„Tartu” változatai közötti eltérés

	Tartu
	Városháza épült 1786
; Tartu címere	; Tartu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Észtország
Megye	Tartu megye
Alapítás éve	1262
Irányítószám	EE-50089
	Népesség
Teljes népesség	97 524 fő (2023. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	79 m
Terület	38.8 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 58° 22′ 48″, k. h. 26° 43′ 21″Koordináták: é. sz. 58° 22′ 48″, k. h. 26° 43′ 21″
	Tartu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tartu témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. január 14., 17:32-kori változata

Tartu Észtország második legnagyobb városa, egyben Dél-Észtország legnagyobb városa. Tartu Észtország intellektuális központja. Tartuban van az ország legrégebbi egyeteme, melyet 1632-ben alapítottak, továbbá itt van az ország legrégebbi színháza, melynek neve Vanemuine. Tartuban működik az észt Legfelsőbb Bíróság és 2001 óta az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium is.

Korábbi nevei

Korábbi nevei voltak: Tarbatu, Dorpat, Dorpt, Derpt, Jurjev.

Fekvése

Tartu központjának (Városház tere) koordinátái: 58°22'49" N 26°43'21" E. 185 kilométerre terül el Tallinntól, 38,8 km² területen. A városon keresztülfolyik az Emajõgi folyó.

Történelme

Korai idők

A régészeti kutatások szerint már a hetedik század óta lakott volt a vidék. 600 körül a helyi csúd törzsek a várhegyen egy fa erődöt építettek, amit Tarbatu-nak neveztek. 1030-ban a kijevi fejedelem, Bölcs Jaroszláv elfoglalta a területet, és megalapította saját városát, Yuryevet. A város ezen a néven szerepel először írott forrásokban. A környék törzsei többször megtámadták az erődöt, 1061-ben el is foglalták. A terület ennek ellenére az 1200-as évek közepéig a Kijevi államhoz tartozott.^[2]

A német lovagrend idején

A Szentföldről kiszoruló lovagrendeket a lengyelek és más, már keresztény államok a térségbe telepítették, hogy a pogány lakosságot (poroszokat, letteket, észteket) keresztény hitre térítsék. A Livóniai lovagrend, vagy más néven a Kardtestvérek 1224-ben foglalták el Tartut, a várost innentől Dorpatnak hívták. 1234-ben megalakult a város püspöksége, amely a mai Észtország területének jelentős részén irányította az egyházat (Dán Észtország, benne Tallinnal a lundi érseknek volt alárendelve). 1262-ben Dimitri novgorodi fejedelem, Alekszandr Nyevszkij fia megpróbálta elfoglalni a várost, de nem sikerült bevenni a várat. 1280-ban Tartu csatlakozott a Hanza-szövetséghez. A kivitel jelentős részét a borostyán alkotta, ami gazdagon fellelhető volt a balti-térségben. A város lakosságát szinte kizárólag németek alkották, és a kereskedelem révén a német dominancia a városban sokáig fennmaradt. A svéd, majd az orosz uralom alatt a város inkább német nyelvű volt, beleértve a kultúrát, az egyetemen is a német nyelv dominált. Ez a dominancia csak a 19. század végére ért véget.^[2]

A reformáció lutheri irányzatait a város és környéke 1525-ben fogadta be. A templomok berendezései az erőszakos kép- és ereklyerombolásnak jórészt áldozatul estek.

Az 1558-1583 közötti Livóniai háborúban IV. (Rettegett) Iván csapatai 1558-ban elfoglalták a várost, hosszabb ostrom nélkül. A püspököt Moszkvába hurcolták, a Tartui püspökség pedig megszűnt. Az ezt követő háborúban a város hol a lengyelek, hol az oroszok kezén volt.^[2]

Lengyel és svéd idők

A Jam Zapolski béke értelmében a város és Livónia jelentős része Lengyelországhoz került. A város mai, piros-fehér zászlaját az akkori lengyel királytól, Báthory Istvántól kapta. 1583-ban jezsuita gimnáziumot alapítottak a városban, és megpróbálkoztak a lakosság katolikus hitre való visszatérítésével. 1600-ban háború tört ki Svédország és Lengyelország között a terület birtoklásáért. A svédek még a háború első évében elfoglalták a várost, majd a lengyelek 1603-ban visszafoglalták. 1625-ig a város lengyel kézen van, majd a svédek végleg elfoglalják. 1629-ben a háború véget ér, és a mai Észtország svéd fennhatóság alá való kerülésével zárul. 1632 fontos év a város történelmében. Ekkor alapította meg II. Gusztáv Adolf svéd király a város egyetemét, az Academia Gustavianát. Az 1656-1661 közötti svéd-orosz háborúban a város három évre orosz kézre került. A város az 1704-1721 közötti Nagy északi háborúban szinte teljesen elpusztult. A város a mai Észtországgal együtt Oroszország része lett az 1721-es Nystadi béke szerint. A várost innentől kezdve Derptnek hívják

Az Orosz birodalomban

A várost a háború után szinte teljesen ujjá kellett építeni. Ezt még tetőzte, hogy a városban két nagy tűzvész is tombolt, 1763-ban és 1775-ben. Az újjáépítés során nyerte el az óváros jórészt mai formáját. A legtöbb épület késő barokk vagy klasszicista stílusban épült. A város egyeteme 1802 után újra működik. A XIX. század második felében a város az észt nemzeti ébredés központja lesz. 1869-ben itt rendezik meg az első dalfesztivált, majd egy évvel később itt alakul meg az Észt Nemzeti Színház, a Vanemuine. 1872-ben szintén itt alakul meg az Észt Írók Társasága. A század végi oroszosítás miatt a várost 1893-ban ismét Yuryevnek nevezik.

A függetlenségtől napjainkig

Amikor Észtország kikiáltotta függetlenségét, a város német megszállás alatt volt. Az Észt függetlenségi háborút lezáró békét a városban kötötték meg 1920 február 2-án a Szovjetunióval. Az egyetem 1919-től újra működött, most már teljesen észt egyetemként (az orosz fakultás elköltözött Voronyezsbe). 1920 október 14-én a városban kötötték meg a Szovjet-finn békét is. A város neve Tartu lett, lakossága 50 ezer fő volt. 1940 júniusában a Szovjetunió megszállta Észtországot, Tartut is beleértve. Becslések szerint a városból és környékéről tízezer embert deportáltak. A második világháborúban a város 1941-ben és 1944-ben is súlyos károkat szenvedett, különösen 1944-ben. A háború után újabb deportálások voltak. Ennek ellenére a város lakossága, jórészt a betelepülő munkások miatt növekedett, az 1949-es 57 ezerről az 1990-es évek végére 100 000-re ugrott, tehát megduplázódott. A rendszerváltás során az észtországi események központja volt a város. A Balti út keresztülhaladt a városon. A függetlenség helyreállítása után megkezdődött a rendkívül elhanyagolt óváros renoválása. Az egyetem ma is működik, kilenc fakultással.

Oktatás, kultúra, sport

Tartuban található Észtország első egyeteme, amit 1632-ben alapítottak. A parkosított, kellemes légkörű várost gyakran "Észak Heidelbergének" nevezik. Az egyetemnek jelenleg 14 700 tanulója van, ebből 500-an csere- vagy vendégdiákok külföldi országokból^[3]. Kilenc kara van:

Teológiai kar
Jogi kar
Orvostudományi kar
Filozófiai kar
Sporttudományi kar
Tudomány- és technológiai kar
Gazdasági kar
Matematikai- és számítástechnikai kar
Társadalomtudományi kar^[3]

Szintén a városban található a három balti állam nemzetvédelmi egyeteme, a Balti Védelmi Kollégium, az Észt Pilótaképző akadémia.^[4] Ezenkívül itt van az Észt Nemzeti Színház, 2001 óta pedig az Észt Oktatásügyi Minisztérium is.

A város legjelentősebb sportegyesülete a Tartu Välk 494, ami jégkorong és futball csapatot is fenntart. A város volt a székhelye a 2006-2007 között a Lett jégkorong-bajnokságban szereplő Tartu Big Diamondsnak is. Profi kosárlabdacsapata is van a városnak, aminek Tartu Ülikool (sziklák) a neve. Ezenkívül a városban minden évben megrendezésre kerül a nemzetközi hírű Tartui sífutó maraton^[5].

Nevezetességei

Építészete

A város sok harcot és tűzvészt szenvedett el, így épületei többször károsodtak. A középkori épületek főként kőből épültek, közülük világritkaságnak számít a János templom, melyen egyedülállóan sok terrakotta szobor látható. Sajnos a templom jelentős része romokban van, jórészt az északi-háború pusztításai miatt. A második világháború is jelentős károkat okozott benne, a Szovjet megszállás alatt pedig teljesen elhanyagolták. Felújítása 1989-ben kezdődött, az első istentiszteletet 1997 karácsonyán tartották. 1999-ben két bronz harangot kapott.^[6] A jelenlegi belvárosra klasszicista stílus a jellemző, mely az 1775-ös tűzvész után az 1800-as évek elején felújított épületek stílusában mutatkozik meg. 1802-ben épült meg a Tartui Egyetem főépülete, míg a campus és további épületek a Toomemägi dombon kaptak helyet.

A 19. századi polgár lakóháza, mint kiállítás eredeti állapotában megtekinthető.
Városi múzeuma 1955-től működik jelentős numizmatikai és helytörténeti gyűjteménnyel.

Repülőtér

Tartu repülőtere (Ülenurme Lennujaam) a városközponttól 8 kilométerre délre található. 1946-ban nyitották meg, az új terminálépület 1981-ben készült el. 2005-től a Tallinn Airport Ltd. a tulajdonosa. Jelenleg Rigába (Air Baltic) és Stockholmba (Estonian Air) közlekednek menetrend szerinti járatok.

Népesség

1977-ben Tartu lakossága meghaladta a 100 000 főt. A 2005-ös népszámlálás szerint nem érték el ezt a létszámot. A 2006. január 1-jei nyilvántartás szerint 99 882 lakosa volt, 79% észt, 17% orosz és 4% egyéb nemzetiségű.