„Memex” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a jézus, sose tűnt még fel, hogy ennyi ékezet van a nyelvünkben... |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''Memex''' egy [[Vannevar Bush]] által 1945-ben elképzelt jövőbeli személyi információtároló gépezet. Leírása az ''[[As We May Think]] (Ahogy gondolkozhatunk)'' cimű cikkben, az [[Atlantic Monthly]] júliusi számában jelent meg. |
A '''Memex''' egy [[Vannevar Bush]] által 1945-ben elképzelt jövőbeli személyi információtároló gépezet. Leírása az ''[[http://www.ps.uni-sb.de/~duchier/pub/vbush/vbush-all.shtml As We May Think]] (Ahogy gondolkozhatunk)'' cimű cikkben, az [[Atlantic Monthly]] júliusi számában jelent meg. |
||
A leírt gépezet a mai személyi számítógép ősatyjának tekinthető. Máig is tartó inspirációforrássá vált, többek között hozzájárult [[Ted Nelson]], [[Douglas Engelbart]] és [[Tim Berners Lee]] munkálataihoz, amik eredménye a mai Web lett. A legutóbbi Memex megvalósítási kísérletek közé tartozik [[Gordon Bell]] [[MyLifeBits]] terve. |
A leírt gépezet a mai személyi számítógép ősatyjának tekinthető. Máig is tartó inspirációforrássá vált, többek között hozzájárult [[Ted Nelson]], [[Douglas Engelbart]] és [[Tim Berners Lee]] munkálataihoz, amik eredménye a mai Web lett. A legutóbbi Memex megvalósítási kísérletek közé tartozik [[Gordon Bell]] [[MyLifeBits]] terve. |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
A Memex kinezetre egy íróasztalhoz hasonlított. Felületét üveg borította, amelyre alulról lehetett kivetíteni a gép belséjeben rejtőző információtároló mikrofilmek es egyéb mikro-alkatrészek tartalmát. Az információ kikeresésére egy miniatürizált mechanikus hálozat szolgált, amit az asztalba beépített billentyűzetről meg csavarokrol lehetett irányítani. Az „információcikkek” bevitelekor ezeket egymással véglegesen össze lehetett kapcsolni, így a memória tartalma egy hálózatot képzett. Visszakereséskor a kapcsolatokon keresztül egyik cikkről a másikra ugrálva lehetett elérni a keresett cikket (az ''Ahogy gondolkozhatunk'' cím valoszinűleg az agy műkodésével való hasonlóságra utal). |
A Memex kinezetre egy íróasztalhoz hasonlított. Felületét üveg borította, amelyre alulról lehetett kivetíteni a gép belséjeben rejtőző információtároló mikrofilmek es egyéb mikro-alkatrészek tartalmát. Az információ kikeresésére egy miniatürizált mechanikus hálozat szolgált, amit az asztalba beépített billentyűzetről meg csavarokrol lehetett irányítani. Az „információcikkek” bevitelekor ezeket egymással véglegesen össze lehetett kapcsolni, így a memória tartalma egy hálózatot képzett. Visszakereséskor a kapcsolatokon keresztül egyik cikkről a másikra ugrálva lehetett elérni a keresett cikket (az ''Ahogy gondolkozhatunk'' cím valoszinűleg az agy műkodésével való hasonlóságra utal). |
||
A mechanikai részletekbe mélyen belemenő leírás sok |
A mechanikai részletekbe mélyen belemenő leírás sok olyan újítást előre látott, amikből jónéhány mára megvalósult, viszont abban az időben szinte elképzelhetetlen volt. Ezek közül egyik legérdekesebb az, hogy a tárolt információ annyira miniatürizálva lehetett, hogy a felhasználónak soha nem kellett törlessel foglalkoznia: az életében átélt összes eseményt rögzíthette, az összes tudását, olvasott könyveit, stb. tárolhatta és még úgy sem okozhatott gondot a tárolási kapacitás korlátoltsága. |
||
[[kategória:Informatika]] |
[[kategória:Informatika]] |
A lap 2005. június 4., 01:45-kori változata
A Memex egy Vannevar Bush által 1945-ben elképzelt jövőbeli személyi információtároló gépezet. Leírása az [As We May Think] (Ahogy gondolkozhatunk) cimű cikkben, az Atlantic Monthly júliusi számában jelent meg.
A leírt gépezet a mai személyi számítógép ősatyjának tekinthető. Máig is tartó inspirációforrássá vált, többek között hozzájárult Ted Nelson, Douglas Engelbart és Tim Berners Lee munkálataihoz, amik eredménye a mai Web lett. A legutóbbi Memex megvalósítási kísérletek közé tartozik Gordon Bell MyLifeBits terve.
A Memex kinezetre egy íróasztalhoz hasonlított. Felületét üveg borította, amelyre alulról lehetett kivetíteni a gép belséjeben rejtőző információtároló mikrofilmek es egyéb mikro-alkatrészek tartalmát. Az információ kikeresésére egy miniatürizált mechanikus hálozat szolgált, amit az asztalba beépített billentyűzetről meg csavarokrol lehetett irányítani. Az „információcikkek” bevitelekor ezeket egymással véglegesen össze lehetett kapcsolni, így a memória tartalma egy hálózatot képzett. Visszakereséskor a kapcsolatokon keresztül egyik cikkről a másikra ugrálva lehetett elérni a keresett cikket (az Ahogy gondolkozhatunk cím valoszinűleg az agy műkodésével való hasonlóságra utal).
A mechanikai részletekbe mélyen belemenő leírás sok olyan újítást előre látott, amikből jónéhány mára megvalósult, viszont abban az időben szinte elképzelhetetlen volt. Ezek közül egyik legérdekesebb az, hogy a tárolt információ annyira miniatürizálva lehetett, hogy a felhasználónak soha nem kellett törlessel foglalkoznia: az életében átélt összes eseményt rögzíthette, az összes tudását, olvasott könyveit, stb. tárolhatta és még úgy sem okozhatott gondot a tárolási kapacitás korlátoltsága.