„Kiss Árpád (jogász)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. január 30., 22:56-kori változata

Ez a szócikk a jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Árpád (egyértelműsítő lap).

Kiss Árpád (Felsőcsertés, 1907. május 8. – Marosvásárhely, 1976. augusztus 21.) jogász, jogi szakíró, jogi statisztikus.

Életútja

Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban végezte (1926), a kolozsvári I. Ferdinand-Egyetemen jogtudományi oklevelet szerzett (1931). Ügyvédjelölt volt Nyárádszeredán (1931-33), majd Bukarestben folytatott ügyvédi gyakorlatot, ahol mint Willer József országgyűlési képviselő titkára az Országos Magyar Párt (OMP) keretében jogvédelmi feladatokat látott el (1934-40). Marosvásárhelyen 1942-től a város tiszti ügyésze nyugdíjazásáig. Közben az 1950-es években a Duna-csatornánál volt kényszermunkatelepen.

Jogi szakírói működését az Erdélyi Fiatalok munkatársaként kezdte, itt jelent meg Állítsuk fel az erdélyi magyar intelligencia kataszterét c. felhívása (1931/3. sz.). Ugyanebben az évben a Magyar Kisebbség adta ki A kisebbségi kérdés román irodalmának bibliográfiája c. munkáját. Később a jogvégzett fiatalság elhelyezkedési lehetőségeit vizsgálta az Erdélyi Fiatalok hasábjain (1934/4. sz.), a Magyar Kisebbség számára pedig az állami magyar tannyelvű elemi iskolák és tagozatok adatait dolgozta fel a román Közoktatási Minisztérium kimutatásai alapján, figyelmeztetve arra a tényre, hogy magyar tanítási nyelvű állami iskolákban mindössze 11 484 gyermek talált helyet, míg 175 000 magyar tanulót nem részesítenek anyanyelvi oktatásban (1936-37).

Irodalom

Mikó Imre: Kiss Árpád: A kisebbségi kérdés irodalmának bibliográfiája. Erdélyi Fiatalok. (1931/8-10);
Mikó Imre: Huszonkét év. Budapest, 1941. 162-63.

Jegyzetek és források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 == Életútja ==
-Középiskolai tanulmányait a [[gyulafehérvár]]i Majláth Gimnáziumban végezte (1926), a [[kolozsvár]]i I. Ferdinand-Egyetemen jogtudományi oklevelet szerzett (1931). Ügyvédjelölt volt [[Nyárádszereda|Nyárádszeredán]] (1931-33), majd [[Bukarest]]ben folytatott ügyvédi gyakorlatot, ahol mint [[Willer József]] országgyűlési képviselő titkára az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) keretében jogvédelmi feladatokat látott el (1934-40). Marosvásárhelyen 1942-től a város tiszti ügyésze nyugdíjazásáig. Közben az [[1950-es évek]]ben a [[Duna]]-csatornánál volt [[Kitelepítés|kényszermunkatelepen]].
+Középiskolai tanulmányait a [[gyulafehérvár]]i Majláth Gimnáziumban végezte (1926), a [[kolozsvár]]i I. Ferdinand-Egyetemen jogtudományi oklevelet szerzett (1931). Ügyvédjelölt volt [[Nyárádszereda|Nyárádszeredán]] (1931-33), majd [[Bukarest]]ben folytatott ügyvédi gyakorlatot, ahol mint [[Willer József (politikus)|Willer József]] országgyűlési képviselő titkára az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) keretében jogvédelmi feladatokat látott el (1934-40). Marosvásárhelyen 1942-től a város tiszti ügyésze nyugdíjazásáig. Közben az [[1950-es évek]]ben a [[Duna]]-csatornánál volt [[Kitelepítés|kényszermunkatelepen]].
 Jogi szakírói működését az [[Erdélyi Fiatalok]] munkatársaként kezdte, itt jelent meg ''Állítsuk fel az erdélyi magyar intelligencia kataszterét'' c. felhívása (1931/3. sz.). Ugyanebben az évben a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]] adta ki ''A kisebbségi kérdés román irodalmának bibliográfiája'' c. munkáját. Később a jogvégzett fiatalság elhelyezkedési lehetőségeit vizsgálta az Erdélyi Fiatalok hasábjain (1934/4. sz.), a Magyar Kisebbség számára pedig az állami magyar tannyelvű elemi iskolák és tagozatok adatait dolgozta fel a [[Románia|román]] Közoktatási Minisztérium kimutatásai alapján, figyelmeztetve arra a tényre, hogy magyar tanítási nyelvű állami iskolákban mindössze 11 484 gyermek talált helyet, míg 175 000 magyar tanulót nem részesítenek anyanyelvi oktatásban (1936-37).