KV–85

KV–85
Szentpéterváron kiállított KV–85-ös
Típus	harckocsi
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Szovjetunió
Szolgálatban	1943–1945
Gyártási időszak	1943–1944
Gyártási darabszám	148
Háborús részvétel	II. vh.
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	8,6 m
Szélesség	3,25 m
Magasság	2,83 m
Tömeg	46 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	40–100 mm
Elsődleges fegyverzet	D-5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyu
Másodlagos fegyverzet	3 db 7,62 mm-es DP golyószóró
Műszaki adatok
Motor	V12 dieselmotor
Teljesítmény	600 LE (441 kW)
Felfüggesztés	torziósrugók
Sebesség	42/12 km/h (közút/terep) km/h
Fajlagos teljesítmény	13 LE/t
Hatótávolság	330 km
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat.

A KV–85 harckocsi a második világháború során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a német nehézharckocsi programra. Alapja a KV–1SZ harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2 mm-es helyett 85 mm-es harckocsiágyu hordozására. Neve Kliment Jefremovics Vorosilovra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 őszén megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a ISZ–1 lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak.

Története

Tervezés:

Az oroszok már a háború előtt megpróbáltak felszerelni 85-90mm-es lövegeket tankokra. A KV és a T-28 tankok egyes példányait fel is szerelték ilyen lövegekkel azonban a fejlesztések leálltak, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 tavaszán 3 fejlesztőcsapat új projektet javasolt a 85mm-es lövegre ám magas költsége miatt elutasították. Amikor viszont 1943-ban megjelent a Tigris és a Párduc harckocsi és bebizonyosodott, hogy a 76,2mm-es lövegek nem képviselnek velük szemben komoly erőt ezért feltámasztották a 85mm-es lövegre szóló projektet. A KV-85 tervét már 1941-ben javasolták a hadvezetésnek, de akkor elutasították. Amikor az új német páncélosok megjelentek akkor kezdték meg a teszteket. Kettő KV-1SZ és kettő ISZ tankot teszteltek. Utóbbiak a KV-13-as prototípuson alapultak. A GKO utasította a Központi Tüzérségi Tervezőintézetet, hogy tesztelje a típusokba szánt lövegeket. A 85mm-es löveg D-5T és az S-31 változatai kerültek beépítésre a 4 prototípusnál és jobb mutatói miatt a D-5T-re esett a választás. Az ISZ tankok lényegesen jobbak voltak a KV tankoknál azonban gyártásuk még csak akkoriban vette kezdetét ezért eldöntötte a hadvezetés, hogy kell egy köztes megoldás, ami pótolja a hiányt az új ISZ tankok megérkezéséig. Kotyin ezért ajánlotta, hogy a KV-1SZ tankokra szereljék fel a löveget és az új tornyot. A hadvezetés ezt a tervet elfogadta habár a lövegzár nagy mérete miatt a személyzet száma 5-ről 4-re csökkent. Az eredeti KV-1SZ tankhoz képest csupán kisebb átalakításokra volt szükség. A nagyobb torony miatt a harckocsi törzsét szélesíteni kellett, hogy a nagyobb toronykosárnak helyet biztosítsanak ez azonban nem sok időt vett igénybe. Gyorsan megindulhatott a termelés 1943 szeptemberében a ChKZ gyárban azonban a n09 gyár, ami a D-5T löveget gyártotta nem tudott a lövegből elegendő mennyiséget termelni és amikor ez végre sikerült addigra a T-34/85 és az ISZ-1 már készen állt a sorozatgyártásra így a KV-85-re már nem volt szükség és a gyártást 1943 novemberében leállították. Ez alatt a rövid gyártási idő alatt csupán 148db KV-85 került le a gyártósorról. A KV-85 tornya öntött volt és ez került fel később az ISZ-1 tankokra is. A tank összesen 3 db 7,62mm-es DT géppuskát kapott ebből 2 a toronyba került egy a löveg mellé egy pedig a torony hátuljára. A páncéltesten nem volt nagy változtatás a KV-1SZ tankhoz képest csupán a frontrészen volt némi átalakítás és a vastagságot növelték meg. A V-2K-s dízelmotor szintén a KV-1SZ-ből került át és mivel súlya is csak kicsivel növekedett meg így nehéz harckocsihoz képest elegendő mozgékonyságot biztosított számára bár manőverező képessége nem volt kitűnő a hatótávolsága azonban nagyon jó volt így nem szorult gyakran utántöltésre. A tank kezdetben el volt látva egy 9 R és 10 R rádióval azonban ezeket később kiszerelték, hogy még több hely legyen a lőszereknek.

Szolgálatban:

A harcokban bebizonyosodott, hogy kis és közepes távolságból a 85mm-es löveg tényleg halálos fenyegetést képvisel a Tigris és Párduc harckocsikra, de mivel a KV-85 nagy, lassú és kicsit rosszan manőverezhető volt ezért ő is könnyen prédává válhatott bár a vastag páncél néhány esetben ellen tudott állni a német lövegek erejének. 1943 novemberében Ukrajnában vívott harc alkalmával a 34. gárda-nehézáttörő ezredet a német Pz-IV és Marder II páncélvadászok 20 db KV-85 egyharmadának kilövése után visszaverték bár a terep a németeknek kedvezett. A másnap indított német ellentámadást a szovjetek saját veszteség nélkül verték vissza. Egyesek szerint Magyarországon is bevetésre került pár példány. A Konrad hadműveletben a Galambospusztát védő német 24/I. Páncéloshadosztály az egyik összecsapás alkalmával két SU-85 és négy páncéltörő ágyú megsemmisítése mellett 3 harckocsi kilövését jelentette ebből kettő állítólag KV-85 volt. Mivel 3 db géppuskával is ellátták ezért a gyalogság ellen hatékonyan tudott fellépni és mivel az egyik géppuska a torony hátuljába került ezért a torony megfordítása nélkül is tudott védekezni a hátulról támadó gyalogsággal szemben. Mivel mozgékonysága nem volt jó ezért többnyire védekezésre használták, de gyalogsági támogató harckocsiként is bevetették. A KV-85 ha nem is nagy számban, de végigharcolta a háborút, és ha a csatákra nem is gyakorolt nagy hatást a szovjet harckocsifejlesztés egyik mérföldköve ami KV és az IS harckocsik közti átmenetnek tekinthető.

Források

• Bombay-Gyarmati-Turcsányi. Harckocsik. Zrínyi Kiadó. ISBN 963-327-332-3 (évszám nélkül) 
• Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)
• http://ww2armor.jexiste.fr/

A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat.