„III. Pipin frank király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
botok
220 080 szerkesztés
a r2.7.2+) (Bot: következő módosítása: yo:Pepin
kékít.
27. sor: 27. sor:


== Élete ==
== Élete ==
[[715]]-ben [[Jupille]]-ben született, a mai [[Belgium]] területén található [[Liège (város)|Liège]] város közelében. Apja [[Martell Károly]], a [[Frank Birodalom]] teljhatalmú [[majordomus]]a, anyja '''Chrothrudis''' ([[690]]-[[724]]).<ref>Einhard feljegyzi "Karlus maior domus" három fiát, halála alkalmából: "''Karlomannum…et Pippinum atque Grifonem''". ''Annales Einhardi'' 741, MGH SS I, p. 135.</ref> Apja [[741]]-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos [[Karlmann austrasiai majordomus|Karlmann]] lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pipin Neustrasia majordomusa címet kapta, illetve [[Burgundia]], [[Provence-Alpes-Côte d’Azur| Provence]], [[Metz]] és [[Trier]] ura lett. Károly második, Swanhilde-vel kötött házasságából származó fiát, [[Grifo]]-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte.
[[715]]-ben [[Jupille]]-ben született, a mai [[Belgium]] területén található [[Liège]] város közelében. Apja [[Martell Károly]], a [[Frank Birodalom]] teljhatalmú [[majordomus]]a, anyja '''Chrothrudis''' ([[690]]-[[724]]).<ref>Einhard feljegyzi "Karlus maior domus" három fiát, halála alkalmából: "''Karlomannum…et Pippinum atque Grifonem''". ''Annales Einhardi'' 741, MGH SS I, p. 135.</ref> Apja [[741]]-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos [[Karlmann austrasiai majordomus|Karlmann]] lett [[Austrasia]] majordomusa. Öccse, Pipin [[Neustria]] majordomusa címet kapta, illetve [[Burgundia]], [[Provence-Alpes-Côte d’Azur| Provence]], [[Metz]] és [[Trier]] ura lett. Károly második, Swanhildével kötött házasságából származó fiát, [[Grifo]]-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte.


A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: [[Frízföld|Frízia]], [[Bajorország]], [[Svábföld|Alemannia]] és [[Aquitania]] is fellázadt ellenük. [[743]]-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó [[Merovingok|Meroving-királyt]], [[III. Childerich frank király|III. Childerich]]-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, [[IV. Theuderich frank király|IV. Theuderich]] halála után üresen maradt.
A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: [[Frízföld|Frízia]], [[Bajorország]], [[Svábföld|Alemannia]] és [[Aquitania]] is fellázadt ellenük. [[743]]-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó [[Merovingok|Meroving-királyt]], [[III. Childerich frank király|III. Childerich]]-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, [[IV. Theuderich frank király|IV. Theuderich]] halála után üresen maradt.
37. sor: 37. sor:
Pipin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától [[III. Childerich frank király|III. Childerichet]]<ref>Scholz, B. W. with Rogers, B. (2000) ''Carolingian Chronicles: Royal Frankish Annals and Nithard's Histories'' (University of Michigan Press) (“RFA”), 749, p. 39.</ref> és „''Kis''” Pipin néven ''(Pépin «&nbsp;le Bref&nbsp;»)'' a frankok királya lett. A legenda szerint Pipin megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a [[de facto]] hatalom fontosabb, mint a [[de jure]] hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését, és [[751]] novemberében [[Zakariás pápa]] jóváhagyásával [[Soissons]]-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childerich haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül [[953]]-ban a [[Saint-Jean de Maurienne]] mellett vívott csatában elesett.
Pipin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától [[III. Childerich frank király|III. Childerichet]]<ref>Scholz, B. W. with Rogers, B. (2000) ''Carolingian Chronicles: Royal Frankish Annals and Nithard's Histories'' (University of Michigan Press) (“RFA”), 749, p. 39.</ref> és „''Kis''” Pipin néven ''(Pépin «&nbsp;le Bref&nbsp;»)'' a frankok királya lett. A legenda szerint Pipin megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a [[de facto]] hatalom fontosabb, mint a [[de jure]] hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését, és [[751]] novemberében [[Zakariás pápa]] jóváhagyásával [[Soissons]]-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childerich haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül [[953]]-ban a [[Saint-Jean de Maurienne]] mellett vívott csatában elesett.


Pipin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, [[II. István pápa|II. István]] egészen [[Párizs]]ig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a Saint Denis székesegyházban felszentelte, a "''patricius Romanorum''" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a [[lombardok]] ellen.<ref>RFA 753 és 754, p. 40</ref> Ugyanekkor szentelték fel Pipin két fiát, a későbbi [[I. (Nagy) Károly római császár|Nagy Károlyt]] és [[Karlmann austrasiai király|Karlmannt]] is.
Pipin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, [[II. István pápa|II. István]] egészen [[Párizs]]ig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a [[Saint-Denis-székesegyház]]ban felszentelte, a "''patricius Romanorum''" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a [[lombardok]] ellen.<ref>RFA 753 és 754, p. 40</ref> Ugyanekkor szentelték fel Pipin két fiát, a későbbi [[I. (Nagy) Károly római császár|Nagy Károlyt]] és [[Karlmann austrasiai király|Karlmannt]] is.


Pipin király első cselekedete volt, hogy hadat indított [[Aistulf longobárd király]] ellen, aki rendszeresen betört a ''ducatus Romanum'' területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápát [[Ravenna]] és Pentapolis város birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a [[Pápai Állam]]ot.
Pipin király első cselekedete volt, hogy hadat indított [[Aistulf longobárd király]] ellen, aki rendszeresen betört a ''ducatus Romanum'' területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápát [[Ravenna]] és Pentapolis város birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a [[Pápai Állam]]ot.
44. sor: 44. sor:


== Halála és öröksége ==
== Halála és öröksége ==
Pipin hadjárat közben halt meg [[768]]-ban<ref>A korabeli dátumozás szerint "''768 VIII Kal Oct''", azaz szeptember 24-én. ''Annales Necrologici Prumienses'', MGH SS XIII, p. 219.</ref> és holttestét visszavitték Párizsba és a [[Saint-Denis-i apátság]]ban temették el<ref>''Obituaires de Sens Tome I.1, Abbaye de Saint-Denis'', p. 327.</ref><ref>Az ''Annales Metensi'' jegyezte fel, hogy "in basilica beati Dionysii" lett eltemetve. A középkorban Szent Dénes-t mint Dionysos-t ismerték. ''Annales Metenses'' 768, MGH SS I, p. 335.</ref> felesége, Bertrada mellé.<ref>Az ''Annales Laurissenses'' jegyezte fel, hogy "''domna Berta regina''" holttestét áthelyezték "''ecclesia sancti Dionysii martiris''"-ba, férje mellé. ''Annales Laurissenses'' 783, MGH SS I, p. 164.</ref> A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt.<ref>[http://www.fordham.edu/halsall/source/sugar.html ''Book of Suger Abbot of St. Denis on What Was Done During his Administration'' - XXV. Concerning the First Addition to the Church]</ref>
Pipin hadjárat közben halt meg [[768]]-ban<ref>A korabeli dátumozás szerint "''768 VIII Kal Oct''", azaz szeptember 24-én. ''Annales Necrologici Prumienses'', MGH SS XIII, p. 219.</ref> és holttestét visszavitték Párizsba és a [[Saint-Denis-székesegyház]]ban temették el<ref>''Obituaires de Sens Tome I.1, Abbaye de Saint-Denis'', p. 327.</ref><ref>Az ''Annales Metensi'' jegyezte fel, hogy "in basilica beati Dionysii" lett eltemetve. A középkorban Szent Dénes-t mint Dionysos-t ismerték. ''Annales Metenses'' 768, MGH SS I, p. 335.</ref> felesége, Bertrada mellé.<ref>Az ''Annales Laurissenses'' jegyezte fel, hogy "''domna Berta regina''" holttestét áthelyezték "''ecclesia sancti Dionysii martiris''"-ba, férje mellé. ''Annales Laurissenses'' 783, MGH SS I, p. 164.</ref> A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt.<ref>[http://www.fordham.edu/halsall/source/sugar.html ''Book of Suger Abbot of St. Denis on What Was Done During his Administration'' - XXV. Concerning the First Addition to the Church]</ref>


Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a [[mórok]] elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem [[Narbonne]] visszafoglalásával a mórokat a [[Pireneusok]] másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trónt és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát.
Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a [[mórok]] elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem [[Narbonne]] visszafoglalásával a mórokat a [[Pireneusok]] másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trónt és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát.

A lap 2012. szeptember 25., 17:52-kori változata

III. (Kis) Pipin
Kis Pipin vagy Ifjabb Pipin (Pépin « le Bref »)

A frankok királya, Neustria és Austrasia majordomusa
Uralkodási ideje
741 – 768
Koronázása
751
ElődjeMartell Károly
UtódjaNagy Károly, Karlmann
Életrajzi adatok
UralkodóházKaroling-ház
Született714
Liège[1]
Elhunyt768. szeptember 24.
Saint-Denis[2]
NyughelyePárizs, Saint-Denis-i apátság
ÉdesapjaMartell Károly
ÉdesanyjaChrothrudis
Testvére(i)
HázastársaLaoni Bertrada
GyermekeiKároly, Karlmann, Gisela, Pippin
III. (Kis) Pipin aláírása
III. (Kis) Pipin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. (Kis) Pipin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Karoling-ház uralkodói
Pipinidák
Arnulfingok
Karolingok
A verduni szerződés (843) után
Sablon:Karolingok

III. (Kis) Pipin, egyéb ismert névváltozatok: Pippin, Peppin, Pepin (latin: Pippinus, Pipinus és Pepinus), (714 – 768. szeptember 24.) másik nevén Ifjabb Pipin, a Frank Királyság majordomusa 741-től, a frankok királya 751-től 768-ban bekövetkezett haláláig.

