„Capri (sziget)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: uk:Капрі |
|||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
Capri szigete a földtörténeti ókorban még összefüggött a Sorrentói-félszigettel. A kőkorszakban már lakott hely volt, miként egyik barlangjából előkerült eszközök is bizonyítják. Capri neve valószínűleg a [[görögök|görög]] ''kaprosz'' szóból ered, melynek jelentése vaddisznó. Egyes tanulmányok viszont nevét a [[latin nyelv|latin]] ''capreae'' szóból eredeztetik, melynek jelentése kecskék. Az ókorban is voltak írók, akik eredetét a héber ''kapraim'' (két város szigete) szóval magyarázták, amiből arra is következtettek, hogy első lakói föníciaiak lehettek. A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget első lakosai [[görögök|görög]] telepesek voltak, akik i. e. 6. században érkeztek a szigetre. Településükről ma csak néhány falmaradvány tanúskodik. A sziget i. e. 326-tól Nápolyhoz tartozva az anyavárossal együtt romanizálódott. Először [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott, sőt közvetlenül halála előtt is itt volt, bár semmi nyoma sem maradt építkezéseinek. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a [[Nápoly]] tulajdonában levő Caprit a jóval nagyobb [[Ischia (sziget)|Ischia]] szigetével. Utódja, [[Tiberius]] császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza és nagyszabású építkezésekbe kezdett i. e. 37 és 27 között. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. Ittléte sok szörnyű legenda forrása volt, amit gyűlölői, a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adtak örökségül a világnak. Tiberius halála után a szigetet lassan-lassan elfelejtették. Commodus császár 182-ben testvérének adta a szigetet. 366-ban az összes régi épülete összedőlt a nagy földrengés következtében. Később csak a Monte Cassinó-i apátság feljegyzéseiben szerepel a sziget, amelyek elmondják, hogy egy római patrícius, Tertullus az apátságnak adományozta a szigetet népeivel együtt. 866-ban Lajos császár Amalfinak adományozta a szigetet. Évszázadokon át tengeri kalózok pusztításainak volt kitéve. A [[szaracénok]] támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A középkor során a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi királyság]]hoz tartozott, de a királyságban végbemenő politikai változások kevésbé befolyásolták a sziget és egyben a város életét. A sziget népe 1656-ban pestis következtében csaknem teljesen kipusztult. A megmaradottak egy Roberto Brancaccio nevű szigetbeli fiatalembert gyanúsítottak, hogy Nápolyból behozta a járványt, mert magával hozta halott menyasszonyának lehúzott jegygyűrűjét. Csak a 18. században kezdett ismét benépesülni, amikor a Bourbon-királyok kedvenc tartózkodási helye, vadászterülete lett. A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején a sziget egy időre angol birtok, parancsnoka az a Lowe ezredes, aki később Napóleon „börtönőre” lett Szent Ilona-szigeti száműzetésében. Az angolok „kis Gibraltár”-rá építették ki a szigetet, amely végül ismét Nápoly birtokába került vissza. Ezek az utolsó események, a különböző erődítmények gyors építése tette tönkre az antik épületek megmaradt romjait, bár már előbb is történtek kísérletek a régi emlékek megmentésére. Capri szigetének idegenforgalma 1826-ban kezdődött, amikor híre járt a Grotta Azzurra szépségének. Később a kor híres német romantikusai írásaikkal népszerűsítették a szigetet és népét. E század elején két évig Makszim Gorkij is a sziget lakója volt, ahol Lenin is felkereste. Az első világháború után a nagy olasz költő, Ada Negri és a svéd író-orvos, Axel Munthe tette írásaival népszerűvé Caprit. Itt élt és dolgozott Hajnal János, a milánói dóm és a római templomok világhírű festője. |
Capri szigete a földtörténeti ókorban még összefüggött a Sorrentói-félszigettel. A kőkorszakban már lakott hely volt, miként egyik barlangjából előkerült eszközök is bizonyítják. Capri neve valószínűleg a [[görögök|görög]] ''kaprosz'' szóból ered, melynek jelentése vaddisznó. Egyes tanulmányok viszont nevét a [[latin nyelv|latin]] ''capreae'' szóból eredeztetik, melynek jelentése kecskék. Az ókorban is voltak írók, akik eredetét a héber ''kapraim'' (két város szigete) szóval magyarázták, amiből arra is következtettek, hogy első lakói föníciaiak lehettek. A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget első lakosai [[görögök|görög]] telepesek voltak, akik i. e. 6. században érkeztek a szigetre. Településükről ma csak néhány falmaradvány tanúskodik. A sziget i. e. 326-tól Nápolyhoz tartozva az anyavárossal együtt romanizálódott. Először [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott, sőt közvetlenül halála előtt is itt volt, bár semmi nyoma sem maradt építkezéseinek. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a [[Nápoly]] tulajdonában levő Caprit a jóval nagyobb [[Ischia (sziget)|Ischia]] szigetével. Utódja, [[Tiberius]] császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza és nagyszabású építkezésekbe kezdett i. e. 37 és 27 között. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. Ittléte sok szörnyű legenda forrása volt, amit gyűlölői, a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adtak örökségül a világnak. Tiberius halála után a szigetet lassan-lassan elfelejtették. Commodus császár 182-ben testvérének adta a szigetet. 366-ban az összes régi épülete összedőlt a nagy földrengés következtében. Később csak a Monte Cassinó-i apátság feljegyzéseiben szerepel a sziget, amelyek elmondják, hogy egy római patrícius, Tertullus az apátságnak adományozta a szigetet népeivel együtt. 866-ban Lajos császár Amalfinak adományozta a szigetet. Évszázadokon át tengeri kalózok pusztításainak volt kitéve. A [[szaracénok]] támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A középkor során a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi királyság]]hoz tartozott, de a királyságban végbemenő politikai változások kevésbé befolyásolták a sziget és egyben a város életét. A sziget népe 1656-ban pestis következtében csaknem teljesen kipusztult. A megmaradottak egy Roberto Brancaccio nevű szigetbeli fiatalembert gyanúsítottak, hogy Nápolyból behozta a járványt, mert magával hozta halott menyasszonyának lehúzott jegygyűrűjét. Csak a 18. században kezdett ismét benépesülni, amikor a Bourbon-királyok kedvenc tartózkodási helye, vadászterülete lett. A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején a sziget egy időre angol birtok, parancsnoka az a Lowe ezredes, aki később Napóleon „börtönőre” lett Szent Ilona-szigeti száműzetésében. Az angolok „kis Gibraltár”-rá építették ki a szigetet, amely végül ismét Nápoly birtokába került vissza. Ezek az utolsó események, a különböző erődítmények gyors építése tette tönkre az antik épületek megmaradt romjait, bár már előbb is történtek kísérletek a régi emlékek megmentésére. |
||
=== A modern kor === |
|||
Capri szigetének idegenforgalma [[1826]]-ban kezdődött, amikor híre járt a Kék-barlang (Grotta Azzurra) szépségének. Később a kor híres német [[Romantika|romantikusai]] írásaikkal népszerűsítették a szigetet és népét. E század elején két évig [[Makszim Gorkij]] is a sziget lakója volt, ahol [[Lenin]] is felkereste. Az első világháború után a nagy olasz költő, [[Ada Negri]] és a svéd író-orvos, [[Axel Munthe]] tette írásaival népszerűvé Caprit. Itt élt és dolgozott [[Hajnal János]], a [[milánói dóm]] és a római templomok világhírű festője. |
|||
== Települések == |
== Települések == |
||
A lap 2012. szeptember 27., 13:30-kori változata
| Capri | |
 | |
| Capri látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Nápoly (megye) |
| Legnagyobb település | Capri (Olaszország) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 12 903 fő (2022) |
| Népsűrűség | 1502 lakos/km² fő/km² |
| Capri (Olaszország) népessége | 7278 fő +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Tirrén-tenger |
| Terület | 9 km² |
| Hosszúság | 6,3 km |
| Szélesség | 2,7 km |
| Tengerszint feletti magasság | 589 m |
| Legmagasabb pont | Monte Solaro |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Capri
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 40° 33′, k. h. 14° 14′Koordináták: é. sz. 40° 33′, k. h. 14° 14′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Capri témájú médiaállományokat. | |
Capri egy sziget Olaszországban, a Nápolyi-öböl déli részén a Sorrentói-félszigethez közel. Kellemes éghajlatának köszönhetően már a rómaiak korában népszerű üdülőhely volt. A sziget területén két község osztozik: Anacapri valamint Capri. A számos római kori emlék mellett (Villa Jovis, Augustus király kertjei) fő természeti látnivalói a tengerből kiemelkedő Faraglioni sziklák valamint a híres Grotta Azzurra (Kék barlang). Capri szigete a mondén világ egyik legdivatosabb nyaralóhelye, a Nápolyba látogató turisták elmaradhatatlan zarándokhelye.
