„VI. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: hr:Ptolemej VI. Filometor
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ciprus –> Ciprus (sziget)
44. sor: 44. sor:
Gyermekként került trónra, csak [[I. e. 172|Kr. e. 172]] körül nagykorúsították, amikor megkapta a ''Philométór'' („Anyaszerető”) melléknevet, illetve feleségül vette húgát, [[II. Kleopatra|II. Kleopatrát]]. Addig édesanyja, [[III. Antiokhosz szeleukida uralkodó|Nagy Antiokhosz]] lánya gyakorolt rá döntő befolyást, majd [[I. e. 176|Kr. e. 176]]-os halálát követően a kevésbé tehetséges Eulaiosz és Lénaiosz [[eunuch]]ok. Az addig békés külpolitikát folytató Egyiptom így belebocsátkozott a [[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben kitörő [[VI. szíriai háború]]ba. Ezúttal [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz Epiphanész]] volt a gyorsabb: [[I. e. 169|Kr. e. 169]]-ben betört Egyiptomba, a [[pelusiumi csata|pelusiumi]] ütközetben szétverte az egyiptomi hadsereget, elfoglalta [[Memphisz]]t, és magát a „királyság védelmezőjévé” tette, új tanácsadókat adva Ptolemaiosz mellé.
Gyermekként került trónra, csak [[I. e. 172|Kr. e. 172]] körül nagykorúsították, amikor megkapta a ''Philométór'' („Anyaszerető”) melléknevet, illetve feleségül vette húgát, [[II. Kleopatra|II. Kleopatrát]]. Addig édesanyja, [[III. Antiokhosz szeleukida uralkodó|Nagy Antiokhosz]] lánya gyakorolt rá döntő befolyást, majd [[I. e. 176|Kr. e. 176]]-os halálát követően a kevésbé tehetséges Eulaiosz és Lénaiosz [[eunuch]]ok. Az addig békés külpolitikát folytató Egyiptom így belebocsátkozott a [[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben kitörő [[VI. szíriai háború]]ba. Ezúttal [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz Epiphanész]] volt a gyorsabb: [[I. e. 169|Kr. e. 169]]-ben betört Egyiptomba, a [[pelusiumi csata|pelusiumi]] ütközetben szétverte az egyiptomi hadsereget, elfoglalta [[Memphisz]]t, és magát a „királyság védelmezőjévé” tette, új tanácsadókat adva Ptolemaiosz mellé.


Hallva, hogy bátyja fogságba esett, a király öccse azonnal II. Euergetésszé nyilvánította magát [[Alexandria|Alexandriában]] a helyi lakosság támogatásával. Antiokhosz megkezdte a város ostromát, de kénytelen volt visszavonulni, mivel az atyját két évtizeddel korábban komolyan megverő rómaiak közbeavatkoztak. Ekkor még megtartotta Pelusium városát, Memphiszben hagyva VI. Ptolemaioszt. Az egyiptomi uralkodó hamarosan Alexandriába vonult, ahol társuralomban egyezett ki fivérével, megszüntetve a [[Szeleukida Birodalom]] kezére játszó szakadást. Az eset hallatán Antiokhosz [[I. e. 168|Kr. e. 168]]-ban flottát küldött [[Ciprus]] ellen, és ismét megostromolta Alexandriát. Ezúttal sem járt sikerrel: [[Marcus Popilius Laenas]], a római követség vezetője gőgösen rendreutasította, ő pedig kénytelen volt visszavonulni.
Hallva, hogy bátyja fogságba esett, a király öccse azonnal II. Euergetésszé nyilvánította magát [[Alexandria|Alexandriában]] a helyi lakosság támogatásával. Antiokhosz megkezdte a város ostromát, de kénytelen volt visszavonulni, mivel az atyját két évtizeddel korábban komolyan megverő rómaiak közbeavatkoztak. Ekkor még megtartotta Pelusium városát, Memphiszben hagyva VI. Ptolemaioszt. Az egyiptomi uralkodó hamarosan Alexandriába vonult, ahol társuralomban egyezett ki fivérével, megszüntetve a [[Szeleukida Birodalom]] kezére játszó szakadást. Az eset hallatán Antiokhosz [[I. e. 168|Kr. e. 168]]-ban flottát küldött [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] ellen, és ismét megostromolta Alexandriát. Ezúttal sem járt sikerrel: [[Marcus Popilius Laenas]], a római követség vezetője gőgösen rendreutasította, ő pedig kénytelen volt visszavonulni.


