„Kanizsai János” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Élete: bh jav |
a Egri püspökök kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 41. sor: | 41. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Kaniz~sai Janos}} |
{{DEFAULTSORT:Kaniz~sai Janos}} |
||
[[Kategória:1418-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1418-ban elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Egri püspökök]] |
|||
A lap 2013. február 9., 00:55-kori változata
Kanizsai János (1350. ? – 1418. május 30.) egri püspök, majd esztergomi érsek volt 1387-1418 között. Több hadi cselekményben vett részt Zsigmond király mellett. Kétszer is részt vett sikertelen megbuktatásában, de megkegyelmezett neki. Élete végén Zsigmond bizalmi embere lett ismét.
Család származása
A Kanizsai család egy magyar származású és eredetét a 108 nemzetség egyikéből az Osl vagy Osth nemből vette át. Korabeli írásokban Kanisay névvel is szerepel a család tagjai. Apja Kanizsai (I.) János volt, aki testvérével Istvánnal – aki később zágrábi püspök volt- együtt vettek részt Nagy Lajos király vezette nápolyi hadjáratokban (1347-50) és az ottani csatákban jelentős érdemeket szerzett.
Élete
A Kanizsai család nemzékrendi[mj 1] tábláiban Kanizsai (II.) János névvel szerepel. 1367-től szerepel a történeti forrásokban. Először egri prépost volt, majd esztergomi prépost lett 1377-től 1384-ig.
Kanizsai János és Ilosvay Leusták az ország nádora 1395-ben csapataikkal megakadályozták, hogy Hedvig lengyel királynő mellett kiálló felvidéki nemesség nyílt lázadást robbantsanak ki.[mj 2] Zsigmond király szoros híveként oldalán harcolt 1396-ban a nikápolyi vesztes csatában, amely Zsigmond első politikai kudarca volt. A csatavesztés után, a menekülésben is Zsigmond mellett maradt.
1374-78 között a padovai egyetemen tanult és az utolsó két évben az egyetem rektora volt. Hazatérése után a királyné támogatásával egri püspök lett (1384-től). 1387-ben lett Esztergom érseke és ezt a legnagyobb egyházi méltóságot egészen haláláig betöltötte.
Egyik értelmi szerzője volt Lackfi (II.) István erdélyi vajda és unokaöccse Lackfi III. István főlovászmester meggyilkolásában 1397-ben.[mj 3] Zsigmond király a család vagyonát elkobozta és nagy részét Kanizsai János kapta meg. Az 1400-as évek elején a Zsigmond ellen szövetkező ellenzéki mozgalmak egyik szervezője lett.[mj 4].
1401. áprilisában a király elleni lázadás vezetője lett, amely során a királyt fogságba ejtették Budán és a Szent Korona nevében kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak.[mj 5] II. Jagelló Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el. Garai Miklós nádor kiszabadította a királyt a fogságból, aki megkegyelmezett Kanizsai püspöknek. A Garay vezette Siklósi-liga, mint főúri szövetség Luxembourgi Zsigmond királyságát megmentette. Kanizsai tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a Nápolyi Lászlót királlyá[mj 6] választó főúri újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én Zárában királlyá koronáztak. Elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is, de Zsigmond újra amnesztiát adott Kanizsai Jánosnak. De ennek már ára volt, le kellett mondani főkancellári címéről, az esztergomi várát is át kellett adni és az érsekség jövedelmét is 1407-ig más kezelte.
Az 1410-es évek elején újra Zsigmond bizalmas emberei közzé került. Visszahelyezték érseki jogaiba, majd német-római főkancellárrá nevezték ki. Érdemi hatalommal járó beosztást azonban már nem kapott. Amikor Zsigmond hosszabb ideig távol volt az országtól –mint német–római császár – Garai nádorral együtt töltötték be a magyarországi helytartóságot. 1417-ben részt vett a nagy jelentőségű konstanzi zsinaton.[mj 7]
Emlékezete
Esztergomban Mária kápolnát alapított.
Megjegyzések
- ↑ Forrásként megjelölt Nagy Iván könyvének alcíméből véve
- ↑ Nagy Lajos király leánya Mária királynő egy tragikus lovasbalesetben meghalt és húga Hedvig Lengyelország királynője volt nem hagyott fel magyarországi trónigényével. De miután magyarországi párthívei nem értek el eredményt, ezért Hedvig végleg felhagyott trónkövetelési terveivel.
- ↑ Ezzel a kettős gyilkossággal elveszítették korábbi hatalmukat és a család is hamarosan kihalt.
- ↑ A mozgalom másik vezetője Bebek Detre nádor volt.
- ↑ Egyik fő céljuk az volt, hogy a király híveit megfosztják vagyonuktól és száműzik az országból.
- ↑ Az Anjou-ház utolsó nagyreményű személye
- ↑ A zsinatra érkezéskor Zsigmond fogadta fényes kísérettel.
Hivatkozások
Források
- Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal Ötödik kötet. Ráth Mór kidása. Pest: (kiadó nélkül). 1859.
- Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest: (kiadó nélkül). 1984.
- Kollányi Frigyes: Esztergombi kanonok 1100-1900. Esztergom: (kiadó nélkül). 1900.
- V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai család és névadó várak Mohács előtti történetéhez. (1987) periodika nélkül
- Reiszig Ede: A Kanizsaiak a Xv. században. Turul. 1941.