„Jurij Vlagyimirovics Andropov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
35. sor: | 35. sor: | ||
== Hatalomra jutása == |
== Hatalomra jutása == |
||
Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette ([[1957]]–[[1967]]), közben [[1962]]-ben, [[Mihail Szuszlov]] utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. [[1967]]-ben kinevezték a [[KGB]] parancsnokának, ezt a beosztást egészen [[1982]]-ig töltötte be. [[1973]]-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett. |
Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette ([[1957]]–[[1967]]), közben [[1962]]-ben, [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Mihail Szuszlov]] utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. [[1967]]-ben kinevezték a [[KGB]] parancsnokának, ezt a beosztást egészen [[1982]]-ig töltötte be. [[1973]]-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett. |
||
Néhány nappal [[Leonyid Iljics Brezsnyev|Brezsnyev]] halála után, [[1982]]. [[november 10.|november 10-én]], mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott [[Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko|Konsztantyin Csernyenko]] helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére valamint [[1956-os forradalom|magyarországi]] szerepére. |
Néhány nappal [[Leonyid Iljics Brezsnyev|Brezsnyev]] halála után, [[1982]]. [[november 10.|november 10-én]], mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott [[Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko|Konsztantyin Csernyenko]] helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére valamint [[1956-os forradalom|magyarországi]] szerepére. |
A lap 2012. december 23., 18:37-kori változata
Jurij Vlagyimirovics Andropov | |
Hivatali idő 1982. november 10. – 1984. február 9. Az SZKP első titkára | |
Előd | Leonyid Brezsnyev |
Utód | Konsztantyin Csernyenko |
Katonai pályafutása | |
Csatái | német–szovjet háború |
Született | 1914. június 2.[1]
|
Elhunyt | 1984. február 9. (69 évesen)[1][2][3][4][5] Moszkva[6] |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) |
Házastársa |
|
Gyermekei | Igor Jurjevics Andropov |
Foglalkozás | mérnök |
Iskolái |
|
Halál oka | veseelégtelenség |
Vallás | ateizmus |
Díjak |
|
Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Andropov témájú médiaállományokat. |
Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Владимирович Андропов; 1914. június 15. (az akkor hivatalos Julián-naptár szerint június 2.)–1984. február 9.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-étől 16 hónappal később bekövetkező haláláig.
Élete
Andropov a cári Oroszország Sztavropol Kormányzóságában, Naguckoje sztanyicán (kozák falu) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Fleckenstein volt. Rövid ideig a ribinszki Víziszállítási Műszaki egyetem hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 1940–1944 között a Szovjet Karéliai-Finn Köztársaság Komszomol szervezetének első titkára volt. A második világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.
Hatalomra jutása
Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (1957–1967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.
Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére valamint magyarországi szerepére.
Andropov tevékenysége
Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya, valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.
A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több, nagy horderejű ajánlást is tett, köztük a középhatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Korean Air Lines (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing II rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európába telepített közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.
Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert béke-aktivista lett.
Andropov hagyatéka
Andropov, több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml Fala melletti temetőben temették el.
Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is. Különösen fontosabb évfordulók környékén kerül a televíziós dokumentumfilmek és a népszerű ismeretterjesztés figyelmének középpontjába.[forrás?]
Andropovot, magyarországi keménysége valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.
Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tartott volna.
Magyarul megjelent művei
- A békéért, a szocializmusért (Budapest, 1983)
További olvasmányok
- Yuri Andropov: A Secret Passage into the Kremlin, Vladimir & Klepikova, Jelena Szolovjov, MacMillan Kiadóvállalat, 1983, 302 oldal, ISBN 0-02-612290-1
- The Andropov File: The Life and Ideas of Yuri V. Andropov, General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Martin Ebon, McGraw-Hill Companies, 1983, 284 oldal, ISBN 0-07-018861-0
- Andropov May Have Had Jewish Roots írta Lev Kricsevszkij, [1]
Lásd még
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)