Keve vármegye

Keve vármegye egyike volt Magyarország első vármegyéinek. Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Kevevára központtal, a mai Vajdaság déli részén.. A törökökkel vívott háborúk során szűnt meg létezni legkésőbb valamikor az 1540-es években, mivel területe az elsők között került török hódoltság alá. Az 1876-os vármegyerendezés során felvetődött újbóli megszervezésének ötlete (még a Magyar Tudományos Akadémia is az ötlet mögé állt), ám ez végül mégsem történt meg.

Földrajzi kiterjedése

Területe a mai Vajdaság legdélibb részére terjedt ki. Az egykori Torontál és Temes vármegye déli részén, a Duna baloldalán, keleten a Karas torkolatáig, nyugaton a Dunáig és a Temesig terjedt. Középső részét a terméketlen és néptelen Maksond mezeje foglalta el, melynek csak egy része volt az alibunári és delibláti mocsaras, homokos vidék.

Hunyadi János az ország déli részének védelme közben többször tartózkodott e vidéken, hol Kevén kívül a vármegye területén még két vár, Dombó és Tornistya, Kevén kívül két város, Barlod és Pancsaly (a mai Pancsova) és 66 helység állt.

Történelme

Anonymus (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől Glád vezér Keve várába menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő László és Géza hercegek, Thuróczi-krónika szerint, itt váltak el egymástól. 1201-ben már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint várispánságot említik. 1223. III. Honorius pápa Margitot, III. Béla leányát, Kevevára és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a Pétervárad és Ilok közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni.

Keve vármegye első ismert ispánja (comese) Achileus országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult IV. László és I. (Nagy) Lajos király. Ennek a körülménynek és szerencsés fekvésének tulajdonítható, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fenntartását és védelmét Zsigmond magyar király 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. Míg 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban V. László meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a Csepel-szigetére menekült kevei rácokról is, kiknek Ábrahámteleke nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy Rác-Kevének nevezték.

Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. 1439-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. Az 1551-as török hadjárat úgy látszik teljesen megsemmisítette a vármegyét és csakhamar Kevét is, mely azonban a török hódítás második felében Kubin néven kezdett szerepelni. A törökök kiűzetése után nevét teljesen elveszítette a vármegye, és katonai igazgatás alá jutott. A katonai határőrvidék feloszlatásával az 1876. évi XXXIII. t.-c. részint Temes, részint Torontál vármegyéhez csatolta, noha 1872-ban a Magyar Tudományos Akadémia is folyamodott visszaállításért.

Ismert főispánjai

1201: Achileus kir. udvarbíró 1208: Miklós kir. udvarbíró 1209: Miklós kir. udvarbíró comes Kewenensis 1209: Márton kir. udvarbíró 1210: Miklós kir. udvarbíró 1211: Marcellus kir. udvarbíró 1212: Bánk bán 1213: Poth 1213: Hugo 1214: Sebestyén 1217: Rátót nb. Gyula kir. udvarbíró 1219: Gyula kir. udvarbíró 1221: Lőrinc kir. udvarbíró 1225: Bánk bán 1235: Kalajan a Szerémség ura 1236-38: Gyula országbíró 1240: Balázs 1270: Dominicus Anselmus krassói főispán 1272: Lőrinc kir. főpohárnokmester 1273: Lőrinc kir. főpohárnokmester, krassói főispán 1274: Herbord kir. főpohárnokmester, krassói főispán 1274: Miklós kir. főpohárnokmester, krassói főispán 1279 Ugrin kir. főpohárnokmester, krassói főispán

1291: Lőrinc krassói főispán és szörényi bán 1347: Zechén (Széchenyi) Tamás volt erdélyi vajda és krassói főispán 1348: Niclinus krassói főispán 1349: Kathiz nb. Tamás de Zechen országbíró turóci főispán 1355: Pelsőczi Bubek Dénes kir. főlovászmester és krassói főispán 1363: Zubunya fia László 1366: Pál fia Heem Benedek krassói főispán 1370: Seeb fia Jakab 1383-85: Koroghy István krassói főispán és macsói bán 1389: Koroghy István Fülöp fia krassói főispán 1405: Ozorai Pipó Temes Csanád Krassó és Keve vm. főispánja 1407: Arad és Csongrád vm. főispánja is 1428: Héderváry Lőrinc comes et castellanus de Keve 1430: Thallóczy Matkó 1431: Krassó és Csanád vm. főispánja is 1432: kevei főispán és nándorfehérvári kapitány 1432: Thallóczy Frank kevei főispán és nándorfehérvári kapitány 1433: Thallóczy Matkó nándorfehérvári kapitány 1434: a kunok bírája is 1435: Thallóczy Frank 1436: Thallóczy Frank de Ragusio csanádi kevei és krassói főispán nándorfehérvári kapitány 1439: néhai szörényi bán nándorfehérvári kapitány is későbbi ispánjai nem ismertek

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Keve vármegye In: Katolikus lexikon