Nyikolaj Jefimovics Andrianov

Nyikolaj Jefimovics Andrianov 1971 májusában Madridban

Nyikolaj Jefimovics Andrianov (orosz betűkkel: Николай Ефимович Андрианов; Vlagyimir, 1952. október 14. – Vlagyimir, 2011. március 21.) hétszeres olimpiai bajnok, ötszörös olimpiai ezüstérmes, háromszoros olimpiai bronzérmes szovjet/orosz tornász. Összesen 15 olimpiai érmet nyert, csak Michael Phelps (16 érem) és Larisza Szemjonovna Latinyina (18 érem) előzi meg.

Sportpályafutása

Adrianov 11 évesen, Vlagyimirben, egy sportiskolában kezdett tornászni, edzője Nyikolaj Tolkacsov volt. Első nemzetközi sikerét 1971-ben, a Madridban megrendezett tornász Európa-bajnokságon érte el, ahol két aranyérmet nyert. 1971 és 1980 között számos nemzetközi versenyen (olimpiák, világ-, Európa-bajnokságokon) győzött.

Első olimpiai érmét 1972-ben, a müncheni olimpián szerezte: talajgyakorlatával aranyérmet nyert. Ezután még ugrásával bronzérmet, az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. 1976-ban, a montreali olimpián 4 arany- (gyűrű, talaj, ugrás, összetett egyéni), 2 ezüst- (korlát, összetett csapat) és 1 bronzérmet (lólengés) nyert. Egy olimpián elért 4 aranyérmes tornászteljesítménye egyedülálló volt az olimpiák történetében, csak 1992-ben tudta felülmúlni Vitalij Scserbo, a barcelonai olimpia tornászbajnoka 6 aranyéremmel.

Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon, Moszkvában Adrianov mondta el az olimpiai eskü szövegét. Az olimpián 2 arany- (ugrás, összetett csapat), 2 ezüst- (talaj, összetett egyéni), 1 bronzérmet (nyújtó) nyert. Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől.

Későbbi élete

Adrianov Ljubov Burdát, a kétszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznőt vette feleségül, két fia született: Vlagyimir és Szergej. 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába. 1994 és 2004 között a japán olimpiai tornászcsapat edzője volt, korábbi riválisa, Cukahara Micuo felkérését elfogadva. Adrianov készítette fel Cukahara Naoját – Cukahara Micuo fiát – a nemzetközi versenyekre. 2002-ben kinevezték a vlagyimiri sportiskola – fiatalkori iskolája, ahol a sportolást kezdte – igazgatójává. Élete utolsó éveiben idegrendszeri rendellenességben szenvedett, utolsó hónapjaiban már a beszédre, karjai, lábai mozgatására is képtelen volt. 58 évesen, 8 évnyi betegeskedés után hunyt el szülővárosában, Vlagyimirben Parkinson-kórhoz kötődő szövődményekben.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolai Andrianov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Nikolay Andrianov (angol nyelven). sports-reference.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)
• Nikolay Andrianov (angol nyelven). databaseolympics.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)