„Eugène Labiche” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2+) (Bot: következő módosítása: ru:Лабиш, Эжен
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{nincs forrás}}
{{részben nincs forrás}}
[[Fájl:Eugene Labiche par Desboutin.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye]]
[[Fájl:Eugene Labiche par Desboutin.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye]]
'''Eugène Labiche''' ([[1815]]-[[1888]]) [[franciák|francia]] komédiaszerző.
'''Eugène Labiche''' ([[Párizs]], [[1815]]. [[május 5.]] – Párizs, [[1888]]. [[január 23.]]) [[franciák|francia]] komédiaszerző.


==Értékelése==
==Értékelése==
8. sor: 8. sor:
===Élete, művei===
===Élete, művei===


Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a [[Lycéé Concordet]]-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból. Ezután váratlanul újságírónak állt. [[1839]]-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.
Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a [[Lycéé Concordet]]-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta [[Olaszország]]ot. Ezután váratlanul újságírónak állt. [[1839]]-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.


Első darabja ''Monsieur de Collyon'' (''Collyon úr'', [[1841]]), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a [[Palais Royal]]ban. Első nagy sikere ''Un Jeune Homme Presse'' (''A fiatalembernek sietős'', [[1848]]) az egyik legjobb francia vígjáték. ''Un Chapelle de Pailee d'Italie'' (''Olasz szalmakalap'', [[1851]]) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött [[La Sologne|La Sologne-ba]]-ba, [[Párizs]] mellé, csak a darabjai bemutatójára járt fel. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. [[1860]]-ban bírónak választották a faluba. [[1864]]-ben ''Moi'' (''Én'', 1864) c. színművével aratott nagy sikert a [[Comédie Francaise]]-ben. [[1880]]-ban a [[Francia Akadémia]] tagja lett.
Első darabja ''Monsieur de Collyon'' (''Collyon úr'', [[1841]]), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a [[Palais Royal]]ban. Első nagy sikere ''Un Jeune Homme Presse'' (''A fiatalembernek sietős'', [[1848]]) az egyik legjobb francia vígjáték. ''Un Chapelle de Pailee d'Italie'' (''Olasz szalmakalap'', [[1851]]) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött [[La Sologne|La Sologne-ba]]-ba, [[Párizs]] mellé, csak a darabjai bemutatójára járt fel. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. [[1860]]-ban bírónak választották a faluba. [[1864]]-ben ''Moi'' (''Én'', 1864) c. színművével aratott nagy sikert a [[Comédie Francaise]]-ben. [[1880]]-ban a [[Francia Akadémia]] tagja lett.
17. sor: 17. sor:


Labiche alakjai nevetséges helyzetekbe kerülnek. Ritkán viselkednek ilyenkor értelmesen; egyáltalán Labiche nem valami intellektuális szerző. Bár alakjait néhány vonással felvázolja, a pszichologizálás nem erős oldala. Típusai: az öregember, elsősorban humorforrás; kereskedők, farmerok: ők voltak jobbára a közönség is. Labiche ezeknek az embereknek a prüdériáját, nyereségvágyát teszi nevetségessé. A fiatalabb figurák sóhajtozó, ájuldozó hölgyek, feleségek, akik ellenállhatatlanoknak hiszik magukat, és fiúk akik "különbözni akarnak egymástól". Labiche néhány keserű hangvételű darabja nem volt sikeres szerzőjük életében. Ma mégis ezeket értékelik leginkább az életművéből.
Labiche alakjai nevetséges helyzetekbe kerülnek. Ritkán viselkednek ilyenkor értelmesen; egyáltalán Labiche nem valami intellektuális szerző. Bár alakjait néhány vonással felvázolja, a pszichologizálás nem erős oldala. Típusai: az öregember, elsősorban humorforrás; kereskedők, farmerok: ők voltak jobbára a közönség is. Labiche ezeknek az embereknek a prüdériáját, nyereségvágyát teszi nevetségessé. A fiatalabb figurák sóhajtozó, ájuldozó hölgyek, feleségek, akik ellenállhatatlanoknak hiszik magukat, és fiúk akik "különbözni akarnak egymástól". Labiche néhány keserű hangvételű darabja nem volt sikeres szerzőjük életében. Ma mégis ezeket értékelik leginkább az életművéből.

==Forrás==

* {{Forrásjelzés-Pallas}}


{{csonk-dátum|csonk-Francia életrajz|2006 szeptemberéből}}
{{csonk-dátum|csonk-Francia életrajz|2006 szeptemberéből}}
24. sor: 28. sor:
{{DEFAULTSORT:Labiche Eugene}}
{{DEFAULTSORT:Labiche Eugene}}
[[Kategória:Francia drámaírók]]
[[Kategória:Francia drámaírók]]
[[Kategória:Párizsiak]]
[[Kategória:1815-ben született személyek]]
[[Kategória:1815-ben született személyek]]
[[Kategória:1888-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1888-ban elhunyt személyek]]

A lap 2012. november 6., 06:11-kori változata

Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye

Eugène Labiche (Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.) francia komédiaszerző.

Értékelése

A maga idejében a polgárság kedvence, a 19. század egyik legnépszerűbb francia drámaírója volt. Művei mára csaknem elveszítették hatásukat.

Élete, művei

Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a Lycéé Concordet-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta Olaszországot. Ezután váratlanul újságírónak állt. 1839-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.

Első darabja Monsieur de Collyon (Collyon úr, 1841), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a Palais Royalban. Első nagy sikere Un Jeune Homme Presse (A fiatalembernek sietős, 1848) az egyik legjobb francia vígjáték. Un Chapelle de Pailee d'Italie (Olasz szalmakalap, 1851) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött La Sologne-ba-ba, Párizs mellé, csak a darabjai bemutatójára járt fel. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. 1860-ban bírónak választották a faluba. 1864-ben Moi (Én, 1864) c. színművével aratott nagy sikert a Comédie Francaise-ben. 1880-ban a Francia Akadémia tagja lett.

Sokkal a halála előtt már mint az első számú komédiaírót tartották számon az egész kontinensen. Ma is él még egynéhány darabja, a fentiek kivételével: Célimare (1863), Le Grammarie (Nyelvtan, 1867), Les Trente Millions du Gladiators (A gladiátor 30 milliója, 1875), Le Prix Martin (Martin-díj, 1876).

Technikája

Labiche alakjai nevetséges helyzetekbe kerülnek. Ritkán viselkednek ilyenkor értelmesen; egyáltalán Labiche nem valami intellektuális szerző. Bár alakjait néhány vonással felvázolja, a pszichologizálás nem erős oldala. Típusai: az öregember, elsősorban humorforrás; kereskedők, farmerok: ők voltak jobbára a közönség is. Labiche ezeknek az embereknek a prüdériáját, nyereségvágyát teszi nevetségessé. A fiatalabb figurák sóhajtozó, ájuldozó hölgyek, feleségek, akik ellenállhatatlanoknak hiszik magukat, és fiúk akik "különbözni akarnak egymástól". Labiche néhány keserű hangvételű darabja nem volt sikeres szerzőjük életében. Ma mégis ezeket értékelik leginkább az életművéből.

Forrás

Sablon:Csonk-Francia életrajz