XI. Ince pápa

XI. Ince pápa
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Benedetto Odescalchi
Született	1611. május 16. Como
Megválasztása	1676. szeptember 21.
Pontifikátusának vége	1689. augusztus 12.
Elhunyt	1689. augusztus 12. (78 évesen) Róma
Előző pápa Következő pápa X. Kelemen VIII. Sándor
A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Ince pápa témájú médiaállományokat.

XI. Ince pápa szobra Budapesten, a budai várban. A szentéletű pápa sokat tett Magyarországnak a török elnyomás alóli fölszabadításáért.

XI. (Boldog) Ince pápa (sz. Benedetto Odescalchi), (Como, 1611. május 16. – Róma, 1689. augusztus 12.) a római katolikus egyház pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig.

Élete a pápaság előtt

Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknál nevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyházkormányzat szolgálatába. X. Ince nevezte ki 35 évesen bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként” mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban – egyes források szerint gyenge egészségi állapot miatt – a pápa engedélyével lemondott és visszatért Rómába.

Megválasztása

Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen (1667-69) utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen (1670-76) halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan – elfogadta a jelölését. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter utódja.

Reformjai

XI. Ince megválasztása után azonnal nekilátott a vatikáni adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó nepotizmust.

Küzdelme a törökökkel és a franciákkal

Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal. A francia papság ugyanis királya támogatásával megfogalmazta a gall cikkelyeket (1682), melyben kimondták, hogy a pápa – a lelki ügyeket kivéve – mindenben alá van vetve az egyetemes zsinatnak. Erre válaszul a pápa megtagadta a cikkelyeket támogató püspökök kinevezését.

A francia király 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, amely a protestánsok szabad vallásgyakorlatát engedélyezte. Az ezt követő – a hugenottákkal szemben elinduló – erőszakhullámot XI. Ince mélyen elítélte.

Emellett XIV. Lajos Habsburg-ellenes politikája, és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait (és hatalmas pénzadományait) siker koronázta. A Bécs 1683-as sikertelen ostroma után megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett (1686. szeptember 2.), és a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani.

Személyisége

Szent életű bíborosként élt Rómában, pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust (állások betöltése rokonokkal). Tisztelete rögtön halála után terjedni kezdett, s már 1714-ben megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a 20. században folytatták így boldoggá avatására csak 1956-ban került sor.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Ince pápa témájú médiaállományokat.

• Hangay Zoltán: A pápák könyve (Trezor kiadó, Budapest, 1991)

Előző pápa: X. Kelemen

Római pápa 1676-1689

Következő pápa: VIII. Sándor