„André Chénier” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
55. sor: 55. sor:
*''Ah ! portons dans les bois ma triste inquiétude'' (''Élégies'')
*''Ah ! portons dans les bois ma triste inquiétude'' (''Élégies'')
*''Ah ! prends un cœur humain, laboureur trop avide'' (''Poésies Antiques'')
*''Ah ! prends un cœur humain, laboureur trop avide'' (''Poésies Antiques'')
*''Amymone'' (''Poésies Antiques'')
*''Art d’aimer, fragment III'' (''Poèmes'')
*''Art d’aimer, fragment II'' (''Poèmes'')
*''Art d’aimer, fragment VIII'' (''Poèmes'')
*''Art d’aimer, fragment VI'' (''Poèmes'')




== Források ==
== Források ==

A lap 2013. február 1., 21:55-kori változata

André Chénier
Joseph-Benoît Suvée a börtönben festette a portrét a költőről
Joseph-Benoît Suvée a börtönben festette a portrét a költőről
Élete
Született1762. október 30.
Isztambul, Oszmán Birodalom
Elhunyt1794. július 25. (31 évesen)
Párizs, első Francia Köztársaság
SírhelyPicpus Cemetery
NemzetiségFrancia francia
SzüleiElisabeth Santi Lomaca
Louis de Chénier
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
Irodalmi irányzatromantika
Első műveLes Bucoliques (Eklogák)
KitüntetéseiConcours général
HatásaVictor Hugo
A Wikimédia Commons tartalmaz André Chénier témájú médiaállományokat.

André Marie Chénier (Konstantinápoly, 1762. október 30.Párizs, 1794. július 25.) francia költő, újságíró, Marie-Joseph Chénier bátyja.

Élete

Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul Marokkóban, anyja görög származású volt. Chénier I. Johanna navarrai királynő által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a hellenisztikus civilizációt és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött Strasbourgban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, elégiákat és eklogákat írt antik mintára, újkori Homérosz akart lenni. Tibullus-t, Propertius-t és Theokritos-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt Londonban. A forradalom kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.

Chénier hevesen támadta a jakobinusokat, különösen Maximilien de Robespierre-t és Jean-Paul Marat-t, a Journal de Paris-ban és a Moniteur-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, Marie-Joseph-fel is.1792 augusztusától bujkált, La Havre-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt XVI. Lajos kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte Charlotte Corday-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére Versailles-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: La jeune captive (Coigny kisasszonyhoz) és Derniers vers d'un poete (Comme un dernier rayon). A Forradalmi Törvényszék előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. Racine-től idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.

Egyetlen francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a Jeu de paume, amit Jacques-Louis Davidnak dedikált, és 1792-ben a Hymne aux Suisses de Châteauvieux, himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a romantika előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel.

Művei

  • Les Bucoliques
  • À Abel (Élégies)
  • À Charlotte Corday (Hymnes et Odes)
  • À compter nos brebis je remplace ma mère (Poésies Antiques)
  • À de Pange aîné (Épîtres)
  • À de Pange (Élégies)
  • À Fanny (I) (Élégies)
  • À Fanny (II) (Élégies)
  • À Fanny (III) (Élégies)
  • À Fanny malade (Élégies)
  • À l’hirondelle (Poésies Antiques)
  • À la France (Hymnes et Odes)
  • Ah ! je les reconnais, et mon cœur se réveille (Élégies)
  • Ah ! portons dans les bois ma triste inquiétude (Élégies)
  • Ah ! prends un cœur humain, laboureur trop avide (Poésies Antiques)
  • Amymone (Poésies Antiques)
  • Art d’aimer, fragment III (Poèmes)
  • Art d’aimer, fragment II (Poèmes)
  • Art d’aimer, fragment VIII (Poèmes)
  • Art d’aimer, fragment VI (Poèmes)


Források

További információk

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz André Chénier témájú médiaállományokat.
Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
André Chénier témában.