Richard Dawkins

Richard Dawkins
Életrajzi adatok
Született	1941. március 26. (83 éves) Nairobi, Kenya
Ismeretes mint	memetika alapítója, az evolúció génközpontú megközelítése
Házastárs	Marian Stamp (1967–84) Eve Barham (1984) Lalla Ward (1992–)
Szülei	Jean Mary Vyvyan Ladner Clinton John Dawkins
Iskolái	Balliol College Oxfordi Egyetem Oundle School Chafyn Grove School
Pályafutása
Szakterület	evolúciós biológia
Tudományos fokozat	BA, MA, DPhil, DSc
Munkahelyek
Oxfordi Egyetem	tanszékvezető
Szakmai kitüntetések
Zoológiai Társaság Ezüst Medál(1989) Faraday-díj (1990) Kistler-díj (2001)
Akadémiai tagság	A Royal Society tagja
Hatással voltak rá	Nikolaas Tinbergen
Richard Dawkins aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Dawkins témájú médiaállományokat.

Clinton Richard Dawkins BA, MA, DPhil, DSc (Nairobi, 1941. március 26. –) brit etológus, evolúciós biológus, népszerű tudományos író. 1995-től 2008-ig az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi által létrehozott Tudomány-népszerűsítő Tanszék (Public Understanding of Science) vezetője. A Royal Society tagja, aktív ateista, műveiben gyakran foglalkozik vallási kérdésekkel. Hírnevét 1976-ban Az önző gén című könyvével alapozta meg, amelyben ismertette a géncentrikus evolúció lényegét és annak utolsó fejezetével megalkotta a memetika prototudományát. Ezt követte 1982-ben A hódító gén. Gyakori vitapartner televíziós és rádiós műsorokban főként evolúciós biológiai, kreacionizmussal kapcsolatos és vallási témákban. Emellett lelkes szekuláris humanista, szkeptikus és a Brights Mozgalom kiemelkedő alakja.

Élete

Clinton Richard Dawkins 1941. március 26-án született Nairobiban, Kenyában. Apja, Clinton John Dawkins farmer és háborús katona volt. Dawkins gyermekkorát normális anglikán neveltetésként jellemzi, de 9 éves kora körül elkezdett kételkedni Isten létezésében. Később újból megtért a tervezés érvének hatására. Miután azonban jobban megértette az evolúció mikéntjét, 16 éves korában vallásos álláspontja ismét megváltozott, mert úgy érezte, az élet komplexitására az evolúció ad magyarázatot, kizárólag materiális keretek között, így nincs szükség tervezőre.

1967-ben feleségül vette Marian Stamp biológust, de 1984-ben elváltak. Még abban az évben összeházasodott Eve Barhammel, de később elváltak. Ezután Lalla Ward színésznővel kelt egybe 1992-ben. Ward és Dawkins közös barátjuk, Douglas Adams révén ismerték meg egymást.

Karrier

Dawkins 8 éves korában családjával Angliába költözött és az Oundle Iskolába járt. Aztán Oxfordban a Balliol tagjaként tanult zoológiát, ahol a Nobel-díjas etológus, Nikolaas Tinbergen volt az oktatója. BA fokozatát 1962-ben kapta zoológiából, ezt követően 1966-ban szerezte MA-ját és a filozófia doktora (DPhil), valamint 1989-ben a tudományos doktora címét (DSc). 1967 és 1969 között Dawkins a zoológia adjunktusa volt a berkeley-i California Egyetemen. Majd 1990-ben az Oxfordi Egyetem docense. 1995-ben Oxfordban a Charles Simonyi által létrehozott tudománynépszerűsítési tanszék professzorává nevezték ki.

1970 óta tagja az oxfordi New College-nek. Számos ünnepi beszédet és más említésre méltó előadást tartott, mint például az Erasmus Darwin emlékezete előadást (1990), vagy a Michael Faraday előadást (1991). Bertrand Russell óta a professzionális ateizmushoz legközelebb álló személynek titulálták és Ernst Haeckelhez hasonlítják.