Élete

715-ben Jupille-ben született, a mai Belgium területén található Liège város közelében. Apja Martell Károly, a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa, anyja Chrothrudis (690-724).[3] Apja 741-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos Karlmann lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pipin Neustria majordomusa címet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. Károly második, Swanhildével kötött házasságából származó fiát, Grifo-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte.

A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: Frízia, Bajorország, Alemannia és Aquitania is fellázadt ellenük. 743-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childerich-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderich halála után üresen maradt.

Egyeduralom

745-ben Pipin kisajátította magának Alemanniát és Karlmann 747-ben visszavonult egy kolostorba, ezzel Pipin lett a Frank Birodalom egyeduralkodója, dux et princeps Francorum. Féltestvére, Grifo, körülbelül ebben az időben megszökött fogságából és Bajorföldre, Odilo bajor herceg udvarába menekült (Odilo felesége, Hiltrude, Pipin nővére volt). Odilo kénytelen volt elismerni a frankok fennhatóságát, 748-ban meghalt, és Grifo megpróbálta magának megszerezni a bajor trónt. Pipin ekkor megszállta a bajor hercegséget és fennhatósága alatt Odilo csecsmő fiát, III. Taszilót ültette a hercegi trónra.

Koronázás

Pipin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától III. Childerichet[4] és „Kis” Pipin néven (Pépin « le Bref ») a frankok királya lett. A legenda szerint Pipin megkérdezte a pápát: mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését, és 751 novemberében Zakariás pápa jóváhagyásával Soissons-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childerich haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül 953-ban a Saint-Jean de Maurienne mellett vívott csatában elesett.

Pipin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, II. István egészen Párizsig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a Saint-Denis-székesegyházban felszentelte, a "patricius Romanorum" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a lombardok ellen.[5] Ugyanekkor szentelték fel Pipin két fiát, a későbbi Nagy Károlyt és Karlmannt is.

Pipin király első cselekedete volt, hogy hadat indított Aistulf longobárd király ellen, aki rendszeresen betört a ducatus Romanum területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápát Ravenna és Pentapolis város birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a Pápai Államot.

759-ben a szaracénok ellen indított háborút, akiket kiűzött Galliából, elfoglalta Narbonne városát. 768-ban Waifar herceg halála után elfoglalta és beolvasztotta Aquitania hercegségét birodalmába. Halála előtt hadjáratra készült a szászok ellen, de megbetegedett és ez a feladat már utódára, Károlyra maradt.

Halála és öröksége

Pipin hadjárat közben halt meg 768-ban[6] és holttestét visszavitték Párizsba és a Saint-Denis-székesegyházban temették el[7][8] felesége, Bertrada mellé.[9] A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martell Károly bűnei miatt.[10]

Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a mórok elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem Narbonne visszafoglalásával a mórokat a Pireneusok másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trónt és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát.

Felesége és leszármazottai

743/44-ben vette feleségül Laoni "Nagylábú" Bertradát[11] (720 - Choisy-au-Bac, Compiègne közelében, 783. július 12.[12]), aki másodunokatestvére volt: apja Pipin nagyapjának, II. Pipin bátyjának fia volt. Pipin első gyermekei születése után el akart válni a feleségétől, de végül I. Pál pápa rábeszélésére 762-ben elállt tervétől. Férje halála után Bertrada komoly szerepet töltött be a Frank Birodalom irányításában és megpróbálta (sikertelenül) kibékíteni két fiát is: 770-ben Seltz városában Karlmannal találkozott, majd Itáliába utazott. Erről az útról visszatértében magával hozta Károly fia feleségét, Desiderátát, a longobárd király lányát.[13] Házasságukból hat gyermek ismert:

