„Kanizsai János” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: ragok jav
7. sor: 7. sor:


==Élete==
==Élete==
A Kanizsai család nemzékrendi<ref group=mj> Forrásként megjelölt [[Nagy Iván (történész)|Nagy Iván]] könyvének alcíméből véve </ref> tábláiban Kanizsai (II.) János névvel szerepel. 1367-től szerepel a történeti forrásokban. Először egri prépost volt, majd esztergomi prépost lett 1377-től 1384-ig.
A Kanizsai család nemzékrendi<ref group=mj> Forrásként megjelölt [[Nagy Iván (történész)|Nagy Iván]] könyvének alcíméből véve </ref> tábláiban Kanizsai (II.) János névvel szerepel. 1367-től szerepel a történeti forrásokban.


Kanizsai János és [[Ilosvay Leusták]] az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy [[Hedvig lengyel királynő]] mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantsanak ki.<ref group=mj> Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.</ref>
Zsigmond király szoros híveként oldalán harcolt 1396-ban a [[Nikápolyi csata|nikápolyi vesztes csatában]], amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt.


1374-78 között a padovai egyetemen tanult és az utolsó két évben az egyetem rektora volt. Hazatérése után a királyné támogatásával egri püspök lett (1384-től). 1387-ben lett Esztergom érseke és ezt a legnagyobb egyházi méltóságot egészen haláláig betöltötte.
1374-78 között a padovai egyetemen tanult és az utolsó két évben az egyetem rektora volt. Hazatérése után a királyné támogatásával egri püspök lett (1384-től). 1387-ben lett Esztergom érseke és ezt a legnagyobb egyházi méltóságot egészen haláláig betöltötte. Ő volt az első esztergomi érsek, akit, [[IX. Bonifác pápa]] "az apostoli szentszék született követének" méltóságával tüntette ki 1394-ben, és ő volt az első [[prímás | prímási]] címet viselő esztergomi érsek. <ref> A magyar prímás ma is gyakorol követi jogokat. </ref>


Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester meggyilkolásában 1397-ben.<ref group=mj> Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.</ref> Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg.
Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője lett.<ref group=mj> A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.</ref>.


Kanizsai János és [[Ilosvay Leusták]] az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy [[Hedvig lengyel királynő]] mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantson ki.<ref group=mj> Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.</ref>
Kanizsai János volt az első esztergomi érsek, akit, [[IX. Bonifác pápa]] "az apostoli szentszék született követének" méltóságával tüntette ki 1394-ben, és ő volt az első [[prímás | prímási]] címet viselő esztergomi érsek. <ref> A magyar prímás ma is gyakorol követi jogokat. </ref>
Szoros híveként Zsigmond király oldalán harcolt 1396-ban a [[Nikápolyi csata|nikápolyi vesztes csatában]], amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt.


Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester meggyilkolásának 1397-ben.<ref group=mj> Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.</ref> Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg.
1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője lett, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében <ref> Legimitációs problémák merültek fel, ezért az ellenzéki bárok ligája az ország koronájára hivatkozva próbált uralkodni </ref> kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.<ref group=mj> Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.</ref> [[II. Ulászló lengyel király|II. Jagelló Ulászló lengyel királynak]] ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós nádor]] kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette [[Siklósi-liga]], mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] királlyá<ref group=mj>Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye</ref> választó főúri újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni és az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte. <ref> Birtokait és az érsekség jövedelmét [[Stiborici Stibor]] kezelte. </ref>
Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője volt.<ref group=mj> A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.</ref>.

1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője volt, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében <ref> Legimitációs problémák merültek fel, ezért az ellenzéki bárok ligája az ország koronájára hivatkozva próbált uralkodni </ref> kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.<ref group=mj> Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.</ref> [[II. Ulászló lengyel király|II. Jagelló Ulászló lengyel királynak]] ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. [[Garai Miklós (nádor, 1366–1433)|Garai Miklós nádor]] kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette [[Siklósi-liga]], mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a [[László nápolyi király|Nápolyi Lászlót]] királlyá<ref group=mj>Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye</ref> választó főúr újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én [[Zára|Zárában]] királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni, valamint az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte. <ref> Birtokait és az érsekség jövedelmét [[Stiborici Stibor]] kezelte. </ref>


Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közzé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott.
Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közzé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott.

A lap 2013. február 9., 11:14-kori változata

Kanizsai János (1350. ? – 1418. május 30.) egri püspök, majd esztergomi érsek volt 1387-1418 között. Több hadi cselekményben vett részt Zsigmond király mellett. Kétszer is részt vett sikertelen megbuktatásában, de megkegyelmezett neki. Élete végén Zsigmond bizalmi embere lett ismét.

Család származása

A Kanizsai család magyar származású. Eredetét a 108 nemzetség egyikéből, az Osl vagy Osth nemből vette át. Korabeli írásokban Kanisay névvel is szerepelnek a család tagjai. Apja Kanizsai (I.) János volt, aki testvérével Istvánnal – aki később zágrábi püspök volt - együtt vett részt a Nagy Lajos király vezette nápolyi hadjáratban (1347-50) és az ottani csatákban jelentős érdemeket szerzett.

Élete

A Kanizsai család nemzékrendi[mj 1] tábláiban Kanizsai (II.) János névvel szerepel. 1367-től szerepel a történeti forrásokban.


1374-78 között a padovai egyetemen tanult és az utolsó két évben az egyetem rektora volt. Hazatérése után a királyné támogatásával egri püspök lett (1384-től). 1387-ben lett Esztergom érseke és ezt a legnagyobb egyházi méltóságot egészen haláláig betöltötte. Ő volt az első esztergomi érsek, akit, IX. Bonifác pápa "az apostoli szentszék született követének" méltóságával tüntette ki 1394-ben, és ő volt az első prímási címet viselő esztergomi érsek. [1]


Kanizsai János és Ilosvay Leusták az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy Hedvig lengyel királynő mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantson ki.[mj 2] Szoros híveként Zsigmond király oldalán harcolt 1396-ban a nikápolyi vesztes csatában, amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt.

Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi (III.) István főlovászmester meggyilkolásának 1397-ben.[mj 3] Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg. Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője volt.[mj 4].

1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője volt, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében [2] kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.[mj 5] II. Jagelló Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. Garai Miklós nádor kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette Siklósi-liga, mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a Nápolyi Lászlót királlyá[mj 6] választó főúr újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én Zárában királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni, valamint az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte. [3]

Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közzé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott. Amikor Zsigmond hosszabb ideig távol volt az országtól –mint német–római császár – Garai nádorral együtt töltötték be a magyarországi helytartóságot. 1417-ben részt vett a nagy jelentőségű konstanzi zsinaton.[mj 7]

Emlékezete

Esztergomban Mária kápolnát alapított.

Megjegyzések

  1. Forrásként megjelölt Nagy Iván könyvének alcíméből véve
  2. Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.
  3. Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.
  4. A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.
  5. Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.
  6. Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye
  7. A zsinatra érkezéskor Zsigmond fogadta fényes kísérettel.

Hivatkozások

  1. A magyar prímás ma is gyakorol követi jogokat.
  2. Legimitációs problémák merültek fel, ezért az ellenzéki bárok ligája az ország koronájára hivatkozva próbált uralkodni
  3. Birtokait és az érsekség jövedelmét Stiborici Stibor kezelte.

Források

  • Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal Ötödik kötet. Ráth Mór kidása. Pest: (kiadó nélkül). 1859.  
  • Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest: (kiadó nélkül). 1984.  
  • Kollányi Frigyes: Esztergombi kanonok 1100-1900. Esztergom: (kiadó nélkül). 1900.  
  • V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai család és névadó várak Mohács előtti történetéhez. (1987) periodika nélkül
  • Reiszig Ede: A Kanizsaiak a Xv. században. Turul. 1941.