„Borzasztó csörgőkígyó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő módosítása: pt:Cascavel→pt:Cascavel-de-quatro-ventas |
a map |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
| genus = '''''Crotalus''''' |
| genus = '''''Crotalus''''' |
||
| genus_authority = [[Carl von Linné|Linnaeus]], [[1758]] |
| genus_authority = [[Carl von Linné|Linnaeus]], [[1758]] |
||
| range_map = Crotalus durissus distribution.png |
|||
| subdivision_ranks = [[Faj]]ok |
| subdivision_ranks = [[Faj]]ok |
||
| subdivision = |
| subdivision = |
||
A lap 2013. február 15., 17:31-kori változata
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Borzasztó csörgőkígyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Borzasztó csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Borzasztó csörgőkígyó témájú kategóriát. |
A borzasztó csörgőkígyó (Crotalus durissus) egy mérges viperafajta, mely Dél-Amerikában található. Jelenleg nyolc alfaja ismert.[1]
Elterjedése
Ez a kígyó megtalálható minden dél-amerikai országban, kivéve Ecuadort és Chilét. Azonban elterjedése szétszórt,[2] több elkülönült populációja él Dél-Amerika északi részén, beleértve Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana területeit és Brazília északi részét. Előfordul még Brazília keleti részétől Peru dél-keleti területeiig, illetve Bolíviában, Paraguayban, Uruguayban és Argentína északi részén,[3] és találtak még ilyen fajt a Karib-szigetek egyes részein.[2]
Megjelenés
Feje tetején és nyakán két sötét csík fut végig. Gerince fölött kiemelkednek a pikkelyek. Színe barna és szürke foltokból áll. Mint minden csörgőkígyónak, van csörgő a farka végén. Hossza általában 1-1,8 méter közé esik.[2] Fején hőérzékelő szerv található.
Életmód,viselkedés
Tápláléka rágcsálók, madarak, hüllők, melyeket erős mérgével bénít meg, majd egészben nyeli le. Gödörkeszervének köszönhetően éjszaka is tud vadászni. Vészhelyzetben csörgőjét nem rázza figyelmeztetően. Mérge veszélyes az emberre, erős idegméreg (crotoxin és crotamin keveréke), bénulást okoz. A bénulás a perifériás izmokon a legerősebb, de végül légzésleállás vezethet halálhoz. A túlélt harapás következménye végleges vakság is lehet.
Szaporodás
a.jpg)
Elevenszülő, 2-47 ivadéka lehet.[forrás?]
Alfajok
| Alfaj[4] | Leíró[4] | Köznév | Földrajzi elterjedés |
|---|---|---|---|
| C. d. cumanensis | Humboldt, 1833 | Venezuelai csörgőkígyó[5] | Kolumbia és Venezuela |
| C. d. durissus | Linnaeus, 1758 | Dél-amerikai csörgőkígyó[6] | Guyana, Francia Guyana, Suriname |
| C. d. marajoensis | Hoge, 1966 | Marajoni csörgőkígyó[6] | Marayo-sziget (Brazília) |
| C. d. maricelae | García Pérez, 1995 | Venezuela | |
| C. d. ruruima | Hoge, 1966 | Venezuela[6] | |
| C. d. terrificus | (Laurenti, 1768) | Cascavel csörgőkígyó[5] | Dél-Brazília, Peru, Bolívia, Paraguay, Uruguay, Észak-Argentína |
| C. d. trigonicus | Harris & Simmons, 1978 | Guyana | |
| C. d. unicolor | Lidth de Jeude, 1887 | Aruba-szigeti csörgőkígyó[7] | Aruba-sziget Venezuela.[7] |
| C. d. vegrandis | Klauber, 1941 | Uracói csörgőkígyó[7] | Venezuela.[7] |
Jegyzetek
- ↑ 'Crotalus durissus - Linnaeus, 1758 ' (angol nyelven). ITIS. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
- ↑ a b c Campbell, Johnatan A., William W. Lamar, Edmund D. Brodie. The venomous reptiles of the Western Hemisphere, 1. kötet (angol nyelven). Comstock Pub. Associates (2004. április 25.). ISBN 9780801441417
- ↑ McDiarmid, Roy W., Jonathan A. Campbell, T'Shaka A. Touré. Snake species of the world: a taxonomic and geographic reference, 1. kötet (angol nyelven). Herpetologists' League (1999. április 25.). ISBN 9781893777002
- ↑ a b ITIS
- ↑ a b Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 0-8069-6460-X.
- ↑ a b c Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN 0-398-02808-7.
- ↑ a b c d Klauber LM. 1997. Rattlesnakes: Their Habitats, Life Histories, and Influence on Mankind. Second Edition. 2 volumes. Reprint, University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-21056-5.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)