Története
Capri szigete a földtörténeti ókorban még összefüggött a Sorrentói-félszigettel. A kőkorszakban már lakott hely volt, miként egyik barlangjából előkerült eszközök is bizonyítják. Capri neve valószínűleg a görög kaprosz szóból ered, melynek jelentése vaddisznó. Egyes tanulmányok viszont nevét a latin capreae szóból eredeztetik, melynek jelentése kecskék. Az ókorban is voltak írók, akik eredetét a héber kapraim (két város szigete) szóval magyarázták, amiből arra is következtettek, hogy első lakói föníciaiak lehettek. A régészeti leletek tanúsága szerint a sziget első lakosai görög telepesek voltak, akik i. e. 6. században érkeztek a szigetre. Településükről ma csak néhány falmaradvány tanúskodik. A sziget i. e. 326-tól Nápolyhoz tartozva az anyavárossal együtt romanizálódott. Először Augustus császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott, sőt közvetlenül halála előtt is itt volt, bár semmi nyoma sem maradt építkezéseinek. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a Nápoly tulajdonában levő Caprit a jóval nagyobb Ischia szigetével. Utódja, Tiberius császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza és nagyszabású építkezésekbe kezdett i. e. 37 és 27 között. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. Ittléte sok szörnyű legenda forrása volt, amit gyűlölői, a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adtak örökségül a világnak. Tiberius halála után a szigetet lassan-lassan elfelejtették. Commodus császár 182-ben testvérének adta a szigetet. 366-ban az összes régi épülete összedőlt a nagy földrengés következtében. Később csak a Monte Cassinó-i apátság feljegyzéseiben szerepel a sziget, amelyek elmondják, hogy egy római patrícius, Tertullus az apátságnak adományozta a szigetet népeivel együtt. 866-ban Lajos császár Amalfinak adományozta a szigetet. Évszázadokon át tengeri kalózok pusztításainak volt kitéve. A szaracénok támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A középkor során a Nápolyi királysághoz tartozott, de a királyságban végbemenő politikai változások kevésbé befolyásolták a sziget és egyben a város életét. A sziget népe 1656-ban pestis következtében csaknem teljesen kipusztult. A megmaradottak egy Roberto Brancaccio nevű szigetbeli fiatalembert gyanúsítottak, hogy Nápolyból behozta a járványt, mert magával hozta halott menyasszonyának lehúzott jegygyűrűjét. Csak a 18. században kezdett ismét benépesülni, amikor a Bourbon-királyok kedvenc tartózkodási helye, vadászterülete lett. A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején a sziget egy időre angol birtok, parancsnoka az a Lowe ezredes, aki később Napóleon „börtönőre” lett Szent Ilona-szigeti száműzetésében. Az angolok „kis Gibraltár”-rá építették ki a szigetet, amely végül ismét Nápoly birtokába került vissza. Ezek az utolsó események, a különböző erődítmények gyors építése tette tönkre az antik épületek megmaradt romjait, bár már előbb is történtek kísérletek a régi emlékek megmentésére.
A modern kor
Capri szigetének idegenforgalma 1826-ban kezdődött, amikor híre járt a Kék-barlang (Grotta Azzurra) szépségének. Később a kor híres német romantikusai írásaikkal népszerűsítették a szigetet és népét. E század elején két évig Makszim Gorkij is a sziget lakója volt, ahol Lenin is felkereste. Az első világháború után a nagy olasz költő, Ada Negri és a svéd író-orvos, Axel Munthe tette írásaival népszerűvé Caprit. Itt élt és dolgozott Hajnal János, a milánói dóm és a római templomok világhírű festője.
Települések
 |
Anacapri | Anacapri a sziget nyugati részén fekszik. Legmagasabb pontja a Monte Solaro (589 m). Második legmagasabb pontja a Monte Cappello (514 m). A település központja 275 méteres magasságon fekszik. Délkeleti részén található a Carena-fok (Punta Carena) a világítótoronnyal, északi részén pedig a híres Kék-barlang (olaszul: Grotta Azzurra). |
 |
Capri | A sziget keleti részét foglalja el. Anacapritól a Monte Solaro (589 méter) és a Monte Cappello (514 méter) választja el. A település keleti részén emelkedik a Monte Tuoro (266 méter) és a Monte Tiberio (335 méter). A települést a kikötőtől (Marina Grande) a 262 méter magas Monte San Michele nyereg választja el. A településhez tartoznak a sziget délkeleti részén található Faraglioni sziklák is. |
Galéria
-
A kábelvasút, háttérben a kikötő -
A kikötő (Marina Grande) -
Kilátás a Piazzattáról -
Villa Jovis romjai -
A Fraglione sziklák -
Kilátás Augustus kertjeiből -
Capri látképe a tengerről -
Grotta Azurra -
Grotta Azurra -
Villa San Michele -
kilátás Anacapriból
.jpg)
Forrás
- Blanchard, Paul - Southern Italy, Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181
Külső hivatkozások
