„Babenberg-ház” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
botok
220 080 szerkesztés
a r2.7.2+) (Bot: következő módosítása: es:Casa de Babenberg
link
3. sor: 3. sor:


== Történetük ==
== Történetük ==
A [[keleti frank]] eredetű, a [[frankföld]]i (ma [[bajorország]]i) [[Bamberg]]ből származó család a 10. század második felében elveszítette a Frankföld birtoklásáért folytatott harcot, s [[II. Ottó német-római császár]] jóvoltából dinasztájuk, [[I. Lipót osztrák őrgróf|I. Lipót (Luitpold)]] [[976]]-ban Ostmark őrgrófja lett. Trónra lépésének millenniumán, [[1976]]-ban ünnepelte [[Ausztria]] fennállásának ezredik esztendejét. Kései leszármazottja, [[IV. Lipót osztrák őrgróf|IV. Lipót]] [[1139]]-ben kiterjesztette uralmát [[Bajorország]]ra, s miután bátyja, egyben utódja, [[II. Henrik osztrák herceg|II. Henrik]] elveszítette öccse szerzeményét, kárpótlásul ő és a Babenberg-ház további tagjai [[1156]]-ban megkapták az örökös hercegi címet. [[V. Lipót osztrák herceg|V. Lipót]] [[1192]]-ben birodalmához csatolta [[Stájerország]]ot. [[II. Frigyes osztrák herceg|II. (Harcias) Frigyes]] kihasználva a [[tatárjárás|tatárok]] által megszorongattatott magyar király, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] helyzetét, birodalmához csatolt három magyarországi vármegyét ([[Pozsony vármegye|Pozsony]], [[Moson vármegye|Moson]] és [[Sopron vármegye|Sopron vármegyéket]]). Ezeket a megyéket IV. Béla még [[1242]]-ben visszafoglalta, Frigyes azonban nem nyugodott bele elvesztésükbe és [[1246]] nyarán ismét megkísérelte meghódításukat. Az 1246. [[június 15.|június 15-én]] lezajlott [[Lajta menti ütközet]]ben – melyet szokás [[bécsújhely]]i ütközetnek is nevezni – az erősebb nehézlovassággal rendelkező osztrákok győztek, de a csatában Frigyes is elesett, s ezzel a Babenberg-ház kihalt. Ausztria új hercege [[Babenberg Gertrúd]] férje, [[Badeni Hermann]] lett, azonban [[1250]]-ben ő is meghalt. Az így kialakult hatalmi űrt több uralkodó is megkísérelte kihasználni. Az osztrák hercegségért folyó, több évtizedig tartó küzdelem első felében a harc IV. Béla és [[II. Ottokár cseh király|Nagy Ottokár]] között, második felében Nagy Ottokár és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] között folyt. A küzdelem végül a [[dürnkruti csata|dürnkruti csatában]] dőlt el, [[1278]]-ban, s a Babenbergek örökségét – Ausztria trónját – végül a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] szerezték meg.
A [[keleti frankok|keleti frank]] eredetű, a [[frankföld]]i (ma [[bajorország]]i) [[Bamberg]]ből származó család a 10. század második felében elveszítette a Frankföld birtoklásáért folytatott harcot, s [[II. Ottó német-római császár]] jóvoltából dinasztájuk, [[I. Lipót osztrák őrgróf|I. Lipót (Luitpold)]] [[976]]-ban Ostmark őrgrófja lett. Trónra lépésének millenniumán, [[1976]]-ban ünnepelte [[Ausztria]] fennállásának ezredik esztendejét. Kései leszármazottja, [[IV. Lipót osztrák őrgróf|IV. Lipót]] [[1139]]-ben kiterjesztette uralmát [[Bajorország]]ra, s miután bátyja, egyben utódja, [[II. Henrik osztrák herceg|II. Henrik]] elveszítette öccse szerzeményét, kárpótlásul ő és a Babenberg-ház további tagjai [[1156]]-ban megkapták az örökös hercegi címet. [[V. Lipót osztrák herceg|V. Lipót]] [[1192]]-ben birodalmához csatolta [[Stájerország]]ot. [[II. Frigyes osztrák herceg|II. (Harcias) Frigyes]] kihasználva a [[tatárjárás|tatárok]] által megszorongattatott magyar király, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] helyzetét, birodalmához csatolt három magyarországi vármegyét ([[Pozsony vármegye|Pozsony]], [[Moson vármegye|Moson]] és [[Sopron vármegye|Sopron vármegyéket]]). Ezeket a megyéket IV. Béla még [[1242]]-ben visszafoglalta, Frigyes azonban nem nyugodott bele elvesztésükbe és [[1246]] nyarán ismét megkísérelte meghódításukat. Az 1246. [[június 15.|június 15-én]] lezajlott [[Lajta menti ütközet]]ben – melyet szokás [[bécsújhely]]i ütközetnek is nevezni – az erősebb nehézlovassággal rendelkező osztrákok győztek, de a csatában Frigyes is elesett, s ezzel a Babenberg-ház kihalt. Ausztria új hercege [[Babenberg Gertrúd]] férje, [[Badeni Hermann]] lett, azonban [[1250]]-ben ő is meghalt. Az így kialakult hatalmi űrt több uralkodó is megkísérelte kihasználni. Az osztrák hercegségért folyó, több évtizedig tartó küzdelem első felében a harc IV. Béla és [[II. Ottokár cseh király|Nagy Ottokár]] között, második felében Nagy Ottokár és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] között folyt. A küzdelem végül a [[dürnkruti csata|dürnkruti csatában]] dőlt el, [[1278]]-ban, s a Babenbergek örökségét – Ausztria trónját – végül a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] szerezték meg.


=== A Babenberg-ház tagjai ===
=== A Babenberg-ház tagjai ===

A lap 2013. január 9., 11:27-kori változata

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A Babenberg-ház vagy Babenbergek 976 és 1246 között a mai Ausztria elődjén, Ostmarkon (Alsó- és Felső-Ausztrián) uralkodó dinasztia. A család tagja, a III. Lipót néven uralkodó Szent Lipót Ausztria védőszentje.

Történetük

A keleti frank eredetű, a frankföldi (ma bajorországi) Bambergből származó család a 10. század második felében elveszítette a Frankföld birtoklásáért folytatott harcot, s II. Ottó német-római császár jóvoltából dinasztájuk, I. Lipót (Luitpold) 976-ban Ostmark őrgrófja lett. Trónra lépésének millenniumán, 1976-ban ünnepelte Ausztria fennállásának ezredik esztendejét. Kései leszármazottja, IV. Lipót 1139-ben kiterjesztette uralmát Bajorországra, s miután bátyja, egyben utódja, II. Henrik elveszítette öccse szerzeményét, kárpótlásul ő és a Babenberg-ház további tagjai 1156-ban megkapták az örökös hercegi címet. V. Lipót 1192-ben birodalmához csatolta Stájerországot. II. (Harcias) Frigyes kihasználva a tatárok által megszorongattatott magyar király, IV. Béla helyzetét, birodalmához csatolt három magyarországi vármegyét (Pozsony, Moson és Sopron vármegyéket). Ezeket a megyéket IV. Béla még 1242-ben visszafoglalta, Frigyes azonban nem nyugodott bele elvesztésükbe és 1246 nyarán ismét megkísérelte meghódításukat. Az 1246. június 15-én lezajlott Lajta menti ütközetben – melyet szokás bécsújhelyi ütközetnek is nevezni – az erősebb nehézlovassággal rendelkező osztrákok győztek, de a csatában Frigyes is elesett, s ezzel a Babenberg-ház kihalt. Ausztria új hercege Babenberg Gertrúd férje, Badeni Hermann lett, azonban 1250-ben ő is meghalt. Az így kialakult hatalmi űrt több uralkodó is megkísérelte kihasználni. Az osztrák hercegségért folyó, több évtizedig tartó küzdelem első felében a harc IV. Béla és Nagy Ottokár között, második felében Nagy Ottokár és Habsburg Rudolf között folyt. A küzdelem végül a dürnkruti csatában dőlt el, 1278-ban, s a Babenbergek örökségét – Ausztria trónját – végül a Habsburgok szerezték meg.

A Babenberg-ház tagjai

Ostmark őrgrófjai

Ausztria hercegei

Ez a középkori tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Babenberg-ház&oldid=12877084”