„Sulyok István (újságíró)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2013. január 28., 18:29-kori változata

Sulyok István (Lugos, 1891. január 29. – Bad Aibiling, Németország, 1945.) erdélyi magyar kisebbségpolitikai szakíró, szerkesztő.

Életútja

Egyetemi tanulmányokat Budapesten és Kolozsváron folytatott. 1912-ben Krassó-Szörény vármegyében járási szolgabírónak nevezték ki, s ezt a tisztséget töltötte be a román közigazgatási hatalomátvételig. 1918 őszén a helyi radikális-szocialista mozgalom vezetője. 1920-ban felelős szerkesztője és vezető publicistája a Krassó-Szörényi Lapoknak. Egy ideig kertészkedésből próbált megélni, majd 1922-ben Jakabffy Elemérrel és Willer Józseffel együtt megalapította a Magyar Kisebbség c. nemzetpolitikai folyóiratot, s annak 1924-ig felelős szerkesztője is volt. 1924-től, Kolozsvárra költözve, az Erdélyi Bankszindikátus főtitkára, 1925-től az Ellenzék szerkesztője. 1927-ben az erdélyi magyarság nemzetközi jogvédelmére létrehozta a Romániai Magyar Népliga Egyesületet, 1928-ban a Juventus-irodát, amely az EMKE feladatkörét vállalta volna magára. 1930-tól az OMP Intézőbizottságának tagja, ennek listáján 1932-től a román parlamentben képviselő, a nagyváradi Erdélyi Lapok kolozsvári szerkesztője, 1939-től a Magyar Lapok főmunkatársa. Még ugyanabban az évben áttelepült Magyarországra, ahol a jobboldali Magyarság munkatársa lett.

Cikkeiben, tanulmányaiban a kisebbségi magyarság helyzetével, művelődési kérdéseivel foglalkozott; 1931-ben megfogalamazta a „zárt társadalom” elképzelését, amelynek gondolatmenetét követve, a harmincas évektől a nemzetiszocialista ideológia és a népközösségi modell népszerűsítője lett az erdélyi magyar sajtóban.

Fritz Lászlóval szerkesztette és kiadta az Erdélyi magyar évkönyv (1919–1929) c. kötetet (Kolozsvár, 1930), amely az erdélyi magyar kulturális és közművelődési intézményrendszerben a román hatalomátvételt követő első évtizedben végbement változásokat vette számba, pontosan adatolva az eseményeket és folyamatokat.

Kötete

A kisebbségi kérdés szociológiai oldala. (Kolozsvár, 1931.)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.

További információk

(sz.): Mai problémák. Erdélyi magyar évkönyv. Keleti Újság, 1930. november 13.
F. A. [Fischer Aladár]: A kisebbségi kérdés szociológiai oldala. Vasárnap (Arad), 1932/2. – *Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kolozsvár, 1941. 63.
Balázs Sándor: Átfedések az autonómiában. Az autonómia gondolata a húszas-harmincas években. A Hét 1992/8.
Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbségpolitika stratégiái a két világháború között. Regio 1997. (Szerinte S. I. halálának éve 1963.)
Horváth Szabolcs Ferenc: A romániai Országos Magyar Párt viszonya a jobboldali áramlatokhoz a harmincas években. Magyar Kisebbség, 2003/3.

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 == Életútja ==
-Egyetemi tanulmányokat [[Budapest]]en és [[Kolozsvár]]on folytatott. 1912-ben [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény vármegyében]] járási szolgabírónak nevezték ki, s ezt a tisztséget töltötte be a román közigazgatási hatalomátvételig. 1918 őszén a helyi radikális-szocialista mozgalom vezetője. 1920-ban felelős szerkesztője és vezető publicistája a [[Krassó-Szörényi Lapok]]nak. Egy ideig kertészkedésből próbált megélni, majd 1922-ben [[Jakabffy Elemér]]rel és [[Willer József]]fel együtt megalapította a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]] c. nemzetpolitikai folyóiratot, s annak 1924-ig felelős szerkesztője is volt. 1924-től, Kolozsvárra költözve, az Erdélyi Bankszindikátus főtitkára, 1925-től az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] szerkesztője. 1927-ben az erdélyi magyarság nemzetközi [[jog]]védelmére létrehozta a Romániai Magyar Népliga Egyesületet, 1928-ban a Juventus-irodát, amely az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|EMKE]] feladatkörét vállalta volna magára. 1930-tól az [[Országos Magyar Párt|OMP]] Intézőbizottságának tagja, ennek listáján 1932-től a román parlamentben képviselő, a [[nagyvárad]]i [[Erdélyi Lapok (napilap)|Erdélyi Lapok]] kolozsvári szerkesztője, 1939-től a ''Magyar Lapok'' főmunkatársa. Még ugyanabban az évben áttelepült [[Magyarország]]ra, ahol a jobboldali ''Magyarság'' munkatársa lett.
+Egyetemi tanulmányokat [[Budapest]]en és [[Kolozsvár]]on folytatott. 1912-ben [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény vármegyében]] járási szolgabírónak nevezték ki, s ezt a tisztséget töltötte be a román közigazgatási hatalomátvételig. 1918 őszén a helyi radikális-szocialista mozgalom vezetője. 1920-ban felelős szerkesztője és vezető publicistája a [[Krassó-Szörényi Lapok]]nak. Egy ideig kertészkedésből próbált megélni, majd 1922-ben [[Jakabffy Elemér]]rel és [[Willer József (politikus)|Willer József]]fel együtt megalapította a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]] c. nemzetpolitikai folyóiratot, s annak 1924-ig felelős szerkesztője is volt. 1924-től, Kolozsvárra költözve, az Erdélyi Bankszindikátus főtitkára, 1925-től az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] szerkesztője. 1927-ben az erdélyi magyarság nemzetközi [[jog]]védelmére létrehozta a Romániai Magyar Népliga Egyesületet, 1928-ban a Juventus-irodát, amely az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület|EMKE]] feladatkörét vállalta volna magára. 1930-tól az [[Országos Magyar Párt|OMP]] Intézőbizottságának tagja, ennek listáján 1932-től a román parlamentben képviselő, a [[nagyvárad]]i [[Erdélyi Lapok (napilap)|Erdélyi Lapok]] kolozsvári szerkesztője, 1939-től a ''Magyar Lapok'' főmunkatársa. Még ugyanabban az évben áttelepült [[Magyarország]]ra, ahol a jobboldali ''Magyarság'' munkatársa lett.
 Cikkeiben, tanulmányaiban a kisebbségi magyarság helyzetével, művelődési kérdéseivel foglalkozott; 1931-ben megfogalamazta a „zárt társadalom” elképzelését, amelynek gondolatmenetét követve, a harmincas évektől a [[Nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] ideológia és a népközösségi modell népszerűsítője lett az erdélyi magyar sajtóban.