== Testvérharc ==
== Testvérharc ==
50. sor: 50. sor:
[[Fájl:Antaepolis.JPG|bélyegkép|300px|VI. Ptolemaiosz ma már elpusztult templomának romjai Antaepolisban (Qau el-Kebir) a [[Description de l'Egypt]] rajzán]]
[[Fájl:Antaepolis.JPG|bélyegkép|300px|VI. Ptolemaiosz ma már elpusztult templomának romjai Antaepolisban (Qau el-Kebir) a [[Description de l'Egypt]] rajzán]]


A fivérek nem sokáig kormányoztak egyetértésben. [[I. e. 164|Kr. e. 164]]-ben Euergetész elzavarta bátyját, aki Róma városában keresett menedéket. A [[senatus]] nagy tisztelettel fogadta, és kísérőket adott mellé, hogy visszaállítsák hatalmát. Ez nem okozott különösebb gondot, mivel zsarnokoskodásai időközben népszerűtlenné tették VIII. Ptolemaioszt. A [[I. e. 163|Kr. e. 163]]-ban hazatérve Philométór a hatalmába került öccsével megosztozott a birodalmon: [[Küréné]]t kiszakították a királyságból, VIII. Ptolemaiosz ennek uralkodója lett. Euergetész ezzel sem volt elégedett, és maga utazott Rómába, hogy követelje: [[Ciprus]]t is csapják birtokaihoz. A senatus kedvezően fogadta, de a Philométórhoz küldött követség nem járt sikerrel, így öccse már hadsereggel vonult volna Egyiptomba, ha nem tör ki ellene lázadás Kürénében. Végül elunva, hogy a rómaiak tárgyalásai nem vezetnek semmire, Euergetész maga indult a sziget elfoglalására. Fivére azonban megelőzte, és komoly flottával és hadsereggel Ciprusra vonult. A partra szálló öccsét így könnyedén legyőzte, de ismét megbocsátott neki, visszaküldve Kürénébe. Róma belenyugodott a helyzet ilyen alakulásába. [[I. e. 152|Kr. e. 152]]-ben a trónörököst, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t nevezte ki Ciprus élére, de ő [[I. e. 150|Kr. e. 150]]-ben meghalt.
A fivérek nem sokáig kormányoztak egyetértésben. [[I. e. 164|Kr. e. 164]]-ben Euergetész elzavarta bátyját, aki Róma városában keresett menedéket. A [[senatus]] nagy tisztelettel fogadta, és kísérőket adott mellé, hogy visszaállítsák hatalmát. Ez nem okozott különösebb gondot, mivel zsarnokoskodásai időközben népszerűtlenné tették VIII. Ptolemaioszt. A [[I. e. 163|Kr. e. 163]]-ban hazatérve Philométór a hatalmába került öccsével megosztozott a birodalmon: [[Küréné]]t kiszakították a királyságból, VIII. Ptolemaiosz ennek uralkodója lett. Euergetész ezzel sem volt elégedett, és maga utazott Rómába, hogy követelje: [[Ciprus (sziget)|Ciprust]] is csapják birtokaihoz. A senatus kedvezően fogadta, de a Philométórhoz küldött követség nem járt sikerrel, így öccse már hadsereggel vonult volna Egyiptomba, ha nem tör ki ellene lázadás Kürénében. Végül elunva, hogy a rómaiak tárgyalásai nem vezetnek semmire, Euergetész maga indult a sziget elfoglalására. Fivére azonban megelőzte, és komoly flottával és hadsereggel Ciprusra vonult. A partra szálló öccsét így könnyedén legyőzte, de ismét megbocsátott neki, visszaküldve Kürénébe. Róma belenyugodott a helyzet ilyen alakulásába. [[I. e. 152|Kr. e. 152]]-ben a trónörököst, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t nevezte ki Ciprus élére, de ő [[I. e. 150|Kr. e. 150]]-ben meghalt.


