„Mihails Tāls” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: be:Міхаіл Нехем'евіч Таль |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: vi:Mikhail Tal |
||
129. sor: | 129. sor: | ||
[[tr:Mihail Tal]] |
[[tr:Mihail Tal]] |
||
[[uk:Таль Михайло Нехемійович]] |
[[uk:Таль Михайло Нехемійович]] |
||
[[vi:Mikhail Tal]] |
|||
[[zh:米哈伊尔·塔尔]] |
[[zh:米哈伊尔·塔尔]] |
A lap 2013. január 19., 01:01-kori változata
Mihails Tāls (oroszosan: Mihail Nyehemjevics Tal [Михаил Нехемьевич Таль]; Riga, 1936. november 9. – Moszkva, 1992. június 28.) lett sakkozó, nagymester, a sakk nyolcadik világbajnoka, elismert sakkíró.
A valaha élt egyik legeredetibb és legbriliánsabb sakkozónak tekintik, ezt jelzi, hogy A világ nagy sakkjátszmáinak mamut könyve (The Mammoth Book of the World's Greatest Chess Games, Burgess, Nunn & Emms 2004) és a Modern sakk briliánsok (Modern Chess Brilliancies, Evans 1970) című kiadványok több Tāls-játszmát tartalmaznak, mint bármely más sakkjátékosét.
Világossal és sötéttel is kedvelte a szicíliai védelmet, világossal a spanyol megnyitást. 1992. május 28-án, bár veseelégtelenségben haldoklott, elhagyta a kórházat, hogy játsszon Garri Kaszparovval, akit sikerült is megvernie. Egy hónappal később meghalt.
Elterjedt pletyka volt Tālsról, hogy hipnotizálja ellenfeleit, ezért előfordult, hogy az ellenfél fekete napszemüvegben játszott vele.[1]
Korai évei
Egy zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, Lettországban, Rigában, 1936. november 9-én. Nyolcévesen tanult meg sakkozni, miközben az orvos édesapja játékát figyelte. Nemsokkal ezután csatlakozott egy rigai sakk-klubhoz. Eleinte nem volt kiemelkedő a sakktudása, de keményen tanult, hogy javulhasson. Aleksandrs Koblencs kezdte el tanítani 1949-től, aminek következtében Tāls játéka nagyon gyorsan kezdett javulni, és 1951 sikerült eljutnia a lett sakkbajnokságig. Az 1952-ben megrendezett lett sakkbajnokságon már megelőzi edzőjét. 1953-ban már meg is nyeri, s kiérdemli a sakkmester címet. 1954-ben válik szovjet sakkmesterré, amikor megveri Vlagyimir Szajgint. Ugyanebben az évben sikerül győzelmet aratnia Jurij Averbah nagymesteren, akinek egy döntetlen helyzetben járt le az ideje. Tāls elvégezte a Rigai Egyetem irodalom szakán végzett, diplomadolgozata egy tézis Ilf és Petrov szatirikus műveiről, s a húszas évei elején iskolai tanár is volt.
1959-ben elveszi a 19 éves Szalli Landau szovjet színésznőt, akitől 1970-ben elválik. (2003-ban a volt felesége egy biográfiát ad ki Tālsról)
Személyisége
Az első felesége ezt írta róla:
„Misa nagyon nem volt talpraesett a gyakorlati életben… Amikor sakktornára utazott, a saját bőröndjét sem tudta egyedül becsomagolni… Azt sem tudta, hogyan kell meggyújtani a gázt a főzéshez. Ha fejfájásom volt, és senki sem volt otthon csak ő, akkor pánikba esett: „Hogyan készítsem el a melegvizes palackot?” Ha autót vezettem, úgy nézett rám, mintha másik bolygóról jöttem volna. Természetesen megtanulhatta volna ezeket, ha akarta volna, de unalmasak voltak a számára, egyszerűen nem volt rájuk szüksége. Sokan mondják, hogyha Tal vigyázott volna magára, ha nem élt volna annyira kicsapongó életet, és így tovább. De az olyan emberek életében, mint Tal, a „mi lett volna ha” egyszerűen abszurd kérdés. Akkor már nem Tal lett volna.[2] ” |
Szovjet bajnok
Tāls először 1956-ban jutott el a szovjet bajnokságig, ahol ötödik lett, s másik évben (20 évesen) megnyeri, ezzel ő lett a legfiatalabb orosz bajnok. Habár nem vett részt elég nemzetközi tornán, hogy kiérdemelje a nemzetközi mester címet, a FIDE úgy döntött az 1957-es kongresszusán, hogy figyelembe véve, hogy megnyerte a szovjet bajnokságot, kiérdemli a címet.[3]
Háromszor vett részt a Szovjetunió színeiben a diák olimpián, 1956-1958 között, három csapat aranyérmet és három egyéni aranyérmet szerezve. Sikerült győznie 19 játékban, döntetlent elérnie nyolcban, s egyetlenegyet sem elveszítenie, ezzel 85,2%-os eredménnyel zárnia.[4]
1958-ban újból megynyeri a szovjet bajnokságot, és részt vesz a sakkvilágbajnokságon is. Ugyanebben az évben nyeri meg az Interzonal bajnokságot Portorožban, s aztán besegít a szovjeteknek hogy megnyerhessék sorban a negyedik sakkolimpiát Münchenben.
Világbajnok
Tāls megnyert egy erős bajnokságot Zürichben, 1959-ben. A következő lépcsőfoka a bajnokságnak Jugoszlávia területén volt, 1959-ben. Itt Tāls jó formát mutatott, ugyanis sikerült bezsebelnie 20/28 pontot, megelőzve ezzel Paul Kerest (18½), Tigran Petroszjant, Vaszilij Szmiszlovot, Bobby Fischert, Svetozar Gligorićot, Friðrik Ólafssont, és Benkő Pált.
1960-ban, 23 évesen, Tālsnak sikerül legyőznie Mihail Botvinniket, egy világbajnoki mérkőzésen, 12½–8½-ra (6 győzelem, 2 vereség és 13 döntetlen), ezzel minden idők legfiatalabb világbajnokává válik, amitől majd Garri Kaszparov fosztja meg, ugyanis neki 22 évesen sikerül ez a bravúr. Botvinnik, aki még sosem játszott Tālsszal 1961-ben visszaszerezte a címét, ugyancsak Moszkvában 13–8-cal (10 győzelem, 5 vereség, 6 döntetlen). A két mérkőzés közötti időszakban Botvinnik kielemezte Tāls stílusát és a visszavágók nagyobb részét sikerült lassú végjátékokba átvinnie, s elkerülnie a hosszú, taktikus középjátékokat, amely Tāls erőssége volt.[5] Tāls krónikus veseproblémái hozzájárultak Botvinnik győzelméhez, s a rigai orvosok azt tanácsolták, hogy el kellene halasztania a meccset egészségügyi okokra hivatkozva. Jurij Averbah azt állítja, hogy Botvinnik beleegyezett volna ebbe, azzal a feltétellel, hogy moszkvai orvosok is megerősítsék ezt, s ez sarkallta Tālst arra, hogy játsszon.[6]
Legmagasabb Élő pontszáma 2705 volt, 1980-ban.
Jegyzetek
- ↑ klte.hu - Tal
- ↑ "Even Now, He Will Not Leave Me..." Interview with Salli Landau, Copyright 2003-2004 by Chess Today and Grandmaster Square
- ↑ Abban az időben a Szovjetunió dominálta a sakkot, és Tal több híres játékost is meg kellett verjen ahhoz, hogy első legyen. Master of Sacrifice, p. 4.
- ↑ olimpbase.
- ↑ McFadden, R.D.: Mikhail Tal, a Chess Grandmaster Known for His Daring, Dies at 55. New York Times, 1992. június 29.
- ↑ Kingston, T.: Yuri Averbakh: An Interview with History - Part 2 (PDF). The Chess Cafe, 2002
Külső hivatkozások
Előző Mihail Botvinnik |
Sakkvilágbajnok 1960–1961 |
Következő Mihail Botvinnik |