  • Károly[14] (742. április 2. - Samoussy, 814. január 28.), később Nagy Károly néven apja örököse.
  • Karlmann[14] (751 - 771. december 4.), apja halála után Károly mellett társuralkodó haláláig.
  • Gisela[14] (757 - Chelles, 810. július 30.). 788-tól a chellei zárda főnökasszonya.[15] 765-ben eljegyezték Leónnal, a későbbi IV. León bizánci császárral, V. Kónsztantinosz bizánci császár fiával, de a szerződést a következő évben felbontották. Az argenteuli apátság feljegyzései szerint férje Wenilo laoni püspök, akivel együtt temették el,[16] ami némileg ellentmond egyházi karrierjének.
  • Pipin (759 - 761/762)[17]
  • Chrothais. Fiatalon meghalt és a metzi Saint Arnoul templomban temették el.[18] Egy helyi pap költeményt írt halálára.[19]
  • Adelais. Fiatalon meghalt és a metzi Saint Arnoul templomban temették el.[18] Egy helyi pap költeményt írt halálára.[20]

Források

  • Európa ezer éve: A középkor. Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2004. ISBN 963-389-820-X
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy wesoldalán[1] elérhető

Jegyzetek

  1. ↑ La Préhistoire des Capétiens, 181-185
  2. ↑ http://encyclopedia.kids.net.au/page/st/St._Denis_Basilica
  3. ↑ Einhard feljegyzi "Karlus maior domus" három fiát, halála alkalmából: "Karlomannum…et Pippinum atque Grifonem". Annales Einhardi 741, MGH SS I, p. 135.
  4. ↑ Scholz, B. W. with Rogers, B. (2000) Carolingian Chronicles: Royal Frankish Annals and Nithard's Histories (University of Michigan Press) (“RFA”), 749, p. 39.
  5. ↑ RFA 753 és 754, p. 40
  6. ↑ A korabeli dátumozás szerint "768 VIII Kal Oct", azaz szeptember 24-én. Annales Necrologici Prumienses, MGH SS XIII, p. 219.
  7. ↑ Obituaires de Sens Tome I.1, Abbaye de Saint-Denis, p. 327.
  8. ↑ Az Annales Metensi jegyezte fel, hogy "in basilica beati Dionysii" lett eltemetve. A középkorban Szent Dénes-t mint Dionysos-t ismerték. Annales Metenses 768, MGH SS I, p. 335.
  9. ↑ Az Annales Laurissenses jegyezte fel, hogy "domna Berta regina" holttestét áthelyezték "ecclesia sancti Dionysii martiris"-ba, férje mellé. Annales Laurissenses 783, MGH SS I, p. 164.
  10. ↑ Book of Suger Abbot of St. Denis on What Was Done During his Administration - XXV. Concerning the First Addition to the Church
  11. ↑ Az Annales Laurissenses jegyezte fel 749-ben "Bertradem cognomine Bertam, Cariberti Laudunensis comitis filiam" és "Pippinus" házasságát. Annales Laurissenses 749, MGH SS I, p. 136
  12. ↑ Az Annales Laurissenses jegyzi fel halálát "783 IV Id Jul" dátummal. Annales Laurissenses 783, MGH SS I, p. 164.
  13. ↑ Az Annales Fuldenses jegyezte fel, hogy "Berhta regina" magával hozta "filiam Desiderii regis Langobardorum"-ot, mint "Karolo filio suo" feleségét. Annales Fuldenses 770, MGH SS I, p. 348.
  14. ↑ a b c A Genealogica Arnulfi Comitis nevezi meg "Pipinus rex…ex Bertrada regina" gyermekeit ebben a sorrendben: "Karolum et Karlomannum et Gislam"
  15. ↑ Einhard nevezi meg Károly nővérét, mint "Gisla unica soror" és megjegyzi, hogy szerzetesi pályára lépett "a puellaribus annis religiosæ conversationi mancipata". Einhardi Vita Karoli Imperator 18, MGH SS II, p. 453.
  16. ↑ Settipani, C. and Kerrebrouck, P. van: La préhistoire des Capétiens 481-987, 1ère partie, Mérovingiens, Carolingiens et Robertiens, p. 186.
  17. ↑ Az Annales Laurissenses jegyezte fel 759-ben "Pippinus regis filius" születését, és megadja, hogy apja után nevezték el, két évet élt és harmadik évében meghalt. Annales Laurissenses 759, MGH SS I, p. 142.
  18. ↑ a b Pauli Gesta Episcop. Mettensium, MGH SS II, p. 265.
  19. ↑ Paulus Diaconus versét "Rothaidis filiæ Pippini regis" emlékének szentelte. Pauli Diaconi Carmina, XX Epitaphium Rothaidis filiæ Pippini regis, MGH Poetæ Latini ævi Carolini I, p. 57.
  20. ↑ Paulus Diaconus versét "Adheleidis filiæ [Pippini regis]" emlékének szentelte. Pauli Diaconi Carmina, XXI Epitaphium Adheleidis filiæ cuius supra, MGH Poetæ Latini ævi Carolini I, p. 57.

Külső hivatkozások

Előző uralkodó:
III. Childerich
Frank király
751 – 768
 Következő uralkodó:
Nagy Károly, Karlmann
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Pipin_frank_király&oldid=12375911”