„A balgaság dicsérete” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 2. sor: | 2. sor: | ||
== A mű születése == |
== A mű születése == |
||
A balgaság dicsérete egy [[szatirikus]] filozófiai mű, amelyet Erasmus [[1509]]-ben írt [[latin]] nyelven. [[1511]]-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor [[Morus Tamás]]nál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette [[Faustino Perisaoli]] De Triumpho Stultitiae című művét is. |
A balgaság dicsérete egy [[szatirikus]] filozófiai mű, amelyet Erasmus [[1509]]-ben írt [[latin]] nyelven. [[1511]]-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor [[Morus Tamás]]nál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette [[Faustino Perisaoli]] ''De Triumpho Stultitiae'' című művét is. |
||
== A mű tartalma == |
== A mű tartalma == |
||
A lap 2013. január 24., 02:12-kori változata
A balgaság dicsérete a neves reneszánsz humanista, Rotterdami Erasmus fő műve.
A mű születése
A balgaság dicsérete egy szatirikus filozófiai mű, amelyet Erasmus 1509-ben írt latin nyelven. 1511-ben jelent meg nyomtatásban először. A művet angliai tartózkodása alatt írta a szerzője, amikor Morus Tamásnál vendégeskedett (a két férfi jó barátságban volt egymással). Erasmus a mű írásakor figyelembe vette Faustino Perisaoli De Triumpho Stultitiae című művét is.
A mű tartalma
A mű valójában a bölcsesség dicsérete, álarcban. Végig a Balgaság beszél beszél benne, minden bekezdés egy-egy önálló téma. Erasmus megragadja az alkalmat, hogy mindent bíráljon, amivel a saját korában nem ért egyet. A király bolondjához hasonlítja magát, mert csak ő lehet őszinte az udvarban, ő mondhat igazat. Szerinte balgának kell lenni ahhoz, hogy bölcs legyen az ember. Formailag dicsér, valójában kárhoztat mindent, ami megmagyarázhatatlan a társadalom mindennapi életében. Beláttatja, hogy mindenkinek fontos, hogy tetszelegjen magának: "Mi más az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára?" A műben valamennyi társadalmi réteget érinti, a királyoktól a papokig. Bírálja a tudósokat: "ezek duplán balgák: mert balga embereknek születtek, és mégis a halhatatlan istenek élete után nyúlkálnak, és ugyanakkor lázadó gigászok módjára harcolnak a természet ellen a tudomány ostromgépeivel". Iróniáját az általa is látogatott egyetemekre zúdítja, ahol a diákok sovinizmusban versengenek egymással, mindegyik a saját nemzetére, a saját városára esküszik. "Az angolok a szép külsőt, a zenei ízlést és a bőséges vendéglátást vindikálják maguknak, (...) a skótok azzal hízelegnek, hogy előkelőek, s rokonságban állnak a királlyal, meg hogy kiválóan értenek a dialektika elménckedéseihez. (...) A párizsiak a teológia dicsőségét egyedül maguknak követelik, (...) a zsidók még most is kitartóan várják Messiásukat (...) a germánok óriás termetükkel és mágikus tudományukkal tetszelegnek". Észrevételei a papokat és a szerzeteseket sem kíméli, mert azok híveik hiszékenységével visszaélve kitalált csodákról mesélnek nekik. Karikírozza a templomi prédikációkat, ahol mindenki ásít, szunyókál. Bírálja a teológusokat, akik kényük-kedvük szerint alakítják a Szentírást.
Jegyzetek
http://www.c3.hu/~eufuzetek/index_2021.php?nagyra=14/fejto_14.html
Források
Fejtő Ferenc: Erazmus - szent vagy eretnek?