„Osnabrück” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: uz:Osnabrück |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
[[Fájl:Osnabrück.JPG|bélyegkép|250px|jobbra|Az osnabrücki városháza]] |
[[Fájl:Osnabrück.JPG|bélyegkép|250px|jobbra|Az osnabrücki városháza]] |
||
'''Osnabrück''' az ugyanily nevű porosz-hannoveri kerület fővárosa és püspöki székhely a Haase völgyében, vasút mellett. |
|||
⚫ | |||
==Látnivalók== |
|||
⚫ | A régi városban sok a szűk utca és sikátor, meg régies külsejű ház. Épületei közül a legjelentékenyebbek a katolikus román székesegyház, amelyet [[I. Károly frank császár|Nagy Károly]] alapított, s amelynek legrégibb (XII. századból való) része a nyolcszögű torony, szép gót portáléval és értékes egyházi kincsekkel; a gót evangélikus Mária-templom, román toronnyal és faragott oltárral és Justus Möser síremlékével; a késői gót városháza, a homlokzatán német császárok szobraival, és nagytermében azon fejedelmek és követek (36) arcképeivel, akik a vesztfáliai békealkudozásokban részt vettek; a múzeum természetrajzi, műipari és régiséggyűjteménnyel. Osnabrücköt azonkívül ékesíti Stüve egykori miniszternek a vásártéren és Justus Mösernek a Domfreiheiton felállított szobra, továbbá egy hadi és egy Waterloo-emlékmű. |
||
==Története== |
==Története== |
||
Osnabrücköt alkalmasint 785-ben Nagy Károly alapította. A püspöki székhely körül keletkezett a város, amelynek a XII. században már önálló hatósága volt. Itt és Münsterben folytak 1643-48-ig azon alkudozások, amelyek a vesztfáliai békében nyertek befejezést. 1803-ban a püspökséget szekularizálták és a várossal együtt Hannoverának, 1807-ben pedig Vesztfáliának adták. |
Osnabrücköt alkalmasint 785-ben Nagy Károly alapította. A püspöki székhely körül keletkezett a város, amelynek a XII. században már önálló hatósága volt. Itt és Münsterben folytak 1643-48-ig azon alkudozások, amelyek a vesztfáliai békében nyertek befejezést. 1803-ban a püspökséget szekularizálták és a várossal együtt Hannoverának, 1807-ben pedig Vesztfáliának adták. 1890-ben 39,929 lakosa volt. A város ekkor vas- és acélművekkel, gép-, bőr-, sör-, szesz-, papir-, szivar-, festékgyártással, kémiai iparral, lenfonással, pamutszövéssel, őrlő- és fűrészmalmokkal, olajprésekkel rendelkezett; régi erődítményei helyét nagyobbára sétahelyek foglalták el. |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2012. november 1., 20:07-kori változata
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Osnabrück az ugyanily nevű porosz-hannoveri kerület fővárosa és püspöki székhely a Haase völgyében, vasút mellett.
Látnivalók
A régi városban sok a szűk utca és sikátor, meg régies külsejű ház. Épületei közül a legjelentékenyebbek a katolikus román székesegyház, amelyet Nagy Károly alapított, s amelynek legrégibb (XII. századból való) része a nyolcszögű torony, szép gót portáléval és értékes egyházi kincsekkel; a gót evangélikus Mária-templom, román toronnyal és faragott oltárral és Justus Möser síremlékével; a késői gót városháza, a homlokzatán német császárok szobraival, és nagytermében azon fejedelmek és követek (36) arcképeivel, akik a vesztfáliai békealkudozásokban részt vettek; a múzeum természetrajzi, műipari és régiséggyűjteménnyel. Osnabrücköt azonkívül ékesíti Stüve egykori miniszternek a vásártéren és Justus Mösernek a Domfreiheiton felállított szobra, továbbá egy hadi és egy Waterloo-emlékmű.
Története
Osnabrücköt alkalmasint 785-ben Nagy Károly alapította. A püspöki székhely körül keletkezett a város, amelynek a XII. században már önálló hatósága volt. Itt és Münsterben folytak 1643-48-ig azon alkudozások, amelyek a vesztfáliai békében nyertek befejezést. 1803-ban a püspökséget szekularizálták és a várossal együtt Hannoverának, 1807-ben pedig Vesztfáliának adták. 1890-ben 39,929 lakosa volt. A város ekkor vas- és acélművekkel, gép-, bőr-, sör-, szesz-, papir-, szivar-, festékgyártással, kémiai iparral, lenfonással, pamutszövéssel, őrlő- és fűrészmalmokkal, olajprésekkel rendelkezett; régi erődítményei helyét nagyobbára sétahelyek foglalták el.
Források
- Pallas nagylexikona