„Poti” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
68. sor: | 68. sor: | ||
[[1578]]-ban a [[Török Birodalom]] hódította meg Potit. A törökök alaposan megerősítették a várost, amelyet ők ''Faş'' néven ismertek, és amely egyik kaukázusi kereskedelmi központjukká vált, nagy rabszolgapiaccal. A nyugat-grúziai hercegek egyesített serege [[1640]]-ben visszafoglalta a várost, [[1723]]-ban azonban ismét a törökök kezébe került. A grúzok az orosz cár csapataival szövetkezve [[1770]]-71-ben sikertelen kísérletet tettek a város visszahódítására. Amikor a következő évszázad elején az oroszok elfoglalták a grúz területek jórészét, [[1809]]-ben grúz szabadcsapatok segítségével Potiból is elűzték a török hadsereget, de a [[bukaresti szerződés (1812)|bukaresti szerződés]] ([[1812]]) a város visszaadására kötelezte őket. A következő [[Orosz-török háború (1828-1829)|orosz-török háború]] ([[1828]]-29) ismét fordulatot hozott és Potit Oroszország kapta. [[1858]]-ban a [[Kutaiszi kormányzóság]] részévé tették és kikötővárosi státuszt kapott. [[1863]] és [[1905]] közt kikötőjét újjáépítették. [[1872]]-ben a kaukázusi vasúti forgalom egyik végállomásává vált, amelyet direkt vonal kötött össze [[Tbiliszi|Tiflisszel]]. |
[[1578]]-ban a [[Török Birodalom]] hódította meg Potit. A törökök alaposan megerősítették a várost, amelyet ők ''Faş'' néven ismertek, és amely egyik kaukázusi kereskedelmi központjukká vált, nagy rabszolgapiaccal. A nyugat-grúziai hercegek egyesített serege [[1640]]-ben visszafoglalta a várost, [[1723]]-ban azonban ismét a törökök kezébe került. A grúzok az orosz cár csapataival szövetkezve [[1770]]-71-ben sikertelen kísérletet tettek a város visszahódítására. Amikor a következő évszázad elején az oroszok elfoglalták a grúz területek jórészét, [[1809]]-ben grúz szabadcsapatok segítségével Potiból is elűzték a török hadsereget, de a [[bukaresti szerződés (1812)|bukaresti szerződés]] ([[1812]]) a város visszaadására kötelezte őket. A következő [[Orosz-török háború (1828-1829)|orosz-török háború]] ([[1828]]-29) ismét fordulatot hozott és Potit Oroszország kapta. [[1858]]-ban a [[Kutaiszi kormányzóság]] részévé tették és kikötővárosi státuszt kapott. [[1863]] és [[1905]] közt kikötőjét újjáépítették. [[1872]]-ben a kaukázusi vasúti forgalom egyik végállomásává vált, amelyet direkt vonal kötött össze [[Tbiliszi|Tiflisszel]]. |
||
Poti különösen [[Niko Nikoladze]] polgármestersége idején ([[1894]] - [[1912]]) nőtt méretben és fontosságban. Ekkor épült a drámai színház, a neobizánci stílusú katedrális, két gimnázium, az |
Poti különösen [[Niko Nikoladze]] polgármestersége idején ([[1894]] - [[1912]]) nőtt méretben és fontosságban. Ekkor épült a drámai színház, a neobizánci stílusú katedrális, két gimnázium, az villamos erőmű, az olajfinomító stb. [[1900]]-ra Poti a Fekete-tenger egyik legfontosabb kikötője lett, amelyen áthaladt Grúzia [[mangán]] és [[szén]] [[export]]jának jórésze.<ref>Jones (2005), p. 88.</ref> [[1905]] decemberében, az [[1905-ös orosz forradalom]] idején munkások [[sztrájk]]jai és [[barikád (torlasz)|barikád]]harcok színterévé vált. Az [[1917-es oroszországi forradalmak|1917-es orosz forradalom]] idején a város újra főszerepet kapott: itt szálltak partra a német és brit expedíció seregek. [[1918]]. [[május 28.|május 28-án]], [[Poti egyezmény|előzetes szövetségi egyezményt]] írt alá Potiban [[Németország]] és [[Grúz Demokratikus Köztársaság|Grúzia]]. [[1921]]. [[március 14.|március 14-én]] azonban a Grúziát alávető Vörös Hadsereg elfoglalta Potit is. A szovjet korszakban a város fontos kikötő maradt és ipari fejlődése, katonai központtá válása folytatódott. |
||
== Gazdaság == |
== Gazdaság == |
A lap 2013. február 12., 08:19-kori változata
Poti (ფოთი) | |||
Poti központja, a piac | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Grúzia | ||
Régió | Szamegrelo-Felső-Szvanéti | ||
Alapítás éve | I. e. 7. század | ||
Irányítószám | 4400 | ||
Körzethívószám | (+995) 493 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 41 500 fő (2023)[1] | ||
Népsűrűség | 716,6 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 0 m | ||
Terület | 65,8 km² | ||
Időzóna | MSK (UTC+3) MSD (UTC+4) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 42° 09′, k. h. 41° 40′Koordináták: é. sz. 42° 09′, k. h. 41° 40′ | |||
Poti weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Poti témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Poti (grúzul ფოთი) kikötőváros Grúzia nyugati részében, a Fekete-tenger keleti partján, az Abháziával szomszédos Szamegrelo-Zemo Szvanéti régióban.
Az ókori görög Phászisz gyarmatváros közelében épült. A 20. század eleje óta fontos kikötő és ipari központ, egyúttal a grúz hadiflotta fő bázisa és központja.
Népessége 2002-es adat szerint 47 149 fő.
A 2008 augusztusi dél-oszétiai háború során Poti jelentős károkat szenvedett.
Földrajza
A grúz fővárostól, Tbiliszitől 312 kilométerre nyugatra fekszik, a Rioni folyó mocsaras deltavidékén. A város környékén a mocsaraktól elhódított területeken citrustermesztés folyik. A várost a Kolheti Nemzeti Park veszi körül, délkeleti szomszédja a Kaparcsina nevű kis folyó, délnyugaton a Paliasztomi-tó. Mintegy öt kilométerre délre Potitól van Maltakva falu, tengerparti üdülőközpont.
Poti átlaghőmérséklete 14,1 °C; januárban 2 °C, júliusban 22,9 °C. A csapadék bőséges, éves mennyisége eléri az 1960 millimétert.
Történelme
Az ókorban és a középkorban
Poti és környéke feljegyzett történelme 26 évszázadot ölel fel. Az ókorban és a középkor elején Phászisz görög polisz uralta a vidéket, amelyet milétoszi telepesek alapítottak Themisztegórasz vezetésével a Kr. e. 7. század legvégén vagy a Kr. e. 6. század legelején. Az ókor során Kolkhisz fontos kereskedelmi és kulturális központja volt. Sztrabón és idősebb Plinius szerint a Phászisz folyó (ma: Rioni) mentén futott a Fekete-tengerhez az indiai kereskedelmi út.[2]
Hosszú viták után, víz alatt nehéz körülmények közt végzett régészeti kutatások segítségével mára sikerült azonosítani az ókori város hozzávetőleges helyét. A várost, vagy legalábbis egy részét az a tó nyelhette el, amelynek a partján Sztrabón szerint állt. A város helyének pontos meghatározása máig sem sikerült, ezt megnehezítik az elmúlt évszázadok alatt történt geomorfológiai változások. (A Rioni alsó folyása a mocsárvidéken gyakran változtatott medret.)
A harmadik mithridatészi háború során Phászisz a rómaiak kezébe került. A római parancsnok Pompeius, miután Ibériából Kolkhiszba lépett, itt találkozott Servilius legátussal, euxinusi (fekete-tengeri) flottájának parancsnokával Kr. e. 65-ben.[3]
A kereszténység elterjedése után Phászisz püspöki székhely lett. Egyik püspöke, Kürosz alexandriai pátriárka is volt, 630 és 641 között. A Keletrómai Birodalom és a Szászánida Birodalom közti láz háború (542 - 562) során a perzsák megtámadták Phásziszt, de sikertelenül.