Munkássága

Tudományos műveiben Dawkins a génközpontú evolúciót népszerűsíti – ezt legbővebben a legelső, és mindjárt világsikert arató Az önző gén (1976) c. könyvében fejti ki. Mint etológus, érdeklődik az állatok viselkedése és ennek a természetes kiválasztódással való viszonya iránt.

Dawkins erősen szkeptikus az evolúció nem-adaptív folyamataival kapcsolatban és a „gén feletti” szelekcióban. Különösen a csoportszelekció gyakorlati lehetőségében vagy fontosságában kételkedik. Ebben legfontosabb vitapartnere Stephen Jay Gould amerikai tudós volt.

A géncentrikus nézet nyújtja az alapját az altruizmus megértésének. (Altruizmus: az élőlények egymással szembeni önzetlensége.) Az altruizmus először ellentmondásnak tűnt, minthogy az élőlény saját kárára segít egy másik társának. Korábban ezt sokan a csoportszelekcióval magyarázták, vagyis hogy az egyedek azt teszik, ami a legjobb a csoport vagy faj szempontjából. Azonban W. D. Hamilton ezt azzal magyarázta, hogy az egyedek azért viselkednek altruista módon közeli rokonaikkal, mivel azok nagyon sok génjükben egyeznek velük. (Egyébként Dawkins és Hamilton Oxfordban barátságot kötöttek.) Dawkins közeledését a génközpontú szelekció felé sok kritika érte. Dawkins elveti, hogy az altruizmusnak bármilyen szerepe lenne az evolúcióban, minden ilyen jelenséget látszólagosnak tart.

Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében felveti a mémek létezésének lehetőségét, megteremtve ezzel az memetika prototudományát. A mém szót a gén és a francia mème (utánzás) szóból képezte. A mém egyfajta kulturális csomag, amely képes magát reprodukálni azáltal, hogy egyre több agyat "fertőz" meg. A mém lehet egy szokás, dallam, hit stb, de alapvetően magát az információt, mint legkisebb gondolati és kulturális egységet jelenti. Manapság memetikával foglalkoznak Susan Blackmore parapszichológus és Daniel C. Dennett kognitív filozófus. A memetikusok a vallásokat mémhalmazokként értelmezik. Nem az igazságot magukban hordozó mémek fognak a legjobban szaporodni, hanem amelyek a legsikeresebbek. (Dawkins nem az első volt, aki ezeket a kulturális csomagokat a gének analógiájaként értelmezte. Például Julian Huxley is körülbelül ezen az állásponton volt.) Tehát a memetika nem egy merőben új elképzelés.

Sokan félreértelmezik a mém fogalmát. Itt nem valami misztikus lények szaporodásáról beszélnek. Az agyunkat egy információhalmazként kell felfognunk, amelybe a különféle mémkomplexek bejuthatnak, ha nem kerülnek összeütközésbe az agyunkban fellelhetőkkel. Ily módon képzelik el a memetikusok a gondolkodást.

Az önző gént érő kritikák hatására írta meg a Vak órásmester című munkáját, amely stílusát tekintve vitairat. Itt még bővebben fejtette ki álláspontját az evolúcióelméletről. Határozottan elutasít minden tudatosságra utaló fogalmazást, és már nemcsak a csoportszelekciót tagadja, hanem a fajfenntartási ösztön megnevezés jogosságát is. Megközelítése szerint a fajfenntartásra törekvés látszólagos, nem létező etológiai kategória. Az evolúció során csak azok a fajok maradtak fenn, amelyek viselkedésmintáiban ez az elem fellelhető, de ez nem az egyedek törekvésén alapul.

A molekuláris biológia fejlődésével és a DNS-analízis térhódításával párhuzamosan műveiben egyre nagyobb teret kap a szigorú kladista terminológia, amelyben - a hagyományos rendszerezéssel ellentétben - egy csoport kizárólag csak közös ős révén alakítható ki. Evolúciómodelljének csúcspontja Az ős meséje.

Harcos ateizmusa és Az isteni téveszme életművének mellékszálát képezi. Ezen gondolatai az evolúcióelméletét ért kreacionista, deista és teista kritikák ellentételei, és közvetlen folyományai Az önző gén és a Vak órásmester téziseinek.

Vallásellenessége a 2001. szeptember 11-ei merénylet után érte el csúcsát, az ekkor írt esszéje Az ördög káplánja című esszégyűjteményében olvasható.

Mémelméletét számos dicséret érte/éri, és ma már a biológusok éppoly természetességgel használják ezt a fogalmat, akár az evolúciót.

Kritikák

Dawkinst gyakran kritizálják vallásellenes fellépései miatt, melyek során nem tesz különbséget fundamentalista vallási formák és egyéb lelkiségi és/vagy teológiai irányzatok között.

„	Én azonban azt hiszem, ki kell jelentenünk, hogy a világon a legördögibb dolgok egyike a vallásos hit, amely a himlő vírusához hasonlatos, ám sokkal nehezebb felszámolni. A vallásos hit, minthogy hitről van szó, nem bizonyítékokon alapul, és ez bármely vallás legfőbb fogyatékossága.	”
– Gének, mémek és az élet értelme. Kalligram, Pozsony, 2008

Mivel érvelésének relevanciája és hangvétele is főleg előbbiekre áll, illetve ezekkel rokonítható, sokan bírálják mint túláltalánosító és a vallási jelenség egészét tekintve prekoncepciós gondolkodású szerzőt. Dawkins stílusát nevezték már „vad gyűlöletnek”, az Isteni téveszme c. könyvét „amatőr munkának” illetve „sületlenségnek” is.

Mémelméletét is számos kritika érte/éri.

A memetikát igencsak sokan vitatták/vitatják, többek között Mary Midgley morálfilozófus, aki 1970 óta vitában áll Dawkinsszal. Szintén vitában áll Dawkinsszal Alister McGrath aki könyvében (Dawkins istene) történeti áttekintést ad az evolució elméletről és kritizálja Dawkinst.

Egyéb

• Darwin rottweilereként is emlegetik (Thomas Henry Huxley „Darwin bulldogja” mintájára)
• Alelnöke a Brit Humanista Egyesületnek
• Figurája szerepel a South Park című animációs sorozat 151. epizódjában, ahol az evolúciós elméletét magyarázza a diákoknak

Elismerései

• A Zoológiai Társaság Ezüst Medálja (1989)
• Faraday-díj (1990)
• Kistler-díj (2001)

Könyvei

• Az önző gén (1976, magyar kiadás: 1986, ISBN 963-281-645-5; második bővített magyar kiadás: 2005, ISBN 963-09-4610-6)
• A hódító gén (1989, ISBN 963-282-235-8)
• A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, ISBN 963-05-6706-7
• Folyam az Édenkertből (1995), Kulturtrade K. ISBN 963-7826-65-3 [4]
• A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001, ISBN 963-16-2726-8
• Szivárványbontás, Vince K. (2001). ISBN 963-9323-31-4
• Az ördög káplánja, Vince K. (2005). ISBN 963-9552-48-8
• Az Ős meséje: Zarándoklat az élet hajnalához, Partvonal K. (2006). ISBN 978-963-9644-08-3
• Az isteni téveszme, Nyitott Könyvműhely (2007). ISBN 978-963-9725-16-4
• A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai, Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2

Szerkesztőként

• The Oxford Book of Modern Science Writing. Oxford University Press (2008). ISBN 0-199-21680-0  (magyar nyelven még nem jelent meg)

Lásd még

• Evolúciós pszichológia
• Szekuláris humanizmus
• Ateista gondolkodók

Hivatkozások

• Richard Dawkins az angol nyelvű Wikipédián
• Isten megbecsülné az őszinte kétkedőket – Oxfordi beszélgetés Richard Dawkins professzorral, az „ateisták pápájával” (Népszabadság, 2007. szeptember 9.)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Dawkins témájú médiaállományokat.

• Richard Dawkins.lap.hu - linkgyűjtemény
• Richard Dawkins - abszolút morál