„Katapultülés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
A '''katapultülés''' a repülőgépek vészelhagyására szolgáló szerkezet, amely biztosítja a gyors eltávolodást a repülőgéptől, a biztonságos földetérést, valamint segítség megérkezéséig a túlélést a földön vagy a vízben. |
A '''katapultülés''' a repülőgépek vészelhagyására szolgáló szerkezet, amely biztosítja a gyors eltávolodást a repülőgéptől, a biztonságos földetérést, valamint segítség megérkezéséig a túlélést a földön vagy a vízben. |
||
A [[második világháború|második világháborúig]] a pilóták a repülőgépet a pilótakabinból történő kiugrással viszonylag egyszerűen el tudták hagyni, azonban a háború végén megjelent sugárhajtású repülőgépek túl gyorsak voltak, és a gépelhagyás vagy lehetetlen volt, mert a pilóták ki sem tudták nyitni a pilótakabin ajtaját, kiugrásuk után |
A [[második világháború|második világháborúig]] a pilóták a repülőgépet a pilótakabinból történő kiugrással viszonylag egyszerűen el tudták hagyni, azonban a háború végén megjelent sugárhajtású repülőgépek túl gyorsak voltak, és a gépelhagyás vagy lehetetlen volt, mert a pilóták ki sem tudták nyitni a pilótakabin ajtaját, vagy kiugrásuk után kerültek életveszélybe, mert a repülőgéphez csapódhattak, nagy magasságban a túl ritka levegő is veszélybe sodorhatta őket. |
||
| ⚫ | A legelső katapultülések csak bizonyos repülési sebesség és magasság mellett működtek, majd megjelentek a földön mozgó gépből is működtethető ülések (ilyen például a csehszlovák [[L–39 Albatros]] kiképzőgép [[VSz1–BRI]]) ülése. A jelenleg korszerűnek számító típusok (például a [[JAS 39 Gripen]] [[Martin-Baker Mk. 10]]-es ülése, a [[MiG–29]] [[K–36]] ülése, valamint az amerikai [[F–15 Eagle|F–15]] és [[F–16 Fighting Falcon|F–16]] [[ACES II]] ülése) ''zéró-zéró'' rendszerű, ezek földön álló gépből is biztonságosan mentenek. |
||
| ⚫ | A katapultálás folyamatát általában egy kar meghúzásával indítják, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy ezek meg ne sérüljenek. A pilótakabin tetejét a katapultálás előtt általában lerobbantják, szabaddá téve az ülés útját, de egyes üléseknél a plexitetőt betörve zajlik le a katapultálás. A repülőgéptől történő biztonságos eltávolodást általában egy szilárd hajtóanyagú kivetőtöltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen fölfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Zuhanás közben általában egy stabilizáló ernyő nyílik ki, majd pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő, amellyel a pilóta fóldet ér. |
||
| ⚫ | A katapultálás folyamatát általában egy kar meghúzásával indítják, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy ezek meg ne sérüljenek. A pilótakabin tetejét a katapultálás előtt általában lerobbantják, szabaddá téve az ülés útját, de egyes üléseknél a plexitetőt betörve zajlik le a katapultálás. A repülőgéptől történő biztonságos eltávolodást általában egy szilárd hajtóanyagú kivetőtöltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen fölfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Zuhanás közben általában egy stabilizáló ernyő nyílik ki, majd pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő, amellyel a pilóta fóldet ér. Vízfelszínre érkezés esetén automatikusan mentőcsónak fúvódik föl. A pilóta megtalálását rádióadó segíti. |
||
| ⚫ | A legelső katapultülések csak bizonyos repülési sebesség és magasság mellett működtek, majd megjelentek a földön mozgó gépből is működtethető ülések (ilyen például a csehszlovák [[L–39 Albatros]] kiképzőgép VSz1–BRI) ülése. A jelenleg korszerűnek számító |
||
[[Kategória:Repülőgépek szerkezeti elemei]] |
[[Kategória:Repülőgépek szerkezeti elemei]] |
||
A lap 2007. február 16., 00:35-kori változata
,_2_July_1970_(NH_90350).jpg)
A katapultülés a repülőgépek vészelhagyására szolgáló szerkezet, amely biztosítja a gyors eltávolodást a repülőgéptől, a biztonságos földetérést, valamint segítség megérkezéséig a túlélést a földön vagy a vízben.
A második világháborúig a pilóták a repülőgépet a pilótakabinból történő kiugrással viszonylag egyszerűen el tudták hagyni, azonban a háború végén megjelent sugárhajtású repülőgépek túl gyorsak voltak, és a gépelhagyás vagy lehetetlen volt, mert a pilóták ki sem tudták nyitni a pilótakabin ajtaját, vagy kiugrásuk után kerültek életveszélybe, mert a repülőgéphez csapódhattak, nagy magasságban a túl ritka levegő is veszélybe sodorhatta őket.
A legelső katapultülések csak bizonyos repülési sebesség és magasság mellett működtek, majd megjelentek a földön mozgó gépből is működtethető ülések (ilyen például a csehszlovák L–39 Albatros kiképzőgép VSz1–BRI) ülése. A jelenleg korszerűnek számító típusok (például a JAS 39 Gripen Martin-Baker Mk. 10-es ülése, a MiG–29 K–36 ülése, valamint az amerikai F–15 és F–16 ACES II ülése) zéró-zéró rendszerű, ezek földön álló gépből is biztonságosan mentenek.
A katapultálás folyamatát általában egy kar meghúzásával indítják, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy ezek meg ne sérüljenek. A pilótakabin tetejét a katapultálás előtt általában lerobbantják, szabaddá téve az ülés útját, de egyes üléseknél a plexitetőt betörve zajlik le a katapultálás. A repülőgéptől történő biztonságos eltávolodást általában egy szilárd hajtóanyagú kivetőtöltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen fölfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Zuhanás közben általában egy stabilizáló ernyő nyílik ki, majd pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő, amellyel a pilóta fóldet ér. Vízfelszínre érkezés esetén automatikusan mentőcsónak fúvódik föl. A pilóta megtalálását rádióadó segíti.