„Vérmező” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Noire1 (vitalap | szerkesztései)
104 szerkesztés
Noire1 (vitalap | szerkesztései)
104 szerkesztés
25. sor: 25. sor:
[[1986]]-ban a Vérmező északi végén állították fel [[Varga Imre (szobrász)|Varga Imre]] szobrászművész [[Kun Béla]] sokalakos emlékművét. A szoborcsoportot [[1991]]-ben elbontották és a [[budatétény]]i [[szoborpark]]ba szállították.<ref>{{cite web |url=http://www.artpool.hu/Galantai/sajto/99boros2.html |title= A Kun Béla-emlékmű "kálváriája" (1981-1997) |accessdate=2008-08-08 |author=Boros Géza |work=Köztéri művészt Magyarországon I - II. |publisher=Artpool}}</ref>
[[1986]]-ban a Vérmező északi végén állították fel [[Varga Imre (szobrász)|Varga Imre]] szobrászművész [[Kun Béla]] sokalakos emlékművét. A szoborcsoportot [[1991]]-ben elbontották és a [[budatétény]]i [[szoborpark]]ba szállították.<ref>{{cite web |url=http://www.artpool.hu/Galantai/sajto/99boros2.html |title= A Kun Béla-emlékmű "kálváriája" (1981-1997) |accessdate=2008-08-08 |author=Boros Géza |work=Köztéri művészt Magyarországon I - II. |publisher=Artpool}}</ref>


A park érdekessége a [[Déli pályaudvar]]ral szemközt felállított régi zöld vasúti vagonból kialakított Vagon étterem.
A park érdekessége a [[Déli pályaudvar]]ral szemközt felállított régi zöld vasúti kocsiból kialakított Vagon étterem.


[[2006]]-[[2007]]-ben az [[Budapesti Elektromos Művek|ELMŰ]] 120/10 kV-os alállomást épített a Vérmezőn, amely a [[Bugát lépcső]] alállomást váltotta ki.<ref>{{cite web |url=http://www.mee.hu/files/images/4/a15_majoros_vermezo_mee.pdf |title=Projekt „Vérmező 120/10 kV-os alállomás létesítése” |accessdate=2008-08-08 |author=Majoross László |publisher=Magyar Elektrotechnikai Egyesület}}</ref>
[[2006]]-[[2007]]-ben az [[Budapesti Elektromos Művek|ELMŰ]] 120/10 kV-os alállomást épített a Vérmezőn, amely a [[Bugát lépcső]] alállomást váltotta ki.<ref>{{cite web |url=http://www.mee.hu/files/images/4/a15_majoros_vermezo_mee.pdf |title=Projekt „Vérmező 120/10 kV-os alállomás létesítése” |accessdate=2008-08-08 |author=Majoross László |publisher=Magyar Elektrotechnikai Egyesület}}</ref>

A lap 2012. november 28., 15:10-kori változata

é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 01′ 38″

A Vérmező a Krisztina körút-Mikó utca sarok felől
Vérmező (Budapest)
Vérmező
Pozíció Budapest térképén

A Vérmező egy közpark Budapest I. kerületében, a Krisztinavárosban. Itt történt Martinovics Ignác és társainak a lefejezése 1795. május 20-án.

Fekvése

A park a Várhegy nyugati lábánál nyúlik el[1]; az Attila út, a Krisztina körút és a Mikó utca határolja. Alatta folyik végig az Ördög-árok; a Vérmező területe a pleisztocénben jött létre, mint a patak hordalékos lapálya.[2]

Története

A Martinovics-összeesküvés vádlottjainak kivégzése (vízfestmény, 1795)

A 14. században Logod falu feküdt ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. Miután a törököket kiűzték, a terület úgynevezett glacis, vagyis a védelem részére kilövést biztosító sík terület lett. 1752-ben a várfalaktól egy puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezet lett, ezért egészen a 18. század végéig nem engedték beépíteni. 1769-ben a Haditanács engedélye alapján a glacison területeket kaptak azok, akik vállalták rajtuk az építkezést, az épületeket azonban a tulajdonosok felszólításra kötelesek voltak lebontani. Ilyen körülmények között azonban senki sem akart építkezni, így a terület beépítetlen maradt. 1784-ben a Helytartótanács a glacist megszüntette és ingyen telket adott azoknak akik építkezni akartak. Ezekre a házakra a katonai igazgatás már nem vonatkozott.[3] Később a Vérmezőt a várnagy kaszálónak használta, emiatt akkoriban a területet Generális rétnek hívták.[1]

Nevét Martinovics Ignác és társai itteni, 1795. május 20-i kivégzéséről kapta; a park Széll Kálmán tér felőli végén állítottak nekik emlékművet.[1]

A területet először 1820 körül parkosították. Később katonai gyakorlótérnek használták. 1896-ban a millennium alkalmából, majd 1934-ben Horthy Miklós 15 éves bevonulása alkalmából nagyszabású katonai dísszemlét és népünnepélyt tartottak a mezőn.[4] A két világháború között egyébként lovaspálya működött itt.[5] Érdekesség, hogy itt tartották a 1931-es biatorbágyi vasúti merénylet áldozatainak gyászszertartását.[6] Az a tény sem közismert, hogy 1930-as évek végén protestáns helyőrségi templomot, pár évvel később pedig egy Gömbös Gyula szobrot terveztek az északi részre. A háború miatt aztán egyik sem valósult meg.[7] Budapest második világháborús ostroma idején ez volt az utolsó terület, ahol könnyű futár-repülőgépek le tudtak szállni. Ebből kifolyólag a háború befejezésekor szétlőtt repülőgéproncsok tucatja hevert szanaszét a területen.

Jelenlegi formáját a második világháború után nyerte el: nyugati feléből a Déli pályaudvar építése miatt lecsippentettek egy apró darabkát. A korábbi füves teknőt pedig - ahol akkor még csak néhány fa állt itt-ott a mező szélén -, a romba dőlt Várból lehordott törmelékkel feltöltötték, majd 1948-ban hozzáfogtak a parkosításához.[8] Faállománya ezért aránylag fiatal, de változatos.[1] Faültetések mellesleg jelenleg is zajlanak a parkban. Az eredeti elképzelések szerint egy aprócska tavat is kialakítottak volna a park közepén, de ez végül nem valósult meg.

1986-ban a Vérmező északi végén állították fel Varga Imre szobrászművész Kun Béla sokalakos emlékművét. A szoborcsoportot 1991-ben elbontották és a budatétényi szoborparkba szállították.[9]

A park érdekessége a Déli pályaudvarral szemközt felállított régi zöld vasúti kocsiból kialakított Vagon étterem.

2006-2007-ben az ELMŰ 120/10 kV-os alállomást épített a Vérmezőn, amely a Bugát lépcső alállomást váltotta ki.[10] 2008-ban ide állították fel a költő születésének 125.évfordulójára Budapest első köztéri Babits Mihály szobrát (Marton László alkotása). A költő egyébként élete utolsó 10 évét itt a Vérmező melletti házakban élte le családjával.

Látnivalók

A Mikó utcai játszótérnél található Kiss István 1979-ben készül Szitakötők című kompozíciója.[11] Szabó István 1967-ben készítette el a Budai Önkéntes Ezred emlékművét.

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Vérmező. KORLÁT - Hogyan juthatunk zöldközelbe Budapesten és környékén?. Budapesti Művelődési Központ, 2004. március. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  2. ↑ Dr. Szablyár Péter: Az Ördög-árok. Élet és Tudomány. Sulinet, 1999. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  3. ↑ Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 624–625. o. ISBN 963-05-6411-4  
  4. ↑ Események a Vérmezőn. Budapesti Negyed, 1996. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  5. ↑ Görgey Gábor: Az új Déryné. Figyelő, 2008. március 20. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  6. ↑ http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3
  7. ↑ http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 és http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1
  8. ↑ Géher István: A Vérmező: történelem és lélektörténet. HOLMI, 2005. szeptember. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  9. ↑ Boros Géza: A Kun Béla-emlékmű "kálváriája" (1981-1997). Köztéri művészt Magyarországon I - II.. Artpool. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  10. ↑ Majoross László: Projekt „Vérmező 120/10 kV-os alállomás létesítése”. Magyar Elektrotechnikai Egyesület. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  11. ↑ Szitakötők szobor. SzoborLap, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vérmező&oldid=12665854”