A 8. században a grúz írott forrásokban megjelent a Poti név. Poti a grúz királyság tengeri kereskedelmének központja volt, a középkori európai utazók Fasso néven ismerték.[4] A 14. században Genova kereskedelmi lerakatot létesített itt, de ez nem élt meg hosszú időt.
Későbbi történelme
1578-ban a Török Birodalom hódította meg Potit. A törökök alaposan megerősítették a várost, amelyet ők Faş néven ismertek, és amely egyik kaukázusi kereskedelmi központjukká vált, nagy rabszolgapiaccal. A nyugat-grúziai hercegek egyesített serege 1640-ben visszafoglalta a várost, 1723-ban azonban ismét a törökök kezébe került. A grúzok az orosz cár csapataival szövetkezve 1770-71-ben sikertelen kísérletet tettek a város visszahódítására. Amikor a következő évszázad elején az oroszok elfoglalták a grúz területek jórészét, 1809-ben grúz szabadcsapatok segítségével Potiból is elűzték a török hadsereget, de a bukaresti szerződés (1812) a város visszaadására kötelezte őket. A következő orosz-török háború (1828-29) ismét fordulatot hozott és Potit Oroszország kapta. 1858-ban a Kutaiszi kormányzóság részévé tették és kikötővárosi státuszt kapott. 1863 és 1905 közt kikötőjét újjáépítették. 1872-ben a kaukázusi vasúti forgalom egyik végállomásává vált, amelyet direkt vonal kötött össze Tiflisszel.
Poti különösen Niko Nikoladze polgármestersége idején (1894 - 1912) nőtt méretben és fontosságban. Ekkor épült a drámai színház, a neobizánci stílusú katedrális, két gimnázium, az villamos erőmű, az olajfinomító stb. 1900-ra Poti a Fekete-tenger egyik legfontosabb kikötője lett, amelyen áthaladt Grúzia mangán és szén exportjának jórésze.[5] 1905 decemberében, az 1905-ös orosz forradalom idején munkások sztrájkjai és barikádharcok színterévé vált. Az 1917-es orosz forradalom idején a város újra főszerepet kapott: itt szálltak partra a német és brit expedíció seregek. 1918. május 28-án, előzetes szövetségi egyezményt írt alá Potiban Németország és Grúzia. 1921. március 14-én azonban a Grúziát alávető Vörös Hadsereg elfoglalta Potit is. A szovjet korszakban a város fontos kikötő maradt és ipari fejlődése, katonai központtá válása folytatódott.
Gazdaság
Gazdaságának legfontosabb szektorai a szolgáltatások, illetve az élelmiszeripar. A poti tengeri kikötőben évente 7,7 millió tonna árut raknak át.
2008 áprilisában a grúz állam 51%-os részesedést adott el a kikötőben az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Rász-el-Haima emírség Befektető Hatóságának, amely 49 éves koncesszió keretében szabadkereskedelmi övezetet hozott létre és egy új kikötőterminált kíván építeni.
Testvérvárosai
- LaGrange (Georgia), USA
- Burgasz, Bulgária
- Larnaka, Ciprus
- Aktau, Kazahsztán (2005)
Jegyzetek
- ↑ https://www.geostat.ge/en/modules/categories/41/population
- ↑ Otar Lordkipanidze (2000), Phasis: The River and City in Colchis. Franz Steiner Verlag, ISBN 3-515-07070-2, p. 31.
- ↑ John Leach (1986), Pompey the Great, p. 84. Routledge, ISBN 0709941277.
- ↑ W.E.D. Allen (Aug., 1929), The March-Lands of Georgia. The Geographical Journal, Vol. 74, No. 2, p. 135.
- ↑ Jones (2005), p. 88.
További információk
- Poti city web site
- Poti Sea Port authority web site
- Chart of Poti port
- @bbc - The Georgian foreign ministry said the Black Sea port of Poti, which is the site of a major oil shipment facility, had been "devastated" by a Russian aerial bombardment.