== Szíriai harcok ==
== Szíriai harcok ==

A lap 2013. január 18., 17:16-kori változata

VI. Ptolemaiosz
VI. Ptolemaiosz tetradrachmája
VI. Ptolemaiosz tetradrachmája

Egyiptom ptolemaida királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 180 Kr. e. 164
ElődjeV. Ptolemaiosz
UtódjaVIII. Ptolemaiosz
Egyiptom ptolemaida királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 163 Kr. e. 145
ElődjeVIII. Ptolemaiosz
UtódjaVII. Ptolemaiosz
Életrajzi adatok
UralkodóházPtolemaida-dinasztia
SzületettKr. e. 186. május 26.
ElhunytKr. e. 145. júliusa (41 évesen)
Szíria
ÉdesapjaV. Ptolemaiosz
ÉdesanyjaI. Kleopátra
Testvére(i)
Házastársa1) II. Kleopátra
2) ismeretlen
Gyermekei1.-től:
VII. Ptolemaiosz
Ptolemaiosz Eupator
Kleopátra Thea
III. Kleopátra
2.-tól:
Ptolemaiosz Memphitész
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Ptolemaiosz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

VI. Ptolemaiosz Philométór (görögül Πτολεμαίος Φιλομήτωρ, Kr. e. 186. május 26.Kr. e. 145. júliusa), az ókori Egyiptom hatodik királya a Ptolemaidák közül Kr. e. 180Kr. e. 164 között, illetve Kr. e. 163-tól haláláig, V. Ptolemaiosz és Kleopatra Szüra gyermeke volt. Uralkodása alatt fivérével, VIII. Ptolemaiosz folytatott hatalmi vetélkedése tovább gyengítette a hanyatló birodalmat, mely a század közepére egyértelműen a Római Köztársaság befolyása alá került.

A VI. szíriai háború

VI. Ptolemaiosz és II. Kleopatra felirata

Gyermekként került trónra, csak Kr. e. 172 körül nagykorúsították, amikor megkapta a Philométór („Anyaszerető”) melléknevet, illetve feleségül vette húgát, II. Kleopatrát. Addig édesanyja, Nagy Antiokhosz lánya gyakorolt rá döntő befolyást, majd Kr. e. 176-os halálát követően a kevésbé tehetséges Eulaiosz és Lénaiosz eunuchok. Az addig békés külpolitikát folytató Egyiptom így belebocsátkozott a Kr. e. 170-ben kitörő VI. szíriai háborúba. Ezúttal IV. Antiokhosz Epiphanész volt a gyorsabb: Kr. e. 169-ben betört Egyiptomba, a pelusiumi ütközetben szétverte az egyiptomi hadsereget, elfoglalta Memphiszt, és magát a „királyság védelmezőjévé” tette, új tanácsadókat adva Ptolemaiosz mellé.

Hallva, hogy bátyja fogságba esett, a király öccse azonnal II. Euergetésszé nyilvánította magát Alexandriában a helyi lakosság támogatásával. Antiokhosz megkezdte a város ostromát, de kénytelen volt visszavonulni, mivel az atyját két évtizeddel korábban komolyan megverő rómaiak közbeavatkoztak. Ekkor még megtartotta Pelusium városát, Memphiszben hagyva VI. Ptolemaioszt. Az egyiptomi uralkodó hamarosan Alexandriába vonult, ahol társuralomban egyezett ki fivérével, megszüntetve a Szeleukida Birodalom kezére játszó szakadást. Az eset hallatán Antiokhosz Kr. e. 168-ban flottát küldött Ciprus ellen, és ismét megostromolta Alexandriát. Ezúttal sem járt sikerrel: Marcus Popilius Laenas, a római követség vezetője gőgösen rendreutasította, ő pedig kénytelen volt visszavonulni.

Testvérharc

VI. Ptolemaiosz ma már elpusztult templomának romjai Antaepolisban (Qau el-Kebir) a Description de l'Egypt rajzán

A fivérek nem sokáig kormányoztak egyetértésben. Kr. e. 164-ben Euergetész elzavarta bátyját, aki Róma városában keresett menedéket. A senatus nagy tisztelettel fogadta, és kísérőket adott mellé, hogy visszaállítsák hatalmát. Ez nem okozott különösebb gondot, mivel zsarnokoskodásai időközben népszerűtlenné tették VIII. Ptolemaioszt. A Kr. e. 163-ban hazatérve Philométór a hatalmába került öccsével megosztozott a birodalmon: Kürénét kiszakították a királyságból, VIII. Ptolemaiosz ennek uralkodója lett. Euergetész ezzel sem volt elégedett, és maga utazott Rómába, hogy követelje: Ciprust is csapják birtokaihoz. A senatus kedvezően fogadta, de a Philométórhoz küldött követség nem járt sikerrel, így öccse már hadsereggel vonult volna Egyiptomba, ha nem tör ki ellene lázadás Kürénében. Végül elunva, hogy a rómaiak tárgyalásai nem vezetnek semmire, Euergetész maga indult a sziget elfoglalására. Fivére azonban megelőzte, és komoly flottával és hadsereggel Ciprusra vonult. A partra szálló öccsét így könnyedén legyőzte, de ismét megbocsátott neki, visszaküldve Kürénébe. Róma belenyugodott a helyzet ilyen alakulásába. Kr. e. 152-ben a trónörököst, Ptolemaiosz Eupatórt nevezte ki Ciprus élére, de ő Kr. e. 150-ben meghalt.

Szíriai harcok

VI. Ptolemaiosz alatt befejezett debodi templom eredetileg Alsó-Núbiában állt, ma Madridban található

Eközben I. Démétriosz Szótér, a fokozatosan Szíriára redukálódó Szeleukida Birodalom ura igyekezett kihasználni a testvérek ellenségeskedését, hogy magának szerezze meg Ciprust. Terve kudarcot vallott, ráadásul VI. Ptolemaiosz nyomban bosszút állt, amikor a magát IV. Antiokhosz fiának kiadó Alexandrosz Balaszt segítette ellenében, hozzáadva leányát, Kleopatra Theát. Alexandrosz azonban hálátlannak bizonyult, mert amikor Démétriosz fia, II. Démétriosz Nikatór ellenében személyesen vezetett hadat Szíriába, majdnem meggyilkoltatta apósát. Ptolemaiosz erre az eredetileg Démétriosz ellen hozott hadaival átállt a másik oldalra, és nyomban elűzték a népszerűtlen Balaszt. A tömegek örömükben Szíria királyává kiáltották ki Ptolemaioszt, de ő lemondott a címről új veje, Démétriosz javára. Balasz közben nem tétlenkedett: Kilikiában hadakat gyűjtött, és megindult Antiokheia felé.

A Kr. e. 145-ös ütközetben Démétriosz és Ptolemaiosz fényes győzelmet aratott. Balasz egy nabateus előkelőséghez menekült, aki meggyilkolta, és fejét elküldte az egyiptomi királynak. Ptolemaiosz azonban nem sokkal élte túl ellenfelét: az ütközet során leesett lováról, betörte a fejét és pár nappal később meghalt.

Építkezései

Uralkodása idején számos templomépítkezés folytatódott. Legjelentősebb munkák Philae szigetén az Ízisz templomban, Kom Ombóban Szobek és Haroerisz, valamint Elphantinében, Hnum templomában folytak. Uralma alatt monumentális – a 1800-as évek közepéig fennmaradt – pronaosz épült az antaipoliszi Antü-templomhoz és befejeződött a debodi templom építése Alsó-Núbiában.

Utódlása

VI. Ptolemaiosz az utolsó nagy Ptolemaidák egyike volt, aki tisztában volt Egyiptom hatalmi hanyatlásával. Nem véletlen, hogy Kr. e. 162/161 során készített végrendeletében a Római Köztársaságot jelölte meg örököseként. Végül nem a res publica tette rá a kezét gyengülő királyságára.

Bár Ptolemaiosz Eupatór öccse, VII. Ptolemaiosz még élt, csak Ciprus élén követhette édesapját. Egyiptomban hatalomvágyó nagybátyja, az addig Kürénével kényszerűen megelégedő VIII. Ptolemaiosz szerezte meg a trónt. VI. Ptolemaiosz özvegyét, aki egyben kettejük testvére volt, magához kényszerítette feleségül, és hamarosan meggyilkoltatta unokaöccsét. Mi több, később másik unokahúgát, II. Kleopatra hasonló nevű leányát, Kleopatrát is feleségül vette. A családi botrányoktól terhelt uralma alatt Egyiptom tovább süllyedt a bomlás útján.

Források, hivatkozások

Commons:Category:Ptolemy VI
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Ptolemaiosz témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
V. Ptolemaiosz
Ptolemaida király
Kr. e. 180Kr. e. 164
A Ptolemaiosz név hieroglifákkal
Következő uralkodó:
VIII. Ptolemaiosz
Előző uralkodó:
VIII. Ptolemaiosz
Ptolemaida király
Kr. e. 163Kr. e. 145
A Ptolemaiosz név hieroglifákkal
Következő uralkodó:
VII. Ptolemaiosz
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap