„Kálacsakra” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. november 1., 21:01-kori változata

Fájl:Kalachakra.jpg

Kalacsakra, homokból készült mandala

A kálacsakra (szanszkrit kālacakra) a tantrikus buddhizmusban használt kifejezés, melynek jelentése „időkerék” vagy „időciklus”.

A Kalacsakra hagyomány

A Kalacsakra egyaránt vonatkozik a vadzsrajána buddhizmus tantrikus istenségére (tib. jidam), valamint a filozófiákra és a meditációs gyakorlatokra, melyek a Kalacsakra tantrában és annak számos kommentárjában megtalálhatók. A Kalacsakra tantrát helyesebb Kalacsakra Laghutantrának nevezni, melyről úgy tartják, hogy az eredeti, már nem létező Kalacsakra Mulatantrának egy rövidített változata. Egyes buddhista mesterek állítják, hogy a Kalacsakra a legelőrehaladottabb formája a vadzsrajána gyakorlatnak; bizonyára a legösszetettebb rendszer a tantrikus buddhizmuson belül.

A Kalacsakra hagyomány az idő (kála) és a ciklus (csakra) koncepciója körül forog: a bolygók ciklusától az ember légzésciklusáig. Megtanítja, hogyan dolgozzunk a test legfinomabb energiáival a megvilágosodás felé vezető úton.

A Kalacsakra istenség egy buddhát fejez ki, és ennek megfelelően mindentudó. Mivel Kalacsakra az idő, és minden az idő befolyása alatt áll, Kalacsakra mindenről tud. Mindaddig, míg Kalacsakri és Kalicsakra, spirituális partnernője és kiegészítője tudatában van mindannak, mi időtlen, korlátlan vagy az idő világán kívül esik. A Jab-Jumban – mint átmeneti és nem-átmeneti – elválaszthatatlanok. Hasonlóképpen, ahogy a kerék is kezdet és vég nélküli.

A Kalacsakra tantra

A Kalacsakra tantra öt fejezetből áll, melyből az első kettőt „alap Kalacsakrának” nevezik. Az első fejezet azzal foglalkozik, amit „külső Kalacsakrának” is hívnak – vagyis a fizikai világgal – és különösképpen a Kalacsakra naptárszámítási rendszerével, a világegyetemek születésével és halálával, a naprendszerünkkel és az elemek működésével.

A második fejezet témája a „belső Kalacsakra”, ami érinti a terhesség és a születés folyamatát, az emberi test és a tapasztalás rendszerét és a vadzsrakáját; az emberi fizikai létezés megnyilvánulását a csatornák, szél, csepp stb. kifejezésekkel írja le. Egyesek az emberi tapasztalást négy tudatállapoton keresztül határozzák meg: ébrenlét, álom, mély alvás és a negyedik az, ami a szexualitáson keresztül válik hozzáférhetővé. Jellemzi azokat a potenciálokat (cseppeket), amik ezeket az állapotokat előidézik együtt azokkal a folyamatokkal, melyek ezekből származnak.

Az utolsó három fejezet az „egyéb” vagy „alternatív Kalacsakra”, mely az úttal és a gyümölccsel foglalkozik. A harmadik fejezet a meditációra való felkészülést taglalja, ez a Kalacsakra-beavatás. A negyedik magát a meditációs gyakorlatot magyarázza el, nem csak a mandalán és istenségein történő meditáció felépítő fázisát, hanem a hat jóga beteljesítő fázisát is. Az ötödik, egyben utolsó fejezet a megvilágosodás állapotát (gyümölcs) jellemzi, ami a gyakorlat eredménye.

A beavatás

Mint minden vadzsrajána gyakorlatban, a Kalacsakra beavatások során is a tanítványt felhatalmazzák arra, hogy gyakorolja a Kalacsakra tantrát, mely a buddhaság elérését szolgálja. A Kalacsakra beavatásoknak két fő lépése van, összesen tizenegy. A kettő közül az első a Kalacsakra meditáció felépítő fázisára való felkészülésre vonatkozik, míg a második a Kalacsakra hat jógájaként ismert beteljesítő fázisra készít fel. Azoknak, akik nem tervezik a teljes gyakorlat végzését, gyakran csak az alsó hét beavatást adják meg.

A Kalacsakra homokmandalát az egyéni és a világbékéért, valamint a fizikai egyensúlyért egyaránt felajánlják. A dalai láma így magyarázza: „Olyan ez, mint amikor egy magot ültetsz el, aminek később karmikus hatása lesz. Nem szükséges jelen lenni a Kalacsakra ceremónián ahhoz, hogy részesülj annak jótékony hatásaiban.”^[1]

Asztrológia

A mondás, miszerint „ami kívül, az van belül” gyakran fellelhető a Kalacsakra tantrában is ezzel is hangsúlyozva a hasonlóságokat és az összefüggést az emberi létezés és a világegyetem között; ez az elképzelés az alapja a Kalacsakra asztrológiának, de a Kalacsakra irodalomban taglalt más, még mélyebb kapcsolatoknak és összefüggéseknek is.

Tibetben a Kalacsakra asztrológiai rendszer a tibeti asztrológiai naptár egyik legfontosabb építőköve. Az asztrológia a Kalacsakrában nem tér el a nyugati rendszertől, bonyolult (és meglepően pontos) számításokat alkalmaz például a bolygók pontos helyének a meghatározására.

Történelem és eredet

A Kalacsakra tantra szerint Sambhala királya, Szucsandra (tib. Dava Szangpo) olyan tanítást kért a Buddhától, mely lehetővé tette számára a dharma gyakorlását anélkül, hogy a világi élvezetekről vagy az uralkodással járó kötelezettségeiről le kellett volna mondania.

Kérésére a Buddha megadta az első Kalacsakra gyökértantrát Dhanyakatakában (tibetiül Palden Drepung, a mai Amaravatihoz közel), egy kisvárosban a dél-kelet indiai Ándhra Pradesban állítólag úgy, hogy ezzel egyidőben (mivel egyszerre volt jelen két helyen) elmondta a Pradzsnyaparamita szútrát a Keselyű-hegycsúcson, Biharban. Úgy tartják, hogy Szucsandra király mellett még további kilencvenhat kisebb király és Sambhalából érkező küldött is megkapta a tanításokat. A Kalacsakra így közvetlenül Sambhalába került, és évszázadokon keresztül kizárólag itt volt fellelhető. A későbbi Sambhala királyok, mint Mandzsusrikirti vagy Pundarika összetömörítették és leegyszerűsítették a tanításokat, ez lett a „Sri Kalacsakra” vagy „Laghutantra” és kommentárja a „Vimalaprabha”, melyek mint a Kalacsakra irodalom szíve a mai napig fennmaradtak.

Az elbeszélések szerint Mandzsusrikirti (tib. Rigdan Tagpa) i.e. 159-ben született, és Sambhala felett uralkodott, melynek lakói közül 300 510-en a mlehhna (yavana vagy „nyugati”) vallást követték, közülük néhányan napimádók voltak. Kiűzte az eretnekeket a földjéről, de később – miután meghallgatta kérésüket – lehetővé tette számukra, hogy visszatérjenek. Nekik és minden lény javára elmagyarázta a Kalacsakra tanításokat. I.e. 59-ben fia javára lemondott a trónról, majd nem sokkal azután meghalt, és a buddhaság szambhogakája állapotába lépett.

A Kalacsakrának jelenleg két fő hagyománya ismert. A Ra vonal (tib. Rva-lugs) és a Dro vonal (tib. ’Bro-lugs). Bár a Kalacsakra szövegeknek nagyon sok fordítása volt szanszkritről tibetire, mégis a Ra és a Dro fordításokat tekintik a legmegbízhatóbbnak (a két vonalról többet ld. alább). A két vonal kissé eltérő módon magyarázza, hogyan kerültek vissza a Kalacsakra tanítások Sambhalából Indiába.

Mindkét hagyomány megegyezik abban, hogy a Kalacsakra és a hozzá tartozó kommentárok (gyakran hivatkoznak ezekre, mint a Bódhiszattvák testére) egy indiai pandit segédletével kerültek vissza Indiába i.u. 966-ban. Ezt a személyt a Ra hagyományban Csilupának, a Dro hagyományban a Nagy Kalacsakrapadának hívják. Egyes tudósok, így Helmut Hoffman szerint ugyanarról a személyről van szó. A hagyomány első mesterei álneveket használtak, ezért a tibetiek által rögzített indiai szóbeli tanítások bővelkednek ellentmondásokban.

Azt mondják, Csilupa/Kalacsakrapada, miután útra kelt, hogy megszerezze a Kalacsakra tanításokat Sambhalában, szembe találkozott a Kulika (Sambhala) királlyal, Durdzsajánával, aki mint Mandzsusri jelent meg előtte, és látva tiszta szándékát, ráruházta a Kalacsakra beavatást.

A visszafelé vezető úton Csilupa/Kalacsakrapada vitában legyőzte Nadapadát (tib. Naropát), a kor nagy buddhista központjának, a Nalanda egyetemnek a professzorát. Azután Nadapada (akit úgy is ismerünk, hogy a Kis Kalacsakrapada) beavatást nyert a Kalacsakrába Csilupától/Kalacsakrapadától. A hagyományt ezután Indiában és Tibetben kettőjüktől eredeztetik. Nadapada elismertette a tanításokat a Nalanda közösséggel, és olyan mestereket avatott be a Kalacsakrába, mint amilyen Atísa is volt (aki aztán Pindo Acsarját (tib. Pitopa) avatta be).

A tibeti történetet leíró Pag Sam Jon Zang és építészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a ratnagiri-i mahavihara (buddhista kolostor) Orisszában fontos központja volt az indiai Kalacsakratantra elterjedésének.

A Kalacsakra hagyomány a vadzsrajána buddhizmus egészével együtt a muszlim invázió élénkülésével eltűnt Indiából, és Nepálban lelt menedékre.

Megjelenése Tibetben

A Dro vonalat Tibetben Nalandapa egyik kasmíri tanítványa, Pandita Szomanatha építette ki, aki 1027-ben (vagy 1064-ben, attól függően, melyik naptárt használjuk) utazott Tibetbe, fordítója pedig az a Droton Sherab Drak Lotsava volt, akiről a hagyományt elnevezték. A Ra vonalat Nalandapa egy másik kasmíri tanítványa, Szamantasri juttatta el Tibetbe, az ő fordítója Ra Choerab Lotsava volt (Ra Dordzse Drakpa).

A Ra vonal a tibeti buddhizmus szakja hagyományában vált különösen fontossá, ahol olyan kiemelkedő mesterek tartották fenn, mint Szakja Pandita (1182-1251), Drogon Cögyal Pagpa (1235-1280), Budon Rincsendrup (1290-1364) és Dolpopa Sherab Gyalcen (1292-1361). Az utóbbi kettő amellett, hogy a Dro vonalat is tartották, igen jól ismert tudósai voltak a Kalacsakrának Tibetben, annak a gyakorlatnak, melyről úgy tartják, sok információval gazdagította Dolpopa shentongról alkotott magyarázatait. A Kalacsakra gyakorlatra helyezett nagy hangsúly és a shentong magyarázata a legfontosabb megkülönböztető jegyei a dzso-nang iskolának, mely egészen Dolpopáig vezethető vissza.

A Kalacsakra-tanítás későbbi megjelenése a nagy dzso-nang tudós, Taranatha (1575-1634) nevéhez fűződik. A 17. században a gelugok vezette tibeti kormány törvényen kívülinek minősítette a dzso-nang iskolát, a legtöbb kolostorát bezáratta vagy megtérésre kényszerítette. Dolpopa, Taranatha és más shentong tudósok írásait betiltották. Fura módon, a gelug vonal ezzel egy időben vett át nem kevés tanítást a dzso-nang Kalacsakra hagyományból.

Napjainkban a Kalacsakrát a tibeti buddhizmus mind a négy iskolája gyakorolja, habár legerőteljesebben a gelugoknál jelenik meg. Ez a legfőbb tantrikus gyakorlata a dzso-nang iskolának, ami a mai napig megtalálható egy-két kelet-tibeti kolostorban. Folyamatos erőfeszítés zajlik, hogy a dzso-nang hagyományt hivatalosan is elismerjék, mint a tibeti buddhizmus ötödik iskoláját.

Kalacsakra gyakorlat napjaink tibeti buddhista iskoláiban

Budon Rincsdrupnak (ld. még Buton Rincsen) tekintélyes szerepe volt a későbbi Kalacsakra fejlődésének a gelug és szakja hagyományokban, míg Dolpopának a dzso-nang hagyományban, melyből a kagyü, nyingma és a szakják carpa ága is merít. A nyingmák és a kagyü a Dzsu Mipam és a Nagy Dzsamgon Kongtrul terjedelmes dzso-nang ihlette Kalacsakra kommentárjaira hagyatkoznak, mindkettőjük nagy érdeklődést mutatott e hagyomány iránt. A szakják carpa ága továbbra is a dzso-nang szerint gyakorolja a Kalacsakra hatágú jógáját.

Meg kell azonban jegyezni, hogy sok egyéb befolyás és átfedés is van a különböző hagyományok között, és maga a dalai láma is elfogadhatónak tartja, hogy valaki, miután az egyik Kalacsakra hagyományba beavatást kapott, egy másikat gyakoroljon.

Gelugpa

A dalai lámák, különösen az 1., a 2., a 7., a 8. és a jelenlegi (14.) fokozott érdeklődést mutattak/mutatnak a Kalacsakra gyakorlat iránt. A jelenlegi dalai láma már eddig is harminc Kalacsakra-beavatást adott világszerte, és napjaink legismertebb élő Kalacsakra vonaltartója. A „Kalacsakra a világbékéért” jeligével emberek tízezreit vonták be. Általában nem jellemző, hogy egy beavatást nagyszámú gyülekezetnek adjanak, de a Kalacsakra mindig kivételt képezett. A dalai láma, Kalu Rinpocse és mások úgy mondták, hogy ennek a tantrának a nyilvános magyarázata szükségszerű a jelenlegi, torzult világnézetű korban. Bár a beavatást a többség áldásként kapja, sokan vannak, akik kötelezettséget vállalnak, azután elkezdik a gyakorlatot.

A 14. dalai láma által adott Kalacsakra-beavatások:

1. Norbu Lingka, Lhasa, Tibet, in May 1954
2. Norbu Lingka, Lhasa, Tibet, in April 1956
3. Dharamsala, India, in March 1970
4. Bylakuppe, South India, in May 1971
5. Bodh Gaya, India, in December 1974
6. Leh, Ladakh, India, in September 1976
7. Deer Park Buddhist Center, Madison, Wisconsin, USA, in July 1981
8. Dirang, Arunachal Pradesh, India, in April 1983
9. Lahaul & Spiti, India, in August 1983
10. Rikon, Switzerland, in July 1985
11. Bodh Gaya, India, in December 1985
12. Zanskar, Ladakh, India, in July 1988
13. Los Angeles, USA, in July 1989
14. Sarnath, India, in December 1990
15. New York, USA, in October 1991
16. Kalpa, HP, India, in August 1992
17. Gangtok, Sikkim, India, in April 1993
18. Jispa, HP, India, in August 1994
19. Barcelona, Spain, in December 1994
20. Mundgod, South India, in January 1995
21. Ulanbaator, Mongolia, in August 1995
22. Tabo, HP, India, in June 1996
23. Sydney, Australia, in September 1996
24. Salugara, West Bengal, India, in December 1996.
25. Bloomington, Indiana, USA, in August 1999.
26. Key Monastery, Spiti, Himachal Pradesh, India, in August 2000.
27a. Bodhgaya, Bihar, India, in January 2002 (postponed).
27b. Graz, Austria, in October 2002.
28. Bodh Gaya, Bihar, India, in January 2003.
29. Toronto, Canada, in April 2004.
30. Amaravati, Guntur, India in January 2006.

Kirti Censhab Rinpocse (1926-2006), a 9. Kalka Dzsecün Dampa Rinpocse, Dzsado Rinpocse és az idős Gen Lamrimpa (?-2003) szintén a gelug iskola kiemelkedő Kalacsakra mesterei közé tartoztak.

Kagyü

A karma kagyü és a shangpa kagyü iskolákban gyakorolt Kalacsakra hagyomány a dzso-nang hagyományból származik, és az a Nagy Dzsamgon Kongtrul rendszerezte, akinek a szövegét jelenleg is használják a beavatások során. A második és a harmadik Dzsamgon Kongtrul Rinpocse (1954-1992) szintén kiemelkedő Kalacsakra vonaltartók voltak, utóbbi legalább egy alkalommal nyilvános beavatást is adott Észak-Amerikában (Toronto, 1990).

A kagyü vonal vezető Kalacsakra vonaltartója Kalu Rinpocse volt (1905-1990), aki számos alkalommal adott beavatást Tibetben, Indiában, Európában és Észak-Amerikában (pl. New York, 1992). Halálával ezt a tisztséget szeretett fia, Bokar Rinpocse (1940-2004) vette át, aki Kenpo Lödro Donyo Rinpocsének adta azt tovább. A Bokar Kolostor, melynek jelenlegi vezetője Donyo Rinpocse, egy Kalacsakra sztúpának és a kagyü vonal fontos Kalacsakra elvonulási központjának ad otthont. Tenga Rinpocse szintén kiemelkedő kagyü őrzője a Kalacsakrának; 2005. augusztusban a lengyelországi Grabnikban adott beavatást. Lopön Csecsu Rinpocse a dél-spanyolországi Karma Guen buddhista centrumban adott Kalacsakra beavatást, és építtetett egy Kalacsakra sztúpát. További fontos Kalacsakra mester még Beru Kjence Rinpocse. Csögyam Trungpa Rinpocse, bár nem tartozik a híres Kalacsakra mesterek közé, mégis életének későbbi szakaszában igen közel került ahhoz, amit ő maga Sambhala tanításoknak nevez – ezek a Kalacsakra hagyomány egyik részét képezik – különösen pedig a tudat termához, amit Kalkitól kapott.

Nyingma

A múlt és a jelen kiemelkedő nyingma Kalacsakra mesterei Dzongszár Kjence Csökji Lodrö (1894-1959), Dilgo Kjence Rinpocse (1910-1991) és Penor Rinpocse (1932-2009).

Szakja

Szakja Trizin, a szakja vonal jelenlegi vezetője, több alkalommal adott Kalacsakra beavatást, és a gyakorlat elismert mestere.

A szakja mester Csögye Tricsen Rinpocse a Kalacsakra tanítások egyik legfontosabb továbbvivője. Csögye Rinpocse a carpa iskola vezetője, ami a tibeti buddhizmus szakja hagyományának egyik fő iskolája a három közül.

Az egyik előző Csögye Tricsen Rinpocse, Kjenrab Csoje (1436-97) miután megpillantotta a női tantrikus istenséget, Vadzsrajóginit a közép-tibeti Drak Yewánál, mélyreható tanításokat és beavatásokat kapott tőle. Vadzsrajógini két alakban bukkant fel Drak Yewa sziklái közül, az egyik vörös volt, a másik fehér, és Kjenrab Csojénak adományozta a Kalacsakra beavatást. Amikor bizonyítékot akart szerezni mindehhez, kísérője egy kusha füvet mutatott neki, amit Kjenrab Csoje elhozott magával a beavatásról. Még senki nem látott ilyen füvet ebben a világban, a száraz fűszál teljes hosszában szivárványfényben ragyogott. Ez a Vadzsrajóginitől származó közvetlen átadás a legrövidebb, a világon eddig létező legközvetlenebb átadása a Kalacsakra-meghatalmazásnak és tanításoknak. Mindemellett Kjenrab Csoje, akit Mandzsusri emanációjának is tekintik, előző életeiben Sambhala Rigden királya volt több alkalommal, és számos indiai buddhista mester alakjában is megjelent. Mindezek jól demonstrálják egyedi viszonyát a Kalacsakra hagyománnyal.

Csögye Tricsen Rinpocse hat különböző Kalacsakra beavatás tartója, melyek közül négy (bulug, dzso-nang, maitri-gyatsa és domdzsung) a Gyude Kuntuban található, ami a Dzsamjang Kjence Wangpo és tanítványa, Loter Wangpo által szerkesztett Tantrák Gyűjteménye. Rinpocse mind a hat meghatalmazást Szakja Trizinnek, a tibeti buddhizmus szakja vezetőjének ajánlotta. A Rinpocse Kalacsakra beavatást adott Tibetben, Mustangban, Katmanduban, Malájziában, az Egyesült Államokban, Tajvanon valamint Spanyolországban, és széles körben nagy Kalacsakra szakértőként ismerik el. 1988-ban az Egyesült Államokba, Bostonba utazott, ahol beavatást és teljes magyarázatot adott a Kalacsakra Vadzsrajóga hatágú gyakorlatához a dzso-nangpa hagyomány szerint. Csögye Rinpocse hosszantartó Kalacsakra elvonuláson vett részt, ahol Dzsecün Taranatha szerint gyakorolta a dzso-nangpa iskola hatágú jógáját (sadangayoga). Így tehát Csögye Rinpocse folytatta elődje, Kjenrab Csoje hagyományát, aki a Sambhala királyok inkarnációja volt, és a Kalacsakra beavatást közvetlenül Vadzsrajóginitól kapta. Amikor Csögye Rinpocse fiatal volt, az egyik tanára azt álmodta, hogy a Rinpocse Sambhala királyának fia a tisztaföldön, ahol a Kalacsakra hagyományt őrzik. (ld. Csögye Tricsen Rinpocse életrajzát: Búcsú a négy ragaszkodástól, Snow Lion Kiadó, 2003.)

Dzso-nang

Bár hivatalosan nem elismert iskola a tibeti buddhizmusban, a dzso-nang hagyomány mégis nagyon fontos részét képezi annak, mivel megőrizte a Kalacsakra gyakorlat vonalát, különösen ami a gyakorlatok beteljesítő fázisát illeti. Valójában a Kalacsakra jelenti a fő tantrikus gyakorlatot a dzso-nang hagyományban. Kenpo Kunga Sherab Rinpocse a Kalacsakra egyik ma is élő dzso-nangpa mestere

Vita

A nyugati világban a Kalacsakra tantra időről időre vita tárgya, mert a szöveg olyan részeket is tartalmaz, amiket az iszlám demonizálásaként is lehet értelmezni. Ez leginkább akkor merül fel, amikor a buddhisták és az ún. barbárok (szkt. mleccha) közt dúló, majdani szent háborúról olvashatunk próféciákat. A Kalacsakrában egy helyen ez áll (Sri Kalacsakra I. 161.): „A Csakravartin a kor végén megjelenik az istenek formálta városból, Kailásza hegyén. A csatában négy részből álló seregével lesújt a barbárokra a Föld egészén.”

Bár a Kalacsakra egy jövendő vallási háborút jósol meg, ez ellentétben áll a mahajána és a hinajána buddhisták fogadalmaival, ezek ugyanis tiltják az erőszakot. Alexander Berzin szerint a Kalacsakra nem az emberek ellen elkövetett erőszakot, hanem sokkal inkább azon belső mentális és érzelmi agresszió elleni fellépést támogatja, mely intoleranciában, gyűlöletben, erőszakban és háborúban nyilvánul meg. A 15. századi gelug író, Kaydrubjey a „szent háborút” szimbolikusan értelmezi, szerinte a tanítások elsősorban egy belső küzdelemre utalnak, amit a vallásos gyakorlónak belső démoni és barbár szokásai ellen kell megvívnia. Ez a megoldás az erőszakra, mivel a Kalacsakra szerint a külső körülményeket a lények tudatáramának belső állapota határozza meg. Ebben az értelemben a megjövendölt háború a tudatban és az érzelmekben zajlik. Ez azt mutatja, ahogy a vallás és ideológia nevében elkövetett erőszak egykori elvét a magasztos erkölcsi erő, az éleslátás és a spirituális bölcsesség váltja fel.

A tantrikus ikonográfiákon megjelenő éles fegyverek, pajzsok és tetemek hasonlóképpen ellentmondanak azokkal a békés tanokkal, melyek az aggresszió átalakítására szolgáló eszközként értelmezik ezeket, amik segítségével az illúzió és az ego legyőzhetővé válik. Kalacsakra és dharmapala védelmezője, Vadzsravega egyaránt kardot és pajzsot fog második jobb és bal kezében. Ez Buddha Mára feletti diadalának és valamennyi érző lény feletti védelmének a kifejeződése. Robert Beer, a jelképek kutatója az alábbiakat írja a tantrikus ikonográfia fegyvereiről, és említést tesz a speciális temetőkről (’charnal ground’) is:

Nagyon sok fegyver és eszköz a csatamezők erőszakos világából és a speciális temetőkben használt szertartásokról származik. Mint a pusztítás, a mészárlás, a feláldozás és a szellemidézés ősi képeit, kicsavarták ezeket a gonosz kezéből, és szimbolikusan annak legmélyebb gyökere ellen fordították, az önmagát ajnározó és létezőnek tekintő elképzelés ellen, amiből az öt méreg (a nemtudás, a vágy, a harag, a büszkeség és a féltékenység) származik. A sziddhák, dakinik, haragos és félig haragos jidamok, védelmezők és dharmapálák kezében ezek az eszközök tiszta jelképekké váltak, az átalakítás fegyverévé és az istenségek erőteljes együttérzésnek kifejeződésévé, melyekkel kegyetlen módon végeznek az elbizakodott ego számos képzetével.

A prófécia egy másik értelmezés szerint a Közép-Ázsiába és Indiába behatoló iszlámra vonatkozik, mely tudatosan pusztította el a buddhista vallást ezeken a területeken. A jövendölés részletesen jellemzi az eljövendő megszállókat, és (nem-erőszakos) módszereket kínál a buddhista tanítások megmentésére a csapások elől.

Az egyik értelmezés szerint azok a buddhista tanítások, melyek egy katonai konfliktust festenek le – ilyen elemek a Kalacsakra tantrában és a Gesar eposzban is fellelhetők – megtanítják a harcias karmikus tendenciával bíró embereket arra, hogyan fékezzék meg tudatukat. A Kalacsakra azon részei tehát, melyek vallásháborút sugallnak úgy is tekinthetők, mint tanítások, amik elejét veszik az erőszaknak és a vallásos igazságszolgáltatásnak, és a szeretet és együttérzés kifejlesztését szolgálják.

A Kalacsakra tanítások egy másik része igen negatívan jellemzi a nőket. Az 1999-es illinois-i Kalacsakráról tartott előadásán a dalai láma csaknem bocsánatot kért a nőkről szóló szövegrész látszólagos keménysége miatt és jelezte, hogy ez a rész kifejezetten a szerzetesekhez szól, akiknek kerülniük kell a nőket. További vitára ad okot - különösen nyugaton – a tanítások szexualitásra vonatkozó része és a Kalacsakra festményeken látható egyesülésben lévő párok grafikus ábrázolása. A nemi egyesülés eksztatikus állapota elemi része a Kalacsakra gyakorlatnak, de mindenkit óva intenek ettől a gyakorlattól, mert az alapvető emberi ösztönök könnyen elejét vehetik a tiszta látásmódot igénylő gyakorlatnak.

Jegyzetek

↑ Tibetan Buddhism from Website of the Wild Rose Dreamers Lodge

Hivatkozások

ed, by Edward A. Arnold on behalf of Namgyal Monastery Institute of Buddhist Studies, fore. by Robert A. F. Thurman. As Long As Space Endures: Essays on the Kalacakra Tantra in Honor of H.H. the Dalai Lama Snow Lion Publications, 2009.
Berzin, A. Taking the Kalachakra Initiation, Snow Lion Publications, 1997, ISBN 1-55939-084-0 (available in German, French, Italian, Russian)
Brauen, M. Das Mandala, Dumont, ISBN 3770125096 (also available in English, Italian, Dutch and other languages)
Bryant, B. The Wheel of Time Sand Mandala, Snow Lion Publications, 1995
Dalai Lama, Hopkins J. The Kalachakra Tantra, Rite of Initiation Wisdom, 1985
Dhargyey, N. et al. Kalachakra Tantra Motilal Barnassidas
Henning, Edward. Kalacakra and the Tibetan Calendar, Treasury of the Buddhist Sciences. Columbia University Press, 408. o. (2007). ISBN 0975373498

Khedrup Norsang Gyatso. Ornament of Stainless Light: An Exposition of the Kalachakra Tantra, The Library of Tibetan Classics. Wisdom Publications, 736. o. (2004). ISBN 0861714520
Gen Lamrimpa and B. Allan Wallace Transcending Time, an Explanation of the Kalachakra Six-Session Guru Yoga (Wisdom 1999)
Haas, Ernst and Minke, Gisela. (1976). "The Kālacakra Initiation." The Tibet Journal. Vol. 1, Nos. 3 & 4. Autumn 1976, pp. 29–31.
Mullin, G.H. The Practice of Kalachakra Snow Lion Publications, 1991
Namgyal Monastery Kalachakra, Tibet Domani 1999
Newman, J.R. The Outer Wheel of Time: Vajrayana Buddhist cosmology in the Kalacakra tantra, a dissertation 1987, dissertation. UMI number 8723348.
Reigle, D. Kalacakra Sadhana and Social ResponsibilitySpirit of the Sun Publications 1996
Wallace, V.A. The Inner Kalacakratantra: A Buddhist Tantric View of the Individual Oxford University Press, 2001
Wallace, Thurman, Yarnall Kalacakratantra: The Chapter On The Individual Together With The Vimalaprabha American Institute of Buddhist Studies, 2004

Külső hivatkozások

Lásd még

A Wikimédia Commons tartalmaz Kálacsakra témájú médiaállományokat.

Tibet-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Tibetan Buddhism from Website of the Wild Rose Dreamers Lodge

[1]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 [[Fájl:Kalachakra.jpg|thumb|300px|Kalacsakra, homokból készült [[mandala]] ]]
-A '''kálacsakra''' ([[szanszkrit]] kālacakra) a tantrikus [[buddhizmus]]ban használt [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]] kifejezés, melynek jelentése „időkerék” vagy „időciklus”.
+A '''kálacsakra''' ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]] kālacakra) a tantrikus [[buddhizmus]]ban használt kifejezés, melynek jelentése „időkerék” vagy „időciklus”.
 == A Kalacsakra hagyomány ==