„Surányi Miklós” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
2. sor: 2. sor:


==Élete és munkássága==
==Élete és munkássága==
Surányi Miklós 1882. február 16-án született a [[Baranya megye|Baranya megyében]] lévő Felsőmindszenten, mai nevén [[Mindszentgodisa|Mindszentgodisán]]. Gazdatiszti családból származott, a [[pécs]]i [[Ciszterciek|cisztercita]] gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó [[Babits Mihály]]. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és [[1903]]-ban a ''Magyarország'' című lap parlamenti tudósítója lett. [[1908]]-ban [[Máramarossziget]]re került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a ''Máramaros'' című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.
'''Surányi Miklós''' [[1882]] február 16-án született a [[Baranya megye|Baranya megyében]] lévő Felsőmindszenten, mai nevén [[Mindszentgodisa|Mindszentgodisán]]. Gazdatiszti családból származott, a [[pécs]]i [[Ciszterciek|cisztercita]] gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó [[Babits Mihály]]. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és [[1903]]-ban a ''Magyarország'' című lap parlamenti tudósítója lett. [[1908]]-ban [[Máramarossziget]]re került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a ''Máramaros'' című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.


Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, [[1917]]-ben a [[Petőfi Társaság]] tagja lett. [[1918]]-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. [[1922]]-ben a [[Kisfaludy Társaság]] tagjává választotta. 1924-től a [[Nemzeti Újság]] munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a [[Budapesti Hírlap]]ot, később teljesen visszavonult az újságírástól.
Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, [[1917]]-ben a [[Petőfi Társaság]] tagja lett. [[1918]]-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. [[1922]]-ben a [[Kisfaludy Társaság]] tagjává választotta. 1924-től a [[Nemzeti Újság]] munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a [[Budapesti Hírlap]]ot, később teljesen visszavonult az újságírástól.

A lap 2013. január 3., 20:18-kori változata

Surányi Miklós (Felsőmindszent, 1882 február 16.Budapest, 1936. június 23.) újságíró, író.

Élete és munkássága

Surányi Miklós 1882 február 16-án született a Baranya megyében lévő Felsőmindszenten, mai nevén Mindszentgodisán. Gazdatiszti családból származott, a pécsi cisztercita gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó Babits Mihály. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és 1903-ban a Magyarország című lap parlamenti tudósítója lett. 1908-ban Máramarosszigetre került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a Máramaros című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.

Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, 1917-ben a Petőfi Társaság tagja lett. 1918-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. 1922-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. 1924-től a Nemzeti Újság munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a Budapesti Hírlapot, később teljesen visszavonult az újságírástól.

Surányi Miklós regényei nagyobb részt történelmi tárgyúak. Első regénye, A trianoni páva 1916-ban először A Hét című lapban jelent meg. Az utolsó Árpádok korában játszódó A szent hegy című regényt (1917) az 1919. évi akadémiai Péczely-díjat odaítélő bizottság a legjobb elbeszélő munkaként értékelte, de a korabeli erkölcsi érzéket állítólag sértő erotikuma miatt jutalmat mégsem javasolt számára. Az erotika mint erkölcstelenség vádja másoktól is elhangzott, a Kantate című regényről például Heinrich Gusztávtól: „A szerző nagyon hajlik a pornografiához, noha hangsúlyozandónak tartom, hogy piszkos érzéki helyzetek rajzolásába nem téved...”

„Mindig hideg tárgyilagossággal, éles megfigyelő erővel, művészi célkitűzésekkel iparkodott dolgozni, személyei sorsán nem siránkozott, sokrétű történeteit a lelki mozgalmak gazdag részletezésével mondta el.” – írta az íróról Pintér Jenő, de ő is úgy látta, hogy „Surányi Miklós a romlott szerelmi élet nyomozója volt, idegingerlő könyvek szerzője, pesszimista dekadens. Az erotikum vörös fonalként húzódott végig regényírásán, még stílusa is a részegítő mámor páráját lehelte.” Az író A nápolyi asszony című regényével aratta legnagyobb sikerét, néhány év alatt ötször adták ki. A legnagyobb felháborodást Egyedül vagyunk című életírása keltette, melyben a szerző részletesen tárgyalta Széchenyi István szerelmét sógornője, Karolina iránt. Művét mint kegyeletet és a nemzeti érzést sértő alkotást sokan, sok helyen elítélték.

Az Aranybástya című színdarabban (1934) a szerző a zsidókérdést vetette föl óvatosan, állást nem foglalva; a történetet zsidók és keresztények erényeinek és bűneinek egyidejű számbavételével enyhítette. Nagy bátorság volt abban az időben, hogy egy magyar író hozzá mert nyúlni ehhez a kérdéshez anélkül, hogy rövidesen kirekesztették volna az irodalmi életből.

Főbb művei

  • A trianoni páva (regény, Budapest, 1916)
  • A szent hegy (regény, 1917)
  • Kantate (regény, 1918)
  • Floriche (novellák, Budapest, 1918)
  • Domoszlay (regény, Budapest, 1920)
  • A mester (regény, Budapest, 1921)
  • A gyujtogató (1922)
  • A mindenható asszony (regény, Budapest, 1923)
  • Káin és Ábel (regény, Budapest, 1924)
  • A nápolyi asszony (regény, Budapest, 1924; az MTA Akadémia Péczely-díjával jutalmazott mű.)
  • Elíziumi mezőkön (tanulmányok, Budapest, 1924)
  • A halhatatlan ember (dráma, Nemzeti Színház: 1925)
  • A szörnyeteg (regény, Budapest, 1926)
  • Noé bárkája (regény, Budapest, 1928)
  • Ketten (novellák, Budapest, 1928)
  • Csodavárók (regény, Budapest, 1929)
  • Tömeg és lángész (tanulmányok, Budapest, 1932)
  • Aranybástya (színmű, Nemzeti Színház: 1934; az MTA Vojnits-érmével kitüntetett mű.)
  • Egyedül vagyunk (Széchenyi István életrajzi regénye, Budapest, 1936) - csak az I. rész készült el.
  • Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943)

Források

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és Színmű / Analizálók, stilromantikusok c. alfejezet. (Arcanum Kiadó)

További információk