Vízvári Gyula

Vízvári Gyula, született: Viszkidenszky (Buda, 1841. július 4. – Margitliget, 1908. december 25.) színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja.

Élete

Atyja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. Pályafutását Veszrpémban kezdte 1859-ben, itt Csabay Pál társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a Budai Népszínház foglalkoztatta. 1864-ben Aradra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult Nagyváradon és Pécsett, majd 1866-ban elszerződött Szekszárdra. 1866 őszétől vezető színész volt 1872-ig a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán Miklósy Gyula meghívására került Pestre, 1873-ban pedig Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor válaszották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszát a Zeneakadémián. A komikus szerepekben kitűnő művész volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, aamikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; halála előtt pár héttel a Margitligeti szanatóriumba költözött, itt érte a halál.

Családja

Leánya Vízváry Mariska, feleségei: Krecsányi Flóra és Szigeti Jolán voltak.

Fontosabb szerepei

Vízvári Gyula és Vízvári Mariska sírja

• Dandin György (Molière);
• Első sírásó (Shakespeare: Hamlet);
• Bolond (Shakespeare: Lear király);
• Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom);
• Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida);
• Bölcs Náthán (Lessing);
• Durbincs sógor (Gárdonyi Géza: A bor);
• Pry Pál (Poole);
• Nagy Jancsi (Szigligeti Ede: A nagyapó);
• Sganarelle (Molière);
• Veaucourtois (Sardou: Agglegények);
• Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)

Forrás

• Magyar színházművészeti lexikon
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.