„Nicholas Roerich” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: hi:निकोलस रोरिक |
a →Források: DEFAULTSORT |
||
30. sor: | 30. sor: | ||
*[http://roerichtrust.org International Roerich Memory Trust, {{en}} {{ru}}] |
*[http://roerichtrust.org International Roerich Memory Trust, {{en}} {{ru}}] |
||
{{Portál|Művészet}} |
{{Portál|Művészet}} |
||
{{DEFAULTSORT:Roerich Nicholas}} |
|||
[[Kategória:Orosz festők]] |
[[Kategória:Orosz festők]] |
||
[[Kategória:Emigráns oroszok]] |
[[Kategória:Emigráns oroszok]] |
A lap 2013. március 5., 21:51-kori változata
Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 19.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelmééért (Pax Cutura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.
Életpályája
A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt az ő munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszszentelő c. balettjéhez.
1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.
Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.[1]
Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.
Galéria
-
Tengerentúli látogatók (1901)
-
Könyvillusztráció (1911)
-
Az utolsó angyal (1912)
-
Ukrán ortodox kolostor mozaikja
-
Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Roerich Paktumot a Fehér Házban (1935. április. 15.)
Jegyzetek
Források
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- International Roerich Memory Trust, (angolul) (oroszul)