„Acetanilid” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: fa:استانیلید |
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: cs:Acetanilid |
||
62. sor: | 62. sor: | ||
[[ar:أسيتانيليد]] |
[[ar:أسيتانيليد]] |
||
[[bn:অ্যাসিটানিলাইড]] |
[[bn:অ্যাসিটানিলাইড]] |
||
[[cs:Acetanilid]] |
|||
[[de:Acetanilid]] |
[[de:Acetanilid]] |
||
[[es:Acetanilida]] |
[[es:Acetanilida]] |
A lap 2012. szeptember 30., 00:38-kori változata
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Acetanilid | |||
Acetanilid | |||
IUPAC-név | N-fenilacetamid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 103-84-4 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H5NH(COCH3) | ||
Moláris tömeg | 135,17 g/mol | ||
Sűrűség | 1,21 g/cm3 (20 °C)[1] | ||
Olvadáspont | 114 °C[1] | ||
Forráspont | 305 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | Rossz: 5 g/l (20 °C)[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
R mondatok | R22[1] | ||
S mondatok | nincs S-mondat[1] | ||
Lobbanáspont | 174 °C[1] | ||
Öngyulladási hőmérséklet | 540 °C[1] | ||
LD50 | 800 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az acetanilid egy szerves vegyület, az amidok közé tartozik. Az anilinból és az ecetsavból vezethető le. Színtelen, kristályos vegyület. Hideg vízben rosszul oldódik, de szerves oldószerekben jól oldódik. Az acetanilid az egyik legrégebben ismert lázcsillapító szer. Ma már azonban gyógyszerként nem alkalmazzák, mert a szervezetben káros hatású vegyületekké alakul.
Kémiai tulajdonságai
Semleges vegyület, vizes oldata semleges kémhatású. Oxidációra nem érzékeny.
Előállítása
Az acetanilid anilinból állítható elő acilezéssel. Az ehhez szükséges acilezőszer például ecetsavanhidrid vagy acetil-klorid lehet. Legegyszerűbben (és legolcsóbban) úgy állítható elő, hogy az anilin oldatát jégecettel forralják, majd a keletkező vizet desztillációval távolítják el a rendszerből.
(megjegyzés: A reakció hiányos. Mivel hiányzik a redukálószer ami megtisztítaná az anilint az oxigén okozta szennyeződésektől. Illetve hiányzik az "acilezőszer" vagy reakció mechanizmusa és a reakció körülmények. Ecetsavanhidriddel a melléktermék jégecet, a jégecet így optimális oldószer. Acetil-kloriddal a melléktermék sósav oldószernek alkalmas lehetne sósav de vízmentesség nem megoldható így tovább bonyolítja a reakció körülményeket. A nyomás- és egyéb problémák megoldása miatt a fent említett módszerben használt eszközök biztosan drágábbak, mint az utóbbi említett módszer. Az eszközök akár házilag is kivitelezhetőek.)
Felhasználása
Régen gyógyszerként alkalmazták láz csillapítására, az acetanilid volt az egyik legrégebben felfedezett ilyen hatású szer. Triviális neve, az antifebrin is innen ered. Ma már azonban gyógyszerként nem használják, mert a szervezetben káros termékekké bomlik le. Lázcsillapítóként helyette például a hasonló szerkezetű paracetamolt alkalmazzák.
Köztes termékként keletkezik számos szerves vegyület, például szulfonamidok, gombaölő szerek, festékek szintézisénél. A műanyaggyártásban lágyítószerként szolgál. Felhasználják a gumi vulkanizálásának meggyorsítására akcelerátorként is. Inhibitorként alkalmazzák a hidrogén-peroxid és más peroxidok bomlásának megakadályozására.
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Bruckner Győző: Szerves kémia, II/1-es kötet
- Furka Árpád: Szerves kémia