |
|||
[[el:Ιαπωνική γλώσσα]] |
|||
[[eo:Japana lingvo]] |
|||
[[es:Idioma japonés]] |
|||
[[et:Jaapani keel]] |
|||
[[eu:Japoniera]] |
|||
[[ext:Lengua japonesa]] |
|||
[[fa:زبان ژاپنی]] |
|||
[[fi:Japanin kieli]] |
|||
[[fiu-vro:Jaapani kiil]] |
|||
[[fo:Japanskt mál]] |
|||
[[fr:Japonais]] |
|||
[[fy:Japansk]] |
|||
[[ga:An tSeapáinis]] |
|||
[[gag:Yapon dili]] |
|||
[[gan:日语]] |
|||
[[gd:Seapanais]] |
|||
[[gl:Lingua xaponesa]] |
|||
[[gv:Shapaanish]] |
|||
[[hak:Ngi̍t-ngî]] |
|||
[[he:יפנית]] |
|||
[[hi:जापानी भाषा]] |
|||
[[hif:Japanese bhasa]] |
|||
[[hr:Japanski jezik]] |
|||
[[hsb:Japanšćina]] |
|||
[[hy:Ճապոներեն]] |
|||
[[ia:Lingua japonese]] |
|||
[[id:Bahasa Jepang]] |
|||
[[ilo:Pagsasao a Hapón]] |
|||
[[io:Japoniana linguo]] |
|||
[[is:Japanska]] |
|||
[[it:Lingua giapponese]] |
|||
[[ja:日本語]] |
|||
[[jbo:ponbau]] |
|||
[[jv:Basa Jepang]] |
|||
[[ka:იაპონური ენა]] |
|||
[[kab:Tajapunit]] |
|||
[[kbd:Японыбзэ]] |
|||
[[kk:Жапон тілі]] |
|||
[[kl:Japanimiusut]] |
|||
[[km:ភាសាជប៉ុន]] |
|||
[[kn:ಜಪಾನಿ ಭಾಷೆ]] |
|||
[[ko:일본어]] |
|||
[[ku:Zimanê japonî]] |
|||
[[kv:Япон кыв]] |
|||
[[kw:Nihonek]] |
|||
[[ky:Жапон тили]] |
|||
[[la:Lingua Iaponica]] |
|||
[[lad:Lingua japonesa]] |
|||
[[lb:Japanesch]] |
|||
[[lez:Япон чIал]] |
|||
[[li:Japans]] |
|||
[[lmo:Lengua giapponesa]] |
|||
[[ln:Lizapɔ́]] |
|||
[[lo:ພາສາຍີ່ປຸ່ນ]] |
|||
[[lt:Japonų kalba]] |
|||
[[lv:Japāņu valoda]] |
|||
[[map-bms:Basa Jepang]] |
|||
[[mdf:Япунонь кяль]] |
|||
[[mg:Japonezy]] |
|||
[[mi:Reo Hapani]] |
|||
[[mk:Јапонски јазик]] |
|||
[[ml:ജാപ്പനീസ് ഭാഷ]] |
|||
[[mn:Япон хэл]] |
|||
[[mr:जपानी भाषा]] |
|||
[[ms:Bahasa Jepun]] |
|||
[[my:ဂျပန်ဘာသာစကား]] |
|||
[[mzn:جاپونی]] |
|||
[[nah:Xapontlahtōlli]] |
|||
[[nds-nl:Japans]] |
|||
[[new:जापानी भाषा]] |
|||
[[nl:Japans]] |
|||
[[nn:Japansk]] |
|||
[[no:Japansk]] |
|||
[[oc:Japonés]] |
|||
[[or:ଜାପାନୀ ଭାଷା]] |
|||
[[pa:ਜਪਾਨੀ ਭਾਸ਼ਾ]] |
|||
[[pam:Hapon (amanu)]] |
|||
[[pcd:Japonoés]] |
|||
[[pl:Język japoński]] |
|||
[[pms:Lenga giaponèisa]] |
|||
[[pnb:جاپانی]] |
|||
[[pt:Língua japonesa]] |
|||
[[qu:Nihun simi]] |
|||
[[ro:Limba japoneză]] |
|||
[[roa-tara:Lènga giapponese]] |
|||
[[ru:Японский язык]] |
|||
[[rue:Японьскый язык]] |
|||
[[rw:Ikiyapani]] |
|||
[[sa:जापानी भाषा]] |
|||
[[sah:Дьоппуон тыла]] |
|||
[[scn:Lingua giappunisa]] |
|||
[[sco:Japanese leid]] |
|||
[[se:Japánagiella]] |
|||
[[sh:Japanski jezik]] |
|||
[[simple:Japanese language]] |
|||
[[sk:Japončina]] |
|||
[[sl:Japonščina]] |
|||
[[sq:Gjuha japoneze]] |
|||
[[sr:Јапански језик]] |
|||
[[su:Basa Jepang]] |
|||
[[sv:Japanska]] |
|||
[[sw:Kijapani]] |
|||
[[ta:ஜப்பானிய மொழி]] |
|||
[[tg:Забони ҷопонӣ]] |
|||
[[th:ภาษาญี่ปุ่น]] |
|||
[[tk:Ýapon dili]] |
|||
[[tl:Wikang Hapones]] |
|||
[[tpi:Tokples Siapan]] |
|||
[[tr:Japonca]] |
|||
[[tt:Япон теле]] |
|||
[[ty:Reo Tāpōnē]] |
|||
[[ug:ياپون تىلى]] |
|||
[[uk:Японська мова]] |
|||
[[ur:جاپانی (زبان)]] |
|||
[[uz:Yapon tili]] |
|||
[[vi:Tiếng Nhật]] |
|||
[[wa:Djaponès (lingaedje)]] |
|||
[[war:Hinapon]] |
|||
[[wuu:日语]] |
|||
[[xal:Нипонмудн келн]] |
|||
[[yi:יאפאניש]] |
|||
[[yo:Èdè Japaní]] |
|||
[[za:Vah Nditbonj]] |
|||
[[zh:日语]] |
|||
[[zh-min-nan:Ji̍t-pún-oē]] |
|||
[[zh-yue:日文]] |
|||
[[zu:IsiJapani]] |
A lap 2013. március 6., 05:05-kori változata
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Japán 日本語 Nihongo | |
Beszélik | Ausztrália, USA, Fülöp-szigetek, Guam, Japán, Peru, Tajvan |
Terület | a Föld |
Beszélők száma | 126 000 000 fő |
Nyelvcsalád | Japán nyelvek japán nyelv |
Írásrendszer | Hiragana, Kandzsi, Katakana |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Japán Palau |
Gondozza | nincs szabályzó szervezet |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | ja |
ISO 639-2 | jpn |
A Wikimédia Commons tartalmaz 日本語 Nihongo témájú médiaállományokat. |
A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語, ⓘ) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.
A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:
- közelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak (a két nyelvet és dialektusaikat újabban a japán nyelvek családjának nevezik),
- a koreai nyelvvel sokan távolabbi rokonságot feltételeznek (nyelvszerkezeti hasonlóságok, csekély számú rokon szó),
- korábban gyakran az altaji nyelvcsaládba sorolták, de ez az elmélet nem egyértelműen bizonyítható és ezért nem általánosan elfogadott,
- néha az ajnu (Japán őslakosai) nyelvrokonság is felmerül, emellett azonban csak igen kevés érv szól.
Írás és kiejtés
A japán nyelvben három írásrendszer van:
Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 000 jelből álló jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.
A kandzsival a szavak fogalmi részét, például a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.
A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.
Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:
- Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.
- A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
- A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.
Kiejtési és egyéb tudnivalók:
- ん/ン – önálló szótagot képző n hang. Ez szigorúan vett értelemben nem szótag; a japán nyelv nyelvi alapegységeinek terminológiailag pontos megnevezése "mora".
- A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.
- Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
- Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
- Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.
Részletes hiragana táblázat:
Magánhangzók | Lágyítás | ||||||
あ a | い i | う u | え e | お o | ja | ju | jo |
---|---|---|---|---|---|---|---|
か ka | き ki | く ku | け ke | こ ko | きゃ kja | きゅ kju | きょ kjo |
さ sza | し si | す szu | せ sze | そ szo | しゃ sa | しゅ su | しょ so |
た ta | ち csi | つ cu | て te | と to | ちゃ csa | ちゅ csu | ちょ cso |
な na | に ni | ぬ nu | ね ne | の no | にゃ nya | にゅ nyu | にょ nyo |
は ha | ひ hi | ふ fu | へ he | ほ ho | ひゃ hja | ひゅ hju | ひょ hjo |
ま ma | み mi | む mu | め me | も mo | みゃ mja | みゅ mju | みょ mjo |
や ja | ゆ ju | よ jo | |||||
ら ra | り ri | る ru | れ re | ろ ro | りゃ rja | りゅ rju | りょ rjo |
わ wa | ゐ wi | ゑ we | を o/wo | ||||
ん n | |||||||
が ga | ぎ gi | ぐ gu | げ ge | ご go | ぎゃ gja | ぎゅ gju | ぎょ gjo |
ざ dza | じ dzsi | ず dzu | ぜ dze | ぞ dzo | じゃ dzsa | じゅ dzsu | じょ dzso |
だ da | ぢ (dzsi) | づ (dzu) | で de | ど do | ぢゃ (dzsa) | ぢゅ (dzsu) | ぢょ (dzso) |
ば ba | び bi | ぶ bu | べ be | ぼ bo | びゃ bja | びゅ bju | びょ bjo |
ぱ pa | ぴ pi | ぷ pu | ぺ pe | ぽ po | ぴゃ pja | ぴゅ pju | ぴょ pjo |
Részletes katakana táblázat:
Magánhangzók | Lágyítás | ||||||
ア a | イ i | ウ u | エ e | オ o | ja | ju | jo |
---|---|---|---|---|---|---|---|
カ ka | キ ki | ク ku | ケ ke | コ ko | キャ kja | キュ kju | キョ kjo |
サ sza | シ si | ス szu | セ sze | ソ szo | シャ sa | シュ su | ショ so |
タ ta | チ csi | ツ cu | テ te | ト to | チャ csa | チュ csu | チョ cso |
ナ na | ニ ni | ヌ nu | ネ ne | ノ no | ニャ nya | ニュ nyu | ニョ nyo |
ハ ha | ヒ hi | フ fu | ヘ he | ホ ho | ヒャ hja | ヒュ hju | ヒョ hjo |
マ ma | ミ mi | ム mu | メ me | モ mo | ミャ mja | ミュ mju | ミョ mjo |
ヤ ja | ユ ju | ヨ jo | |||||
ラ ra | リ ri | ル ru | レ re | ロ ro | リャ rja | リュ rju | リョ rjo |
ワ wa | ヰ wi | ヱ we | ヲ* wo | ||||
ン n | |||||||
ガ ga | ギ gi | グ gu | ゲ ge | ゴ go | ギャ gja | ギュ gju | ギョ gjo |
ザ dza | ジ dzsi | ズ dzu | ゼ dze | ゾ dzo | ジャ dzsa | ジュ dzsu | ジョ dzso |
ダ da | ヂ (dzsi) | ヅ (dzu) | デ de | ド do | ヂャ (dzsa) | ヂュ (dzsu) | ヂョ (dzso) |
バ ba | ビ bi | ブ bu | ベ be | ボ bo | ビャ bja | ビュ bju | ビョ bjo |
パ pa | ピ pi | プ pu | ペ pe | ポ po | ピャ pja | ピュ pju | ピョ pjo |
ヴァ va | ヴィ vi | ヴ vu | ヴェ ve | ヴォ vo | ヴャ vja | ヴュ vju | ヴョ vjo |
シェ se | |||||||
ジェ dzse | |||||||
チェ cse | |||||||
スィ szi | |||||||
ズィ dzi | |||||||
ティ ti | トゥ tu | テュ tyu | |||||
ディ di | ドゥ du | デュ gyu | |||||
ツァ ca | ツィ ci | ツェ ce | ツォ co | ||||
ファ fa | フィ fi | フェ fe | フォ fo | フュ fju | |||
* ji | (*) イェ je | ||||||
ウィ wi | * wu | ウェ we | ウォ wo | ||||
(クヮ) クァ kwa | クィ kwi | クェ kwe | クォ kwo | ||||
(グヮ) グァ gwa | グィ gwi | グェ gwe | グォ gwo |
* ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor. A különleges (ji/wu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el. A hiragana változatának (を) azonban jelentős szerepe van a nyelvben, mivel főnevek végéhez kapcsolva ez fejezi ki a tárgyesetet. A wi (ゐ,ヰ) és a we (ゑ,ヱ) karaktereket ma már szinte egyáltalán nem használják.
A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):
Hepburn | magyar |
---|---|
ts | c |
ch | cs |
z | dz |
j | dzs |
y | j |
sh | s |
s | sz |
w | v |
ō ē ū (néha jelöletlen) |
ó é ú |
Példák:
Japán | Hepburn | magyar |
---|---|---|
ローマ字 | rōmaji | rómadzsi |
漢字 | kanji | kandzsi |
黒澤 | Kurosawa | Kuroszava |
小林 研一郎 | Ken-Ichirō Kobayashi | Kobajasi Ken'icsiró |
Az átírásban a ni betűk nem csak a szótag megjelenésével, hanem az n és i egymás után következő szótagok egybeolvasásával is előfordulhatnak. Ennek megkülönböztetésére az utóbbi esetben aposztrófot teszünk az átírásban a betűk közé (pl. a fenti 研一郎 Ken'icsiró névben). Ezt a megkülönböztetést sokszor elmulasztják feltüntetni. A például adott név sajátossága továbbá, hogy angol átírásában a kötőjeles, nagy I betűs változat terjedt el, azonban a szabályszerű átírás ott is Ken'ichirō.
Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg Ószaka) stb.
Központozási jelek
A régi japán írásrendszerben nem található egyetlen központozási jel sem, az összefüggéseket a szövegkörnyezet és a szövegek elhelyezkedése adja. A szöveg struktúrájának megértéséhez a napjainkban használt jelek segítenek, megjegyzendő, hogy a japán írásban nincsenek szóközök, az írásjegyek egymás után következnek.
Főbb jelek:
- 。 kicsi, karika alakú mondatvégi írásjel, használatában megfelel a magyar pontnak;
- 、 vessző, használata a magyaréhoz hasonló, bár szabadabb helyesírási szabályok alapján. Jobb-alsó irányban kiszélesedő, könnycsepp alakú jel;
- ・ a sorok szélességének/magasságának közepén (az írás irányától függően) levő pontot az idegen nyelvű szavak elválasztására használják, például: レオナルド・ダ・ヴィンチ reonarudo da vincsi (Leonardo da Vinci);
- 「 」 『 』 idézőjelek, használata a magyaréhoz hasonló;
- más latin karaktereket, így a kérdőjelet (?) és felkiáltójelet (!) is a magyarhoz hasonló módon használják. Olykor – az angol nyelv hatása miatt – az általunk is használt pont és vessző jeleket használják.
Nyelvtan
A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.
A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- – topik jelölő, ga- – (nem topik) alany jelölője, o- – tárgyjelölő, ni- – mindenféle helyviszony jelölője, no- – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula stb. A többes számot sokszor nem jelölik, de ha szükséges, ki tudják fejezni, viszont csak a főnéven és névmáson jelenhet meg, az ige vagy a melléknév sohasem kerülhet többes számba. A többes szám kifejezésére alkalmazhatnak toldalékot: -tacsi (kodomo-tacsi 'gyerekek'), -ra (kare-ra 'ők') vagy megduplázzák a főnevet: (hito-bito 'emberek', ahol hangtani változás is történhet a szó belsejében b>h). A többes számot általánosan alkalmazó nyelvekhez hasonlóan a megszámlálhatatlan főnevek, tehát az anyagnevek vagy az elvont fogalmak nevei esetében azonban nem alkalmazzák.
A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva).
A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű:
A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg - légy szíves, csináld meg - tisztelettel kérlek, hogy csináld meg.
Nincs magánhangzóharmónia.
A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, például a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb.
Nyelvjárásai
A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tokió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kiotó és Oszaka (Ószaka-ben : Oszaka dialektus) több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt, u magánhangzó kissé az u és ü között való kiejtése, valamint a ni szótag nyi-nek ejtése); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatalizáció hatása a megelőző mássalhangzóra).
A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tokiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. A japán nyelv rengeteg szót kölcsönzött (és kölcsönöz még ma is), elsősorban a kínai (mandarin) és angol nyelvekből. Írásban ezeket katakanával szokták írni.
Lásd még
Külső hivatkozások
- Theiling.de: a japán hiragana és katakana gyakorlása
- Japanese kanji and vocabulary
- A japán írásmódról egy pár szóban
- Magyar–Japán / Japán-Magyar Webszótár (Tamino)
- Az eredeti 1000 kanji szótára, Japán–magyar szójegyzék, kandzsijegyzék, nyelvi teszt a JLPT nyelvvizsgákhoz
- 1000 kanji online - magyar nyelven
- Magyar–japán szótár (mj-nlp)
- OmegaJi: Ingyenes, nyílt forráskódú japán–angol szótárprogram
- Japán nyelvű ábécé, irkafüzet